Az eseményre több tízezer ember jelentkezett.
Valószínűleg a kovalens kötés definíciójának memorizálásától, a Cooper-teszttől, netán a kétismeretlenes másodfokú egyenletek említésétől minden magyar instant PTSD-t kap. Iskolás éveink traumáinak tárgyát még hosszan lehetne sorolni, viszont a franciák ezt egy egészen új szintre emelve, gyakorlatilag állami sportot csinálva hozták létre az úgynevezett La Grande Dictée (A Nagy Tollbamondás) eseményét.
Egykori francia szakosként izgatottan írok most erről az igazán illusztris eseményről, amelyen egyszer én is részt vettem az Eltén. Röviden: van egy nyelvtanilag és hangtanilag bonyolultan megszerkesztett szöveg, amit három felolvasás után írásban kell rögzíteni. A szabályok gyakorlatilag ugyanazok, amelyekkel általános iskola második osztályában is találkoztunk, ám az adott korcsoport olvasókönyvének könnyített anekdótái helyett ezen a versenyen a klasszikus francia irodalom legropogósabb szemelvényeié a főszerep.
Miért is érdekes ez? Mert hogy ez ténylegesen olyan nagy volumenű eseménynek számít a franciáknál, hogy most vasárnap például nekimentek egy Guinness-rekordnak is: a párizsi Champs-Élysées-n összesen 1700 darab akkurátusan elrendezett asztal várta a versenyen résztvevőket. A Dictée-re előzőlegesen az interneten lehetett jelentkezni, majd a circa 50 000 pályázót 5000 főre szűkítették és őket osztották el három kategóriába. A szövegeket egy-egy ikonikus francia közéleti szereplő olvasta fel. 10 éves kortól bárki jelentkezhetett így nem volt ritka látvány, hogy egy általános iskolás mellett egy idősebb úr vagy hölgy kapott helyet. Végül az első kategória felolvasásán megjelenő 1650 főből csupán 1397-et ismert el hivatalosan is a Guinness bizottsága, de így is sikerült rekordot dönteniük a franciáknak.
Most meg is mutatjuk az első s egyben Guinness-t hozó szöveget, amit minden franciául tudó olvasónknak szeretettel ajánlunk, ha netán letesztelné tudását:
Alphonse Daudet: La Mule du Pape (részlet a Les Lettres de mon Moulin könyvből)
C'étaient, du matin au soir, des processions, des pèlerinages, les rues jonchées de fleurs, tapissées de hautes lices, des arrivages de cardinaux par le Rhône, bannières au vent, galères pavoisées, les soldats du Pape qui chantaient du latin sur les places, les crécelles des frères quêteurs ; puis, du haut en bas des maisons qui se pressaient en bourdonnant autour du grand palais papal comme des abeilles autour de leur ruche, c'était encore le tic tac des métiers à dentelles, le va-et-vient des navettes tissant l'or des chasubles, les petits marteaux des ciseleurs de burettes, les tables d'harmonie qu'on ajustait chez les luthiers, les cantiques des ourdisseuses ; par là-dessus le bruit des cloches, et toujours quelques tambourins qu'on entendait ronfler, là-bas, du côté du pont.
Car chez nous, quand le peuple est content, il faut qu'il danse, il faut qu'il danse ; et comme en ce temps-là les rues de la ville étaient trop étroites pour la farandole, fifres et tambourins se postaient sur le pont d'Avignon, au vent frais du Rhône, et jour et nuit l'on y dansait, l'on y dansait…
Ah ! l'heureux temps ! l'heureuse ville ! »
A tollbamondásnak igen nagy hagyománya van Franciaországban. Az első írásos bizonyítékok hasonló kezdeményezésekre egészen a 17. századra nyúlnak vissza, de mai formájukban a 19. században látták meg a napvilágot. Volt is egy igen kellemetlen, de annál viccesebb eset, amikor Eugénia francia császárné Prosper Mérimée-t (Carmen), a 19. századi francia írót kérte fel egy olyan szöveg megalkotására, ami mindenkin kifoghat, majd a banzájra szépen meg is hívta Európa krémjét. Az uralkodónő 62, az ifjabb Alexandre Dumas (A kaméliás hölgy) 24, maga III. Napóleon pedig 75 helyesírási hibát vétett. Mind francia anyanyelvűek voltak, ám a fricska az egészben az volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia nagykövete, egy bizonyos Metternich hercege nyerte meg az uralkodói versenyt mindössze 3 aprócska hibával.
