Kiss V. Balázzsal beszélgettünk többek között a bűvészet hazai helyzetéről, a szakma pszichológiai vonatkozásáról és showbizniszről, sőt a szerkesztőség néhány tagjának még egy-két trükköt is mutatott.
Balázs olyan világsztároknak mutatványozott már a backstage-ben, mint a Parov Stelar vagy John Newman, új videósorozata pedig Azahriah-val és Desh-sel debütált, ahol mi is átélhetjük a „varázslatot.“ Interjú a zenészközösség kedvenc bűvészével.
Mikor találkoztál először a bűvészettel, és mikor döntötted el, hogy komolyabb szinten is űznéd?
Nekem is volt gyerekként Rodolfo bűvészdobozom, de ez nem hozott áttörést. Az ragadt meg először nagyon, amikor egy családi barát megmutatta, hogyan csalnak az utcán az itt a piros, hol a piros játékban. Alapból egy extrovertált gyerek voltam, szerettem szerepelni meg vicceket mesélni, és a trükk egy nagyon jó eszköz volt arra, hogy a társaság középpontjába kerüljek. Elkezdtem habzsolni a bűvészmutatványokat, először csak legegyszerűbb kis trükköket, amiket a netről, kis bűvészkönyvekből lestem el. Tehát hobbiként indult, sosem gondoltam, hogy ebből fogok élni.
14 éves voltam, amikor Győrben megnyertem a Ki mit tud versenyt, és jutalom gyanánt felléphettem egy 400 fős színházteremben, bár az anyukám mindig 1500-zal meséli. Ez volt életem első fellépése, de utána elkezdtek hívni egyre több helyre, és közben megismerkedtem egy bűvészmesterrel, Molnár Gergellyel, tőle is sokat tanultam. Nemcsak bűvésztrükköket, hanem leginkább azt, hogyan kell bűvészként gondolkozni, saját mutatványt kitalálni, megjelenni a színpadon, beszélni, előadni, vagy az embereknél a fókuszt kezelni.
És mikor csapott át abba a szintbe, hogy már meg tudtál belőle élni?
Eredetileg gépész vagyok, de csak egy évet dolgoztam a szakmámban, mert addigra annyi megkeresés volt, hogy nem tudtam a kettőt együtt csinálni.
Az utolsó munkahelyemről kvázi kirúgtak, mert mondta a supervisorom, hogy „Balázs, el kéne dönteni, hogy bejársz-e dolgozni, vagy a fellépéseket választod.”
Én vagyok a családomban az első, aki előadóművészettel foglalkozik, ami kisvárosi srácként számomra is tök hihetetlen volt, és persze a szüleim is nyomatták féltésből, hogy csak kéne egy „rendes, nyolcórás munka.“ Ennél a pontnál a bűvészet már jövedelmezőbb is volt és imádtam, végül ezt az utat választottam.
Mi tesz valakit jó bűvésszé, te például hogyan tűnsz ki a tömegből?
Nem nagyon hiszek a velünk született dolgokban, szerintem elég, ha kellően fanatikus vagy és sok munkát beleteszel. De az én előadásomban és produktumomban a legfontosabb szerintem, hogy érzékeny vagyok, érzem az embereket meg az atmoszférát körülöttem, hogy itt most a humor fog ütni, ott pedig valami líraibb mutatvány lesz hatásos. Emellett egy szórakoztató személyiségnek tartom magam, és a színpadon sem karaktert játszom, hanem csak magam vagyok, aki mutatványokat ad elő.
Emlékszem, gyerekként a fejemre borítottam egy pohár joghurtot a barátaim előtt, mert tudtam, hogy nevetni fognak rajta, tehát van bennem egy nagy adag bohócvér.
Mára már annyira szerves része az életemnek a bűvészet, hogy kábé lehetetlen levetkőzni. Szeretek egyébként a munkámról beszélni, de volt már, hogy azt füllentem, marketinges, vagy valami tök más vagyok. Egyrészt, hogy ne rólam szóljon az este, mert ha elmondom, hogy illuzionista és bűvész, mindenki trükköket és nagy mutatványokat vár.
A fentiek alapján van ennek egy erős pszichológiai vonatkozása.
A varázslat nyilván nem az én kezeim között történik, hanem a néző fejében születik meg. Nagyon sokat foglalkozom a bűvészet pszichológiájával, hogyan lehet még erősebb és hatásosabb az érzés, amit átél a közönség. Elég, ha megérinted valakinek a vállát, ez például bizalmat alakít ki, ahelyett, hogy azt érezné, becsapom őt. Persze, a bűvészetet átöleli a pejoratív gondolat, hogy itt most engem átvernek, de nyilván nem arról van szó, hogy gonosz szándékkal csalod ki valakinek pénzét.
Bűvésznek lenni művészet?
A bűvészet tulajdonképpen egy színház, ahol varázslat történik. Szerintem lehet művészetnek nevezni, de csak bizonyos szint felett. Itthon a bűvészetnek szerintem nem olyan a presztízse, mint kellene, és erről valahol a bűvészek tehetnek, mert könnyen bele lehet kényelmesedni abba, hogy falunapokra jársz, és ha egyszerűen nincs meg benned a vágy, hogy többet akarj mutatni, nagyon könnyű leragadni ott, hogy a gyerekeknek az oviba jó lesz. De az emberek már America's Got Talentet néznek, ez a szint lenne az elvárásom a bűvészektől, nem az, hogy itt a piros kendő, hol a piros kendő.
A cilinder meg a nyuszi már egy nagyon régen halott dolog, de itthon az emberek sokszor még mindig azt gondolják, hogy a bűvészet kizárólag a cirkuszsátoron belül zajlik, ahol a legnagyobb attrakció a nők kettéfűrészelése.
Ott van például Rodolfo, aki a maga korában az egyik legzseniálisabb előadó volt, de ha ma bűvészkedne, tuti ő is megfogna egy Iphone-t, vagy egy Ipad-et.
Más művészeti projektekbe egyébként hívtak már?
Volt már, hogy bedolgoztam színházaknak, volt, hogy workshopot tartottam színészeknek. Nagyon sok kreatív projekt van, és ezt egyébként élvezem is. Amikor azt mondják, hogy na, mi azt szeretnénk, hogy kijön a színész a színpadra, és csettint egyet, meggyullad a gyertya, vagy elkezd lebegni a pohár a kezében, én megálmodom, hogyan lehetne kivitelezni.
Hogyan születik meg egy-egy trükk?
16 éve foglalkozom bűvészettel, és ma már olyan látásmódom lett, hogy mindenben inspirációt keresek. Nem tudok elmenni például úgy egy színházi darabra, hogy ne arra gondoljak, mekkora lenne, ha ez eltűnne, vagy az megjelenne a színpadon vagy a nézőtéren. Nehéz kiszakadni ebből, hazamegyek, teleírom a telefonom, és máris kreálódik egy új trükk. Először megálmodom, amit látni akarok, és kitalálom a megvalósítás metódusát, majd elkezdem felöltöztetni adott esetben zenével, színekkel, fényekkel, szöveggel. Ezt folyamatosan csiszolom, majd elkezdem tesztelni embereken.
Volt, hogy besültél?
A színpadra már csak olyan mutatvánnyal állok ki, amiben 110 százalékig biztos vagyok. De persze nagyritkán van olyan, hogy valami nem úgy jön össze, ahogy terveztem, de mindig van egy B, C és D terv, mert megtörténhet, hogy akit kihívok, részeg, vagy beleköt a mutatványba, és ettől még show must go on. Ilyenkor úgy fűzöm a dolgokat, hogy a mentőövekkel sikerüljön a mutatvány, mert a produkciónak muszáj mennie.
Árultál már el trükköt, vagy szigorúan szakmai titok?
Nem, a legközelebbi családtagjaim sem tudják a mutatványok megoldásait.
Édesanyám nagyon jó tesztalany egyébként, mert ő már egy annyi mutatványt látott, hogy nem érdekli, ha lebeg egy kávéscsésze, teljesen máshol van az ingerküszöbe.
Ha mutatok neki valamit, őszintén megmondja, hogy gyenge, ha viszont az a reakciója, hogy ez nagyot ütött, biztosan tudom, hogy ezt a showba is beleépíthetem.
Van abban valami, hogy a gyerekek hamarabb rájönnek a trükkökre? Van egyébként korosztályt tekintve célközönséged?
Szerintem csak az van, hogy a gyerekek nem szégyenlősek, egyből kimondják, ha van valami ötletük. Ha van egy trükk, ahol valami lebeg, akkor hallom, ahogy találgatnak: biztos damil vagy mágnes.
Brutális leépítések zajlanak a játékiparban, magyar szakmabelieket kérdeztünk arról, mennyire vészes itthon a helyzet
2 nappal ezelőtt
Talán még ma is az él az emberek fejében, hogy a bűvészet majd jó lesz a gyerekeknek, de egyébként én 90 százalékban csak felnőtt közönségnek dolgozom. De csodát látni mindenki szeret, és tökjó, ha ugyanezt az érzést meg tudod adni egy 80, egy 50 vagy egy 11 évesnek, és szerintem nem érdemes korosztályra leszabályozni.
Külföldön más a fogadtatása a shownak?
Javarészt itthon lépek fel; Magyarországon nem azért hívnak, mert kell nekünk egy bűvész a rendezvényre, hanem, mert nekünk a Kiss V. Balázs kell, és szerintem ez nekem is jobb, és a megrendelőknek is. De a külföldi utak izgalmasabbak olyan szempontból, hogy egy teljesen ismeretlen helyen hogyan reagálnak a mutatványaidra. Érzel különbséget szerintem a fogadtatásban, például a vastaps, ami itthon nálunk van, külföldön nem annyira jellemző. Ott inkább az álló ováció jellemző, a mediterrán országokban pedig jobban rácsodálkoznak a dolgokra, érezhető a fiesta életérzés.
Évek óta szórakoztatsz zenészeket a backstage-ben, ez az ötlet hogy pattant ki a fejedből?
2014 óta lépek fel a Sziget Fesztiválon, de már korábban is fesztiválőrült voltam, szóval ezt a közeget magánemberként is imádtam. 2017-ben vázoltam a VOLT Fesztivál főszervezőjének, Lobenwein Norbertnek, hogy van egy ilyen ötletem, és ha már úgyis fellépek a fesztiválokon, mi lenne, ha a backstage-ben is szórakoztathatnám a kedvenc zenekaraimat. Egyébként az első ilyen eset a Parov Stelarral volt, tök véletlen a Strand Fesztiválon, majd Noreszék belementek, hogy próbáljuk ki élesben, és szerencsére bejött.
Máskor pedig John Newmanékhez hívtak, hogy unatkoznak, menjek már be a backstagebe bűvészkedni. Az a varázslatos, hogy még a világsztárok is pont ugyanolyan gyermeki tekintettel reagálnak, mint egy átlagos néző.
Nem jön ki belőled ilyenkor a rajongó?
Azóta a hazai zenészkörökben sok mindenkihez személyes barátság fűz, így mostmár inkább barátként tekintek rájuk, mint rajongóként. Meg nem is vagyok az a tipikus fan girl (nevet.) Volt például a Wellhelloval egy közös estünk a Budapest Parkban, az Elvarázsolt koncert, amin kilenc hónapig dolgoztunk, és tényleg giga show volt. A számok között és alatt mutatványoztam, kettéfűrészeltem Diazt, Fluor Tomit meg eltűntettem a színpadon, tényleg elég látványosra sikeredett.
Nemrég indult a videósorozatod, ahol Azariah és Desh voltak az első vendégek. Hogy jött az ötlet?
Szerencsére a zenészközösség nagyon-nagyon jól fogadja a bűvészetemet, mert szerintem látják a saját hivatásuk kapcsán, hogy ebbe mennyi munka és energia van, amibe az ember szívét-lelkét beleteszi. Úgyhogy kapóra jött az ötlet, hogy kezdjük el ezt videósorozat formájában. Azariah-val és Desh-sel összefutottunk Győrben, ahol feldobtam nekik az ötletet, és nagy meglepetésemre azonnal igent mondtak, majd egy nyíregyházi koncerten le is forgattuk az első, debütáló részt. Már vannak tervben következő vendégek, de ezeket egyelőre titokban tartom, amúgy a videók alatti kommentekből is inspirálódunk, hogy a nézők kit látnának szívesen.
Mit mondanál azoknak, akik kedvet kaptak a bűvészkedéshez, kit kell keresni, hova kell fordulni?
Ha most döntenék úgy, hogy elkezdek bűvészkedni, bemennék a Bartók Béla útra a Figaró bűvészboltba, és vennék magamnak pár bűvészkelléket, amivel meg lehet csinálni nagyon egyszerű kis trükköket. Aztán az ember úgyis érzi, meddig tart ez az út az életében; simán lehet, hogy valaki elbűvészkedik két-három évig, és megmarad hobbinak. Én egyébként a mai napig azért csinálom, mert imádom, tehát ne úgy állj neki, hogy be fogsz futni, hanem addig csináld, amíg jól esik. Én így indulnék el, de szerintem az is fontos, hogy elhidd: bárkiből lehet bármi.
