A new york-i underground művészből lett divatikon, aki sokkal több, mint „Kanye West exe”.
Julia Fox 2019-es Uncut Gems című film női főszereplőjeként robbant be a köztudatba, bár alakításáért számos díjra jelölték, mégis Kanye Westtel folytatott tiszavirág életű kapcsolatával vált igazán közismertté. Románcuk csak egy hónapig tartott, de Julia azóta is bőszen szolgáltatja az ikonikus médiapillanatokat: egyik nap emberi hajjal dekorált táskával a kezében, másik nap óvszerruhában, harmadnap a DIY-szettben. Extrém outfitjein túl TikTokon és podcastjében megosztott életbölcsességeivel tartja izgalomban a publikumot, művészi vénájáról viszont kevesen értesültek. Pedig már a híresen hírhedt sminkes tutorial videók is erről tanúskodnak.
Az IT-tel minden férfit megnyersz, ha nő vagy, és minden nőt, ha férfi vagy. Ez lehet az elme tulajdonsága és fizikai vonzerő is.
– mondta Elinor Glyn. Mielőtt rátérnék Julia méltatlanul alulreprezentált életművére, megkísérlem definiálni a megfoghatatlant. Azt a bizonyos IT-et, a hipnotikus kisugárzást, ami megmagyarázhatatlanul felejthetetlenné teszi az embert. Az 1900-as években a brit felsőtízezer körében jelent meg először a kifejezés, amit Kipling egy novellájában úgy jellemzett:
Nem szépség, hogy úgy mondjam, és nem is feltétlenül jó beszéd. Ez csak Az. Néhány nő megmarad a férfi emlékezetében, ha egyszer végigsétál egy utcán.
Persze, ahogy megannyi mást, azt a bizonyos „azt” is az amerikai filmipar popularizálta Elinor Glyn 'It' című regényének filmadaptációjával. Nem csak megmagyarázhatatlan magnetikus erő fogalmát termelte ki, hanem első manifesztációját is a főszerepet alakító Clara Bow személyében. Így lett az eredetileg gender-semleges fogalomból egy erősen nőkkel asszociált minőség, amit nem lehet palackba zárni és árusítani, sem megvenni, sem megtanulni. Vagy természetesen megvan benned „az”, vagy nincs. A fizikai szépségen túlmutató karizmatikus erő, ami erőlködés nélkül feltűnővé, egyszerre elérhetővé és elérhetetlenné tesz. Ilyen jelenség volt a tragikus sorsú Marilyn Monroe és Edie Sedgwick, az avantgárd divat múzsája, Grace Jones, illetve Diana hercegnő is.
A 33 éves podcaster-(élet)művész Julia Fox Milánóban született olasz anya és amerikai apa gyermekeként. Hatéves korában költözött New Yorkba, ezzel kezdetét vette stabilitást nélkülöző gyerekkora. Először nagyapjánál éltek, de gyakran költöztek egyik apja által felújított házakból a másikba. Végül Fox a barátaihoz költözött, és 14 évesen belevetette magát az éjszakai élet földalatti világába, saját kezűleg laminált hamis személyivel. Tanulmányai alatt rengeteg különböző munkával próbálta eltartani magát, végül sikeres dominapályát futott be Lady Valentina művésznéven. Ez az időszak sokrétűen hatott rá, nem csak a divat, a színészet iránti vonzalmát is felébresztette benne.
Néhány szóval leírják a kliens érdeklődési körét, ebből kell építkezned, majd improvizálnod. Képzeld el, hogy ezt naponta többször kell tenned különböző ruhákban – apáca, tanárnő, nővér, anya – az ügyfelek kívánságainak megfelelően. Szorongó tinédzserként mentem be, és egy igazán magabiztos nőként távoztam.
– mondta a Rolling Stones magazinnak.
Gyorsan a peremkultúrák ismert alakjává nőtte ki magát, művészként és múzsaként egyaránt. Két erotikus fotóalbumot jelentetett meg önerőből; a Symptomatic of A Relationship Gone Sour: Heartburn/Nausea című összeállítást, majd PTSD címen publikálta azonos című kiállításának műveit Louisianában töltött éveiről. Szintén nagy port kavart 2017-es saját vérével festett selyemvászonképeket bemutató kiállítása, az RIP Julia Fox.
Imádom, ahogy a vér a szövetekre folyik. Szerintem a szín megbabonázó. A selymet választottam, mert annyira nőies, finom, ugyanakkor olyan erős és nehezen szakítható. Úgy érzem, hogy a vér olyan értékes, és úgy helyes, ha egy ugyanolyan értékes anyagon jelenik meg.
Később ezekben a New York-i művészkörökben ismerte meg a Safdie-fivéreket is, akik az Adam Sandler által alakított szerencsejáték-függő szeretőjének szerepét osztották rá az Uncut Gems című sötét vígjátékban. A filmes sajtómegjelenéseivel pedig tudatosan az általa írt és rendezett Fantasy Girls című rövidfilmre irányította a figyelmet, ami egy csapat tizenéves nevadai prostituált mindennapjait mutatja be. 2021-ben miután megszületett kisfia, szintén főszerepet kapott az HBO thriller sorozatában, a No Sudden Move-ban.
Messze nemcsak egy botrányos színésznőből lett modellről van szó, akinek egy botrányhős rapper komplett Balenciaga gardróbot ajándékozott, és időnként netflix’n chill-estét rendezett Naomi Campbell, Dave Chappelle és Marilyn Manson társaságában. A Forbidden Fruits podcastben nyíltan mesélt Kanye-hez fűződő viszonyáról, de a nyilatkozatai alapján egyáltalán nem arra törekedett, hogy a magánélete kiteregetésével nyerészkedjen.
Nincsenek elvárásaim, nincsenek címkék. Csak emberek, akik feldobják a másikat. Ez egy ilyen Ikrek-Vízöntő kapcsolat. Nagyon gyorsan pörög az agyunk, de lépést tudunk tartani egymással.
Nem avanzsált hirtelen jött figyelmet kihasználva detoxteát és porszívót promózó influenszerré, és megannyi hírességtől eltérően az irrealisztikus napi vlogok is távol állnak tőle. Tökéletlen videóiban filterek nélkül tárja fenn egy valós, emberi oldalát. A pozitív kisugárzásához pedig erősen hozzájárul, hogy az irreális „reggel is tökéletes sminkkel kelek fel” helyzetek helyett akár félig lemosott sminkben, vagy mind flanc nélkül osztja meg elmés életbölcsességeit feminizmusról, öregedésről, divatról és gyerekvállalásról.
Szerintem a nőknek normalizálniuk kellene, hogy bepereljék a partnerüket hűtlenségért. Egész életedben hordozod azokat az érzelmi sebeket, és szerintem valakinek ezért fizetnie kellene.
A nepo baby-k korában megmutatta, hogy a személyiség sokkal fontosabb, mint a jó pedigré. Nulláról építette fel karrierjét és tornádóként kavarta fel a nyilvánosságot, és bár láthatóan élvezi a hírnevet, nem törekszik tudatosan fenntartani népszerűségét, elvégre népszerűtlen véleményeinek is erősen hangot ad. Nyíltan Amber Heard pártjára állt a szenzációhajhász perpatvar idején, és az egyre népszerűbb eltörlés kultúra iránti ellenszenvét is kifejezte.
Elállok a cancel culture-től, és véget vetek ennek a fekete-fehér gondolkodásnak. Az embereket nem a legsötétebb pillanatuk alapján kellene megítélni.
Minden platformon kendőzetlenül és mentegetőzés nélkül önmagát adja, és minden Birkin táska és Versace ruha ellenére szókimondó természetével sokkal könnyebb azonosulni, mint egy tökéletesre szerkesztett szupermodellel vagy multimilliomos influenszer steril „életképeivel”. Bár egyértelműen átlagon felüli anyagi helyzetéből fakadóan szinte bármilyen élvezetet megengedhet magának, nem dörgöli az orrunk alá, és sokkal barátságosabb képet fest egy egyszerűen ketté vágott tank-topban, bármennyire is merész a végeredmény.
Nyíltan beszélt arról is, hogy már tinédzserként szembesült vele, mennyien árucikknek tekintik. Így tudatosan hasznosította szexepiljét arra, hogy pénzt szerezzen a férfiaktól, mert a nőiesség kétélű fegyver. Ellentmondásos módon a szépség hatalommal is jár, de csak ha patriarchátus – vagy éppen a többségi társadalom – jóváhagyja. Az efféle kiszolgáltatottság ellen harcol kísérletező szellemével. Fehérre festett arc vagy haj, kiszőkített vagy újra rajzolt szemöldök, latex csizma-nadrág, ember alakú táska, tekintélyes tusvonal és maszatos smink, ezek mind a konvenciók ellen lázadó, női percepció eszközei. Ez adja Julia Fox erejét, azt a bizonyos valamit, ami őt Julia Fox-szá teszi. A bájos téboly, amit magára ölt egyszerűen értelmet nyer a viselőjén, így bátorít minket is "tökéletlenségeink" takargatása helyett azok hangsúlyozásra. Különösen inspirálóan hat azokra, akik kiesnek a társadalom értékrendjéből.
A szépség szubjektív, és nem lehet mérni. Csak a csúnya helyeken találom meg a szépséget, és mindig is ilyen voltam.
Megkockáztatom, ő egyfajta új típusú Audrey Hepburn, és mielőtt bárki kényszerzubbonyba kényszerítene, hadd mondjam el, miért. A törékeny, kecses Hepburn kitűnt korának szőke bombázói közül kislányos-kisfiús, enyhén androgün megjelenésével. Tagadhatatlanul gyönyörű volt és megnyerő a férfiak körében, de sokkal jobban rajongtak érte a nők, hiszen egy új típusú szépséget testesített meg. A mindig elegáns, de két lábbal a földön járó lány a szomszédból manifesztációjaként sokkal megközelíthetőbbnek tűnt a femme fatal típusú hollywoodi csillagokkal szemben, akik inkább szolgáltak a férfi nézők vizuális, mint a nők lelki táplálékaként. Tagadhatatlanul fényűző életet élt, mégis megőrizte „emberi” mivoltát.
A csúnya-szépség hírnökeként Julia ehhez hasonlóan dacol a jelenlegi – férfi igényeket kielégítő – szépségideálokkal, a tökéletesség illúziójával. Megjelenik a divatheteken, a kifutón vonul, de még ezeken a grandiózus eseményeken is lezser lesz*romsággal, önmagaként áll ki a nyilvánosság elé. Közvetlensége a közösségi médián pedig egyszerre erősíti meg hétköznapiasságát és különcségét. Talán egyik legfontosabb üzenete, hogy nincs szükség párkapcsolatra a teljesértékű élethez, de hangsúlyozom: ez nem azonos a férfi- vagy nőgyűlölettel. Megosztó személyiség, akivel akár egyetértünk, akár nem, biztosan megragad a hosszútávú kollektív memóriában.
Egyértelműen nem érdeklik a trendek, hogy mások mit tartanak szépnek. Egy Huffington Postnak adott 2016-os interjúban elmondta, egyfajta anti-it-girl-nek tartja magát és nem érdekli miként látja őt a világ. Ironikus, hogy épp ezzel a kijelentéssel erősíti meg státuszát, hiszen a közömbösségéből fakadó magabiztosságtól válik igazán megkapóvá.
Azt akarom, hogy amiket alkotok, háttérbe szorítsák azt, akinek engem tartanak.
