Öveket bekötni, szentimentalizmussal fellocsolt időgépet bekapcsolni: visszarepülünk egy egyszerűbb korba, amikor még kevés nagyobb problémánk volt annál, mi legyen a becenevünk MSN-en, és hogy lenyomjuk Honfoglalóban az osztálytársainkat.
1993 nyarán születtem, a rendszerváltás hajnalán, a széles körű digitalizáció és az internet magyarországi elterjedése előtt. Kortársaim bizonyára egyetértenek velem abban, hogy a '90-es évek gyerekei a valóságérzékelés egy egészen különleges szeletét csípték el: a mi generációnk még képernyők nélkül töltötte óvodás éveit, gimis korunkig a közösségi média sem szorongatta lelkünket, és átéltük, sőt utólagosan úgy fogalmaznék, szerettük is a 2010-es évek előtti technológiák kezdetleges bénaságait, a körülöttünk lévő világ transzformációjával járó izgalmakat, és a '90-es, illetve a 2000-es évek elejének bájos gyermetegségét.
Az ovis időszak nálam már kissé ködbe burkolózik, de annyi azért rémlik, hogy mivel még nem voltak okoseszközeink, játékautópályákkal, szuperhősös és dinós figurákkal, Barbie-babákkal, plüssállatokkal, játszóterezéssel és rajzolással, festéssel múlattuk az időt – és persze hétvégente Jónás Rita Kölyökklub című műsorával, valamint a Nickelodeonnal és a Cartoon Networkkel. Mielőtt megfáradt nagypapinak hangoznék, általános iskola alsójában, a sulikönyvtárban és a szerencsésebbek otthon is játszhattak már a klasszikus, dobozszerű monitorral rendelkező, DOS-rendszert futtató számítógépek kezdetleges programjain, úgy mint a lövöldözős Wolfensteinnel vagy a Hupikék törpikékkel. Megmosolyogtatónak tűnhet, de alsóban TikTokozás helyett Pokémonos tazókat és csipszben található kártyákat cserélgettük, továbbá a Beyblade nevű, búgócsigaszerű pörgettyűvel próbáltunk felülkerekedni egymáson.
Öntsünk tiszta vizet a pohárba: igaz a mondás, hogy „régen minden jobb volt” ?
2026.4.6 8:54
Hazafelé pillecukrot majszoltunk, és ha maradt egy kis zsebpénzünk, hipermenő autós papírkát rejtő Turbo rágót és Pez-cukrot is vásároltunk – utóbbi édesség adagolói egyenesen kultikusnak számítóttak. A mai szemmel kevéssé polkorrekt elnevezésű Negro-gyógycukorka is nagyot ment ekkoriban, akárcsak a Kapucíner, az Autós- és a Bohóc-csokik, vagy a Lottó- és Balaton-szelet. A '90-es évek dizájnjai, termékcsomagolásai, reklámjai beégtek az emlékezetünkbe, és azt hiszem, a legtöbben jóleső szentimentalizmussal gondolunk vissza a Sport szelet tévészpotjaiban szereplő, raszta hajú, headbangelő úriemberre.
VHS-kazettákon, videótékából kikölcsönzött filmeket néztünk – jellemzően a Star Wars-előzményfilmek és az Olsen-ikrekes gyöngyszemek mezsgyéjén mozogva –, és kazettás magnón dübörögtettük a Dragostea Din Tei-t az O-Zone-tól. A 3D-s filmek elterjedésével a mozikultúra is átalakult. Tényleg azt hittük, tíz-húsz évvel később már senki nem fog 2D-ben mozizni. Akkoriban a leghypeoltabb film a 2003-ban megjelent Kémkölykök 3D – Game Over című csoda volt, amelyet mindenki legalább háromszor megnézett moziban – no egyáltalán nem azért, mert színvonalas lett volna, hanem mert gyerekként tátva maradt a szánk a 3D-s effektektől. Szintén zseniális élmény volt, hogy élesben élhettük át olyan franchise-alapművek megjelenését, mint az említett második Star Wars-trilógia, a Harry Potter-sorozat és A Gyűrűk Ura-filmhármas.
Miután szüleink hazafurikáztak minket a suliból a családi Ladában, Trabantban, Wartburgban, netán Suzukiban vagy Opelben, következhetett a nap és az est fénypontja, amikor az MSN Messenger nevű csetprogramban fél-egy órát randalírozhattunk. Ha esetleg nincs meg, miről beszélek: úgy kell elképzelni az MSN-t, mint egy számítógépes Messenger-applikációt, amelyben egyedi nevet, alatta személyes üzenetet és kismillió animált emojit használhattál. Az egyes betűket is animációkkal lehetett helyettesíteni, és gyakran kódfejtőnek kellett lenni ahhoz, hogy kihámozzuk, mit szeretne közölni a barátunk. Sokunk kedvence a rezgető funkció volt: ha néhány percig nem kaptunk választ, egy idegesítő hangeffekt kíséretében megrezgethettük partnerünk ablakát.
Bal és jobb: mit jelentenek a politikai oldalak, és ki kicsoda Magyarországon?
2026.3.15 9:25
A kor első számú barátkozós, ismerkedős dumája egyértelműen a „neked mi az MSN-címed?" volt. Sőt, a nicknév alatt megjeleníthető volt az is, hogy éppen mit hallgatsz a Windows Media Playeren. Így sejthettük, hogy amikor valaki a legszomorúbb Avril Lavigne- és Sum41-számokat tette ki, éppen hatalmas tinikori szívfájdalmon megy keresztül. A 2000-es évek elején kezdett elterjedni az internet csodája, amelyet eleinte szinte kizárólag a legendás Startlapjátékok.hu pofonegyszerű, mégis kegyetlenül szórakoztató böngészős játékai miatt használtunk. Óriási sláger lett a napjainkban is működő TeveClub, ahol saját virtuális tevéinkről gondoskodhattunk, sőt nekem még jetim is volt, de a Jetiland sajnos már nem elérhető.
A divat tekintetében még javában csapattuk a susogós dzsekiket, trapézfarmereket, bő nadrágokat, ventilátoros baseball-sapkákat és a színes melegítőket. A tinilányok a haspólók, crop topok és chokerek éráját élték, a fiúk pedig a világért sem hagyták volna otthon az övtáskájukat, a strandolásra szánt fecskéjüket, és a fából készült nyakláncaikat, karkötőiket. Utóbbi kiegészítők rendkívül ízléstelenek voltak, de a nyári szezonban természetesen én is magamra aggattam hármat-négyet belőlük.
Megérkezett a slágerlistákra a 2010-es évek nosztalgiája – csak mi lettünk kicsit öregebbek
2026.1.31 11:29
Ezen időszak koronázatlan királya volt a Honfoglaló nevű kvízjáték, amelyet számítógépes botok, barátok, vagy teljesen idegen emberek ellen, online lehetett jászani. A csörte Magyarország- vagy Európa-térképen zajlott. Az első fordulóban általános kérdések megválaszolásával lehetett pontokat begyűjteni, illetve megyéket és országokat elfoglalni. A második szakaszban egymás területeit támadtuk és próbáltuk meghódítani. A játék végén az győzött, akinek a legtöbb pontja és területe volt. Egyszerű koncepció, mégis milliókat lekötött, miközben pallérozták földrajzi, történelmi, biológiai tudásukat. A Honfoglaló valóságos fogalommá vált a 2000-es évek elején: készült belőle valódi társasjáték, sőt még most is játszhatsz vele online, annyi különbséggel, hogy böngészős weboldal helyett mobilos és tabletes applikációban érhető el.
A VHS-eket követően elterjedtek a DVD-lejátszók, a zenei CD-k (gyakran másoltak) és a kérészéletű, sosem megfelelően működő Discmanek. És persze ne feledkezzünk meg a mobilok feltűnéséről sem: alsóban kaptam meg az első telefonomat, az Alcatel One Touch Easy névre keresztelt, ormótlan külsejű, gyakorlatilag egy sárga téglára hajazó, a világ legapróbb képernyőjével rendelkező gyönyörűséget. A negyedik osztályban kézhez kapott Siemens A50-emmel viszont már úgy snake-eztem, mintha nem lenne holnap. Az első „okosabb" készülékek elterjedésére, például az iPhone megjelenésére egészen 2007-ig kellett várni, amikor az én generációm már gimis gólya volt.
2016-ban még nem algoritmus írta a slágereket – Elmondjuk, miért volt 2016 a könnyűzene egyik legerősebb éve
2026.1.24 9:33
Mindeközben a kereskedelmi televíziók is bontogatták szárnyaikat: egy országot tartott lázban két reality-show, a Big Brother és a Való Világ, illetve egy kultikus zenei tehetségkutató, a Megasztár. Ezeknek a műsoroknak köszönhetően vált ismertté többek között Majka, Tóth Gabi és Vera, Oláh Ibolya, Caramel, Gáspár Laci és Dér Heni is. Ekkor éltük a VIVA TV aranykorát is; ebben az időszakban szédületes eufóriát okozott, amikor a kedvenc klipünket adták le. Ki ne emlékezne Timó Hőálló Megállójára, Zsura, Sebestyén Balázs borzasztóan kellemetlen, body shamingelő pillanataira, vagy Lilu alábbi gyöngyszemére.
A magyar könnyűzene nívója ekkortájt zuhant be igazán, hiszen nem lehetett úgy bekapcsolni a rádiót, hogy egyebek mellett ne Groovehouse-, Desperado-, Fiesta-, Ámokfutók-, TNT- és Bon-Bon-számok üvöltsenek, amelyek guilty pleasure-jellegű retróbulikon még mindig is hatalmasat mennek, hiszen nosztalgikusak, és szorongásmentesebb, békésebb időkre emlékeztetik az embereket. Ekkora tehető az úgynevezett kibeszélőshow-k felvirágzása is: az alacsony iskolázottságú, hányatott sorsú emberek történeteit reklámbevételre váltó, számtalan ikonikus trashpillanatot szolgáltató Mónika Show, az egy fokkal kevésbé alpári, de szintén nem magasművészeti léptékű Balázs Show, és Erdélyi Mónika műsorának fiatalosabb, lazább verziója, a Barbara Show. Ha a 2000-es évek elején bekapcsoltad a tévét suli után, sanszos, hogy ezekkel a műsorokkal töltötted az estéd.
Szívatós REFRESHER-KVÍZ: felismered a magyar városokat a Google Earthről?
2026.1.17 9:26
2005-2006 környékén az első közösségi média-oldalak is megjelentek, nevezetesen a myVIP és az iWiW. Mindkettő korszakalkotónak számított a maga nemében: előbbi az iskolás fiatalokat célozta még, míg utóbbi meghívásos alapú volt, és egy fokkal felnőttesebb, érettebb dizájnt kapott. A fotókba égetett myVIP-logó egy generáció agyába vésődött, akárcsak azon libabőrös izgatottság érzülete, amikor megtudhattuk, ki tekintette meg a profilképünket. A Facebook kicsit sárgább, kicsit savanyúbb verziója volt, és kevés közösségi funkcióval rendelkezett azon kívül, hogy kommentelni lehetett egymás képei alá, és megadhattad a profilodon, mi a kedvenc ételed és szabadidős tevékenységed.
2006 környékén, az internet előretörésével berobbant a YouTube is: mai fejjel szinte elképzelhetetlen, de eleinte iszonyú lassan töltöttek be a videók, és ha egy videó elérte a 480p-s minőséget, már elájultunk a képminőségtől. Kicsik és nagyok, fiúk és lányok egyaránt tűkön ülve várták freddyD Rossz PC Játékok Sorozatának epizódjait, amely videósorozat egy generáció fiataljainak meghatározó közös emléke. A maszkos „JátékPartizán" kiléte máig nem ismert, de áprilisban azt ígérte, amennyiben rendszerváltás lesz, visszatér egy epizód erejéig.
A 2010-es évektől minden megváltozott: egyre okosabb telefonok jelentek meg, berobbant a Facebook és az Instagram is, és velük együtt megkezdődött a valódi emberi kapcsolatok online világba való fokozatos átterelése. A '90-es évek gyermekei időközben felnőttek, és alkalmazkodniuk kellett egy új világhoz, amely egyáltalán nem hasonlított a tíz-tizenöt éves koruk előtt megtapasztalt valóságra. Mi is részesei lettünk az elgépiesedett társadalomnak, a mi kezeinkhez is hozzánőttek az okoseszközök, és a mi lelkünket is szorongatni kezdték a politikai csatározások, illetve a közösségi média sűrűn taglalt hátulütői. Hálásak lehetünk azonban, hogy életünk első szakasza még egy kicsit csendesebben telt, és egy különleges, utólag nézve abszolút felejthetetlen átmeneti időszakban, „Azokban a 90-es években" születtünk.
