REFRESHER-KVÍZ: Te mennyire vagy képben az internet hőskorával?

Ez bizony egy modem (egészen pontosan egy PCI Fax modem) , méghozzá egy belső típusú (itthon főleg külsőt használtunk). Mai fejjel, amikor mindenhol van már wi-fi és szinte mindenhol 5g kapcsolat is, elképzelhetetlennek tűnik, de régebben bizony a telefonvonalon kellett a világhálóra csatlakozni, de ez önmagában nem volt elég, mert egy modemre is szükség volt - no meg persze eleinte temérdek sok pénzre, mert akár csak a telefonhívás, úgy az internet is percdíjban működött. Később itthon is voltak már más konstrukciók - de eleinte ezzel kellett megoldanunk, hogy utána perceket várjunk egy-egy kép betöltődésére.

Minden válasz helyes lehetne – elvégre talán a „legfrissebbnek” számító bittorrentet leszámítva mindegyik fájlcserélő a hőskorból származott, de az első, igazi, klasszikusnak is nevezhető ilyesmi a Napster volt. A program különlegességét az adta, hogy nem voltak szerverek, amelyeket le tudtak volna kapcsolni a szoftverrendőrség emberei, az emberek egymás között „cserélgették” a fájlokat, a progi tulajdonképpen csak „összehozta” a bulit. Érdekesség, hogy miután itthon a tévében is nagyot ment (az akkori kereskedelmi adók sokat foglalkoztak vele), rengeteg magyar dalt is lehetett rajta találni. Egy ideig nem is nagyon találtak rajta fogást, pedig a kezdetektől fogva – 1999 – próbálkoztak, végül 2001-ben sikerült lekapcsoltatni, addigra azonban már maga a technológia kiszabadult a palackból és afféle hidrává változott: minden egyes bezáratott program helyett kettő új jelent meg.

Mostanság, amikor a zsebünkbe érkeznek az ismerőseink üzenetei, videói, nehéz elképzelni egy olyan korszakot, amikor ünnepnek, különlegességnek számított, ha kapcsolódni tudtunk valakihez. Ebből a korszakból származott az ICQ (a meglehetősen furcsa név kiejtve nyer értelmet, ugyanis az angol „I Seek You”-t, vagyis „megkereslek”-et lehet belehallani) – és hihetetlen, de csak idén nyáron húzta le végleg a rolót. Az első verzió 1996-ban jelent meg, fénykorában 100 millió regisztrált felhasználóval rendelkezett, aztán persze jött a Microsoft, és ha már felvásárolni nem tudta, hát megfojtotta a legendás csevegőt.

Bár a mIRC kliens maga – főleg a nem túl felhasználóbarát kezelőfelületnek is köszönhetően – azért főleg a nagyobb kockák gépén volt fent, de az azt használó, saját webes kísérőt is kapó csevegők (mint amilyen a Trefort, vagy a Gyalogló) elképesztően népszerűek voltak. Persze a csajozás szubjektív dolog – nem csak párt találni volt könnyű, barátokat és ellenségeket is. Bőven a Facebook előtt az emberek ugyanis ezeken a csevegőkön, dedikált szobákban beszélték ki az életüket vadidegeneknek, akiket aztán tulajdonképpen jobban megismertek, mint néhány „IRL”, vagyis hús-vér barátjukat. A találkozók pedig rengetegszer végződtek ordas lerészegedésekben.

Az MSN Instant Messenger (vagy szimplán MSN) 1999-ben született meg, méghozzá többek között az ICQ hatalmas sikerének is köszönhetően és bár szinte végig gyűlölték a felhasználók, a Microsoft erőpolitikájának köszönhetően szinte mindenki rendelkezett hozzáféréssel, így pedig ez lett „A” definitív csevegőprogram. Mindenesetre aki kitalálta az ablakrezegtető funkciót – amellyel jelezni lehetett egy adott partnernek, hogy vegye észre, hogy ráírtunk –, az valószínűleg a pokolban ég el.

Kevés dolog van az interneten, amiben szinte megelőztük az egész világot, de az iWiW gyakorlatilag ilyen volt. 2002-ben indult el hódító útjára – a Facebook csak 2004-ben, a fiataloknak szánt, szintén magyar MyVip pedig 2006-ban. 2005 és 2010 között az egyik, ha nem a leglátogatottabb magyar weboldal volt, és tényleg mindenki rajta volt, aki számítani szeretett volna. Ekkor még nem nagyon érdekelt bennünket az adatvédelem, nem hittünk abban, hogy Zuckerberg – pontosabban Várady Zsolt, az ötletgazda – gyíklény, aki a képeinken keresztül szívja el a lelkünket, szóval ha valakit meg akartunk találni, akkor az iWiW-re kellett menni. Sokak szerint a fénykora 2005 és 2006 volt, ezt követően vásárolta fel az egészet az Origó Zrt., és sokan a „szerethető kis cég helyére lépő óriás”-tól megrettenve leléptek, többek között a Facebookra is. Bár folyamatosan fejlesztették, egy idő után nem lehetett nem észre venni, hogy a már említett FB ötleteit akarják átmenteni, általában kapkodva és rosszul – ettől függetlenül meglepő, hogy egészen 2014-ig működött.

A Tétova Teve Club 1996 óta (!) létezik, és még ma is működik, de fénykorát úgy 2003 és 2006 között élhette – ekkoriban még saját, nyomtatott magazinja is volt, de el is kelt, mert ötvenezer aktív „tevenevelő” volt ekkoriban. Pedig a TTT nem tudott semmi extrát, egyszerű tamagotchi-szerűség volt (ami jutalmazott, ha naponta beléptünk), de tényleg szinte mindenki rendelkezett egy saját egypúpúval, küldte az emeltdíjas sms-ket, hogy több trükköt taníthasson neki, mint a haverok és így tovább. Mostani népszerűségét nem ismerjük, de gyanítjuk, hogy azért ma már nincs 70 ezer oldallátogatása naponta.

Bár az AltaVizsla (amely a nevét szimplán ellopta a külföldön elképesztően népszerű Alta Vislától) igen rövid ideig élt önálló entitásként, hamar beleolvadt az Origóba, évekig volt a magyar definitív kereső – egyszerűen azért, mert a külföldi nagyok nem nagyon tudtak mit kezdeni a nyelvünkkel. Hiába volt már dollármilliárdos cég az Alta Visla, a Yahoo, vagy akár a Google, főleg angol oldalakon próbálta megtalálni a magyar szavakat.

A GameSpy gyakorlatilag helyettünk kereste meg a legnépszerűbb, de gyakran a szinte teljesen ismeretlen játékok szervereit, méghozzá olyan szűrőkkel, ahogyan csak akartuk. Népszerűsége annyira hatalmasra nőtt, hogy több tucatnyi videójáték saját szerverkereső helyett egyszerűen csak odarakta a telepítőjét a lemezre. Ez nagyszerű ötlet volt, egészen addig, amíg a GameSpy be nem csődölt és a szoftver meg nem szűnt, így számtalan klasszikus maradt játszhatatlan multiban.

Bizony, az Apple által uralt .mov formátumot és a vele készült előzeteseket kizárólag a QuickTime-mal lehetett lejátszani érdemben, mármint az átlagfelhasználóknak. Ma már az Apple-t úgy ismerjük, mint akik tökre tisztában vannak a felhasználói igényekkel – de ez a QT esetében még maximálisan nem így volt, legalábbis Windowsos PC-ken. A szoftver elképesztő erőforrásokat használt, képes volt bivalyerős PC-ken is szaggatni, néha késett a hang, ha valamiért egy pillanatra mondjuk megakadt a kép, előre-, meg hátratekerni pedig lehetett ugyan, csak véletlenszerű időt. Nem sírjuk vissza...