50 évesen növények leszünk – Nem fest jól az emberiség jövője a Berlinálén bemutatott magyar animációs filmben

A történet száz év múlva, a Föld növény- és állatvilágának teljes pusztulása után Magyarországon játszódik, ahol az ország nagy része megsemmisül, a Duna kiszárad és az élet csak egy hatalmas búra alatt élhető. Ebben a világban az emberiség csak úgy maradhat fent, ha mindenki visszaadja magát a természetnek, vagyis ötven évesen a testéből egy fát növeszt. Van azonban olyan, aki korábban, önként áldozza fel magát. A film főszereplője, Stefan (Keresztes Tamás) veszélyes küldetésre indul mikor úgy dönt megmenti feleségét Nórát (Szamosi Zsófia), aki beültette magába a növény magját. 

Aki már látott életében disztópiát, annak nem okoz hatalmas meglepetést a Műanyag Égbolt alaptörténete, ám az alkotók - Bánóczki Tibor és Szabó Sarolta - az ismerős hozzávalókból egy autentikus és látványos filmet készítettek.

A hollywoodi filmekből ismerős heroikus világmegmentés helyett egy igazán emberi történet bontakozik ki, egy love-story a világ végén. 

Az alkotók 7 évig éjjel-nappal dolgoztak a filmen, a jeleneteket kézzel rajzolták, a háttereket pedig 3D-ben tervezték meg. A különleges látvány pedig az úgynevezett rotoszkóp-technikának köszönhető, amelyben az animációs film jeleneteit élő szereplőkkel leforgatják, majd kockáról kockára átrajzolták. Így a főszereplők, Keresztes Tamás és Szamosi Zsófia játéka mellett, élvezhetjük Schell Judit és Hegedűs D. Géza alakítását is. Régen Walt Disney rajzfilmjeit is ez a módszer tette élethűvé. 

Ahogy arról már beszámoltunk, az alkotás a 73. Berlini Filmfesztivál Encounters (Találkozások) nevű szekciójában kapott helyett, ahol olyan független alkotók munkáit mutatják be, akik új perspektívából mutatják a világot. A Műanyag égbolt kritikai fogadtatása eddig remek, a neves Hollywood Reporter cikkében a Berlinálé rejtett kincseként hivatkozik a filmre. 

A Műanyag Égbolt Magyarországon március végén kerül a mozikba.  

Szerző: Frank Barbara