Ég és Föld című dalában jeleníti meg Czeglady, Ótvar Pestis és Karyuu, hány különböző arcával tűnhet fel a szorongás, attól függően, hogy épp elnyel, kísért, vagy már meghátrált. A közös szám és klip a REFRESHER felületein hallható és látható először!
Egy őszinte beszélgetésből született az Ég és Föld című című dal, ahol a megélt traumák, a nyitottság és a kreatív szabadság találkozik. Az alkotók egy közösen épített univerzumba dolgozták bele belső küzdelmeiket, azt üzenve, van tovább.
„Az aktív, rettegő szakaszt idéztem fel, amikor az ember szeretne egy pillanat alatt megszabadulni a fojtogató pániktól“
– mesélte Czeglédi Ágnes, azaz Czeglady, aki a szerzemény melankolikus, elmélyült oldalát hozza. A dal végén egy két éve készült hangfelvétel szólal meg, amelyet az énekesnő még saját küzdelmei alatt készített.
„Ma már szürreális számomra, mennyi nehézségen mentem át, és hogy egyszerűen csak az életre koncentrálva, erősen túlléptem rajta” – idézte fel.
Olasz Patrik, azaz Ótvar Pestis a szorongást a leküzdött szemszögéből közelíti meg, kiforgatva a megszokott feldolgozásmódot, ironikusan, komolytalanná téve a megszemélyesített pánikot.
„Első találkozásunkkor írtuk meg a szöveget, konkrétan azután, hogy bemutatkoztunk. Elkezdtük egymás traumáit, élettapasztalatait felfedni, megkerülve a felszínességet, és ezáltal még őszintébb eredményt tudtunk összehozni” – meséli az underground színtér karakteres hangja.

Karyuu (Mógor Máté) a közös munkában a diverzitásra helyezte a hangsúlyt: tíz éve ír basszusorientált zenét, és újabban szimfonikus témákkal is kísérletezik, így született meg a két világ közös metszete.

A dal köré Vida Benedek rendező épített vizuális világot Kirchknopf Mátyás operatőr és Orlik Noémi látványtervező közreműködésével. Az Ég és Föld nemcsak zenében, hanem vizuálisan is egy személyes, már-már spirituális kísérlet, ahol a szorongás különböző arcai egyszerre válnak láthatóvá. A klipben fehér nyulak szimbolizálják a szorongást, amit Ótvar Pestis ketrecben cipel a napraforgómezőn, míg Czeglady passzívan rejtőzik vele az erdőben.
„Teliholdkor kezdtünk forgatni és újholdra lett kész a nyersanyag. Úgy akartunk létrehozni álomszerű jeleneteket, hogy az AI esztétikát keverjük az analóg hatással. Innen érkeztek a vég nélküli bizonytalan terek és a filmesen használt kompozíciók, az eredmény pedig jól tükrözi a két szélsőséges minőség vegyített hatását” – mesélte a rendező.