A Blur és a Gorillaz alapítója július 6-án Budapesten játszik az Africa Express kollektívával. Damon Albarn mellett Moonchild Sanellyvel és Camilo Larával is beszélgettünk gyarmatosításról, kultúrakisajátításról, zenéről meg rengeteg mindenről.
Sosem volt a kedvenc kifejezésem a „határokon átívelő művészet”, mert bármikor találkozom vele, próbál belerántani valami államilag finanszírozott giccsbe vagy egy kókler képzőművészeti projektbe, ahol a helyszínen derül ki, hogy egy darab eredeti műalkotást sem nézhetsz meg.
Ezen a héten három különböző zenésszel beszélgettem, három különböző időben, ráadásul nemcsak három különböző időpontban, hanem három időzónából is. Londonból Damon Albarn jelentkezett be, a Gorillaz, a Blur és The Good, The Bad & The Queen zenekarok legendája, aki – mint kiderült –vibe-olja a magyar népzenét és úgy gondolja, a Liam Delap nevű csatár be fog válni a Chelsea-nél.
Dél-Afrikából Moonchild Sanelly csatlakozott be Zoomon, aki a „női orgazmus elnökeként” hivatkozik magára, és kék haja, valamint műfajokat vegyítő zenéje egyaránt hozzájárul, hogy ne tudj csak úgy elmenni mellette. Ráadásul még Beyoncéval is van közös dala.
A harmadik „vendég” a mexikói Camilo Lara, aki punk, funk és elektronikus zenével vegyíti a latin tradicionális harmóniákat Mexican Institute of Sound nevű bandájával, nem mellesleg pedig filmeken is dolgozik, többek között a Coco című animációs film zenéjét is ő szerezte.
Van néhány ország, ahol inkább nem kellene lájkot mutatnod – Kultúrák, ahol egyes szimbólumok egészen mást jelentenek
2023.11.21 17:43
És hogy mi az apropó? Az, hogy ez a három zenész hamarosan egy időzónában lesz, vasárnap ugyanis Budapesten, a Müpában lépnek fel Africa Express nevű szupergruppjukkal, ahol bemutatják legújabb lemezüket, ami ezúttal Mexikóban készült.
B*ssza meg a gyarmatosítás
„Húsz évvel ezelőtt nagyon marginalizált volt az afrikai zenei kultúra, miközben amúgy elvileg nem volt az, csak ez alá a szörnyű »világzene« fejléc alá sorolták be”
– meséli az alapítás motivációiról Albarn, aki szerint ez ugyanúgy igaz a magyar népzenére, mint az afrikai vagy latin-amerikai hagyományokra, ugyanis, ami szerinte nem angol nyelvű, arra rámondják, hogy világzene. „Nagyon gyarmatosító hozzállás, de hálistennek kicsit már fejlődtünk ezen a téren” – fogalmaz.
Az eredeti koncepció sokat formálódott, az új projekt például jobban összpontosít a latin zenére, mint Afrikára, de annál inkább jelzi, hogy minden összetartozik mindennel, ami Albarn szerint különösen fontos üzenet a populista ideológiák újabb térnyerésének korában.
Moonchild Sanelly azt emeli ki az Africa Expresszel kapcsolatban, hogy itt szabadon alkothat, ráadásul különböző helyről érkező művészekkel, akiket Albarnék jó érzékkel gyűjtenek egybe. „Megfeledkezel a rádióslágerekről, a stratégiáról, nem gondolkozol semmin, csak zenélsz, és mész a vibe-okkal” – fogalmaz Sanelly.
Camilo Lara úgy nőtt fel, hogy rajongott a britpopért és a Blurért, így nyilván nem kell hosszasan magyarázni, mennyire megtisztelő is volt számára részt venni az Africa Expressben. Ráadásul ezúttal az ő hazájában, Mexikóban készültek az új dalok, és nagy teret kaptak az ottani zenészek és műfajok. „Transformational” – ezzel a kifejezéssel illette a projektet.
„Ekkora emberek, mint amilyen Damon, felismerik, hogy Európa – különösen Anglia – nem a világ közepe. Szerintem ez nagyon egészséges. Rendkívül fontos volt nekem ezt megtapasztalni, hogy ilyen emberek rá tudnak kapcsolódni arra, amit én csinálok“
– fogalmaz a mexikói zenész.
Az új album készítése során csapatokra osztódtak, és azokból a dzsemmelésekből alakultak ki a számok. „Varázslatos volt, olyan, mint egy utópia” – mondja Lara, aki még arra is rávette Damon Albarnt, hogy spanyolul énekeljen.
Az Africa Express presents… Bahidorá című anyagon olyan művészek működtek közre, mint Nick Zinner a Yeah Yeah Yeahsből, Bonobo vagy a Django Django.
Megmutatni, hogy nem a széthúzás mozgatja a világot
Camilo Lara szerint az ilyen extravagáns projekteknek a művészeti produktum mellett azért is fontos megvalósulniuk, hogy az emberek lássák, hogy a Föld nem azoktól az ellenséges energiáktól forog, amik mostanában forgatni akarják. Az emberi kultúra rendkívül diverz, és ezeknek a találkozása sok ember szemét kinyithatja. „Engem is egy életre megváltoztatott, amikor gyerekként olyan embereket figyeltem, mint Peter Gabriel, vagy azt láttam, hogy a Clash Jamaicába utazik, hogy Lee „Scratch” Perryvel dolgozzon együtt” – fogalmaz Lara, aki ezek hatására kezdte el az angolszász kultúra zeneiségét a saját tradícióival vegyíteni, és az ilyen pillanatok – mint amilyen ennek a lemeznek a készítése is volt – megmutatták számára, milyen, amikor az egész emberiség összetartozik.
Damon Albarn szerint a jobboldali populizmus legnagyobb hazugsága, hogy mindenki csak hermetikusan magáért és a sajátjaiért felel, miközben az igazság az, hogy teljesen össze vagyunk kötve egymással kultúrákon át, és mindenki, aki valaha részt vett az Africa Expressben, ezzel a gondolattal távozott.
„Nálatok is érdekes dinamikák vannak. Mert nagyon európaiak vagytok, de közben valahogy kapcsolódtok az orosz szférához”
– fogalmaz Magyarországról Albarn, akit arról is kérdeztem, mennyire látja úgy, hogy az európai vagy észak-amerikai ember egyfajta sztereotipikus szemüvegen keresztül nézi az afrikai kultúrát. Szerinte ez a 19. század és a 20. század elejének maradványa. „Úgy gondolnak az afrikai kontinensre, mint amit meg kell menteni vagy ami oktatást igényel, de igazából ez csak populista ürügy az erőszakra és kizsákmányolásra” – fogalmaz, hozzátéve, hogy mostanra talán már a nyugati ember is kezd rájönni a saját ellentmondásos viselkedésére. Szerinte nem nagyon van jobb módszer demonstrálni ezt, mint az, ha minél jobban elmélyülünk egymás kultúrájában, akár a zenén keresztül.
„Én úgy érzem, mindenkinek hasznára válik, ha megismer egy másik kultúrát“ – fogalmazott Moonchild Sanelly, aki arról mesélt, hogy ő már egészen fiatalon kezdett twerkelni, mert az is része volt a tradicionális táncmozdulatoknak, amiket tanult a xhosa törzsben. „Szó szerint rázzuk a seggünket” – mondja, hozzátéve, hogy a dél-afrikai nyilvánosságot ez mégis megrázza, és negatív visszhangja, míg máshol tökéletesen értik, hogy a saját felszabadulásáról (sexual liberation) szól fekete nőként. Tapasztalata szerint a világ tökéletesen átlátja ezt, míg odahaza az emberek teljesen fel vannak háborodva miatta.
„Amikor Mexikóban filmeken dolgozom, akkor csinálok sci-fit, horrort, fantasyt, ha meg az Államokban kérnek fel, mindig csak valamilyen latin koncepcióról van szó, és ez szörnyű”
– fogalmaz Camilo Lara, utalva arra, hogy az ő és sok más zenésztársának tudása messze komplexebb annál, minthogy tradicionális latin zenéket csináljanak, a világ többi részén mégis gyakran úgy látják őket, mint akik semmi mást nem tudnak, csak latin zenét játszani. Ugyanakkor úgy érzi, ez a minta kezd felborulni, mivel a globális popkultúrának már nem csak nyugati nagyvárosok a központjai, és Lagos, Medellín vagy Mexikóváros is egyre fontosabbá válik ebből a szempontból.
Larát a kulturális kisajátítás (cultural appropriation) jelenségéről is kérdeztem, ami értelemszerűen zavarja őt, amikor azt látja, hogy a mexikói kultúra hagyományait kontextus ismerete nélkül veszik át más társadalmakban élő alkotók. „De ha egy projekt tisztelettel közeledik, és odafigyel arra, hogyan prezentáljon dolgokat, az nagyon értékes tud lenni” – mondja kikacsintva az Africa Expressre, aminek a legújabb anyaga szerinte annyira jól van összerakva, hogy komplexen átadja, mi is történik ma a mexikói zenében, és azok, akik dolgoztak ezen az albumon, nagy tisztelettel fordultak az ország jelenlegi és hagyományos kultúrája felé.
Magyar folklór és az „ijesztő” Néprajzi Múzeum
Azzal nyilván tisztában vagyunk, hogy Damon Albarn nem először jön Magyarországra, de a zenész picit többet tud rólunk, mint amit a globális sztárok egy átlagos turnéállomásról tudni szoktak. Arról mesélt, hogy volt egy partnere, akinek Auschwitzot megjárt magyar ember volt az édesapja: „Nagyon érdekes figura volt” – fogalmaz. A projekt szellemiségén felbuzdulva azt terveztem, hogy Albarnt arról kérdezem, tud-e valamit a magyar népművészetről, de megelőzött:
„Mindig eléggé érdekelt a magyar folklór. Ha arra járok, mindig elmegyek abba a csodálatos Néprajzi Múzeumba”
– fogalmaz, hozzátéve, hogy nagyon jól meg lehet ismerni Magyarország történelmét a néprajzi kiállításon keresztül. „Szeretem a magyar zenét. Ez egy olyan ország, aminek nagyon önálló történelme van, nagyon sok minden történt ott.”
Mikor azzal büszkélkedem, hogy elég mély, súlyos népművészeti alkotásaink vannak (sosem mondtam még népdalokra ezelőtt, hogy heavy stuff), egyetértve bólogat: „Így értem én is. Pokoli sötét. Kifejezetten ijesztő az a múzeum, vizuálisan meg minden. Imádom.”
Természetesen a másik két művészt is megkérdeztem Magyarországról. Camilo Lara még nem járt itt, de sok jót hallott azoktól a zenész ismerőseitől, akik turnéztak már nálunk. Moonchild Sanelly ugyanakkor visszatérő vendég:
„Epikus energiák. Látni lehetett az embereken, hogy éhesek valami újra. Elképesztő fogadtatásunk volt”
– meséli a rapper-énekes, aki 2018-ban a Die Antwoord előtt játszott a Budapest Parkban.
„Néha szeretek magas sarkút hordani”
Ha már egy olyan emberrel beszélgetek, aki több legendás zenekart is alapított, meg kell kérdeznem, hogyan és miért kezd bele mindig valami újba ahelyett, hogy a babérjain ülne. Albarn egy David Bowie-idézettel válaszol: „Ha biztonságban érzed magad azon a területen, ahol dolgozol, akkor nem a megfelelő területen dolgozol. Mindig merülj egy kicsit mélyebbre a vízben, mint amire képesnek érzed magad. Menj mélyebbre, és ha úgy érzed, hogy a lábad nem érinti a tenger fenekét, akkor jó helyen vagy arra, hogy csinálj valami izgalmasat.”
Ennek ellenére szerinte sokan félnek a változástól, félnek valami újba kezdeni, mert a kényelmet helyezik előtérbe, de egy művész ezt sohasem teheti meg.
„Néha szeretek magas sarkút hordani, például”
– mondja Albarn nevetve. Az akadozó Zoom technikai feltételei mellett nem egyértelmű, hogy ironizál-e (valószínűleg igen), de a lényeg, hogy szeret új dolgokat kipróbálni, legyen szó afrikai ételekről, mexikói fametszetekről vagy arról, hogy 1960-as évekbeli kínai propagandaplakátokat nézeget. „Nagyon sok minden érdekel, és ez érvényes a zenémre is” – fogalmaz.
Ha már az újrakezdésről van szó, nem bírtam ki azt sem, hogy az egyik leghíresebb Chelsea-szurkolóval ne beszélgessek kicsit a fociról. Az előző szezonjukról azt mondta, voltak jó pillanatok, de egyelőre túl fiatal a csapat. „Viszont izgatott vagyok az új csatárunk, Delap miatt, szerinte tökéletes a Chelsea-nek. Kíváncsi vagyok, hogy fognak együttműködni Palmerrel, lévén, hogy együtt nőttek fel. Ha az a partnerség működik, nagyon jó szezonunk is lehet” – mondja lelkesen Albarn, akit állítása szerint már az is eléggé boldoggá tett ebben a szezonban, hogy az Arsenal nem nyert semmit, ugyanis a földrajzi közelség miatt (mindkettő londoni csapat) riválisként tekint rájuk.
Rengeteg ember egy színpadon
Óriási meló egy embert összehozni Camilo Lara szerint, így igazán szerencsések vagyunk, hogy az Africa Express tagjai Magyarországon is fellépnek. „Biztos vagyok benne, hogy sosem láttatok még egy helyen ennyi afrikai és mexikói előadót” – fogalmaz a zenész. A show a tradicionálistól a punkig, a vadtól a melankolikusig mindenféle zenét tartalmaz majd.
Sanelly azt mondja, nagyon várja, hogy mindenkivel újra találkozhasson, akivel együtt dolgozott az új dalokon Mexikóban.
„Menjetek biztosra, hogy a bugyitok rajtatok van, mert a lábaitok az egekben lesznek.”
Az Africa Express presents… Bahidorá magyarországi lemezbemutató-koncertje július 6-án vasárnap, este 8-kor kezdődik a Müpában, Részletek ezen a linken.
