Csirkedobálós videókliptől egészen a Turbina színpadáig. Karrierjének számos meghatározó pontját érintve beszélgettünk Figurával. Szóba került az új kislemez, a zene és a foci közötti egyensúly, valamint a korábbi megjelenések mögött rejlő történetek.
A magyar trap zene vicces figurája, aki a dalaival mosolyt csal az arcunkra, ha kell, érzelmes figura, aki meghitt pillanatokat is elő tud varázsolni a koncertjein. Figura Barnabás, előadónevén Figura, a közelmúltban kiadott B4LiFE című kislemezét május másodikán egy lemezbemutató koncerttel ünnepelte meg a Turbinában.
A buli a trap koncertekhez híven a jól bejáratott pogózással telt, ám nem szokványos módon a koncert egy pontján előkerült a Figurához szinte már hozzánőtt Gieory vodka, ami körbejárt a közönség soraiban. A koncert csúcspontjaként a közönség a legvégső dalra, a Zurára felment a színpadra, ahol az előadókkal közösen adták elő a számot.
A magyarhertelendi rapper az itthoni újvonalas hiphop egyik elsőként feltűnt, meghatározó alakja, aki mára a műfaj egyik zászlóvivőjévé vált. Zenéinek két legfőbb mozgatórugója a lazaság és a pimaszság, amit az energikus flow-jával tálal. 2018-ban tűnt fel a hazai zenei színtéren, az első kiadott dala Gierotty Gang címet viseli. Azóta több nagylemeze is megjelent, köztük a Kapuf2fa7, a Lee Cooper és az Ismersz. Az Első albumát 2021-ben Fonogram-díjra jelölték. Az évek során számos ismert előadó feltűnt a projektjein, többek között Beton.Hofi, Lmen Prala, Baba Aziz, Egs és sokan mások.

Hétéves kora óta jegyzőkönyvbe vett labdarúgó a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) nyilvántartott adatbázisa szerint. Az idei szezonban a Csillaghegyi MTE színeiben játszik, ahol a csapat harmadik legeredményesebb gólszerzője. Elmondása szerint a foci mára számára inkább csak hobbi, míg a zenét sokkal komolyabban veszi: játszik dobon, gitáron és zongorán is. Zenei érdeklődése nem véletlen, hiszen édesapja gyerekzenész, így már egészen fiatalon természetes közegévé vált a zene.
Az interjúk során több fontos témát is érintünk. Szó lesz az új, B4LiFE című kislemez megjelenéséről, a focihoz fűződő személyes és hosszú múltra visszatekintő viszonyáról, valamint arról is, hogyan vált a zene életének meghatározó részévé. Emellett betekintést nyújtunk korábbi megjelenéseinek hátterébe is. Herdeló Patrik interjúja.

Hogy érezted magad a turbinás kislemezbemutatón? Mi volt a kedvenc pillanatod?
Egész jól sikerült a buli. Konkrét elvárásaim nem voltak, de jó visszajelzéseket kaptam, mindenki nagyon jól érezte magát, felszabadult volt a hangulat. Régebbi zenéket is játszottunk az OG-fanoknak, amit külön értékeltek. Nekem a legjobb pillanat a HSP előadása volt. A fénytechnikusokkal előre megbeszéltük, hogy a fényeket Jackósan (azaz Michael Jackson-osan – a szerk.), állítsák be. Elég meghitt, érzelmes pillanatot sikerült teremteni. Az előadás közben FaceTime-oltam az otthoni spanokkal is, akik sajnos aznap este nem lehettek ott. A koncert vége szintén óriási volt, amikor a közönséggel közösen nyomtuk a színpadon. A technikusok is megjegyezték, hogy itt, a Turbinában még nem láttak ilyen kemény bulit.
Az új kislemez a Valahol Európában musical A zene az kell című dalának részletével indul, eddig nem volt jellemző a zenéidre, hogy régi magyar dalokból mintáztok. Mi inspirált arra, hogy most mégis ehhez a megoldáshoz nyúljatok?
Nem tudom, hogy ezt le lehet-e írni egy új trendként. Szerintem mindenki, aki kreatív munkát végez, igyekszik kísérletezni dolgokkal, így van ez a zenében is. A trap hangzás kezd egy kicsit unalmassá válni, ezért próbálkozunk változatosabbak lenni. Ennek a számnak is már kétéves története van. Úgy indult az egész, hogy hallgattam a rádiót, és ott hallottam meg ezt a musicalt. Össze is állt a fejemben, melyik részt szeretném mintázni, aztán összeültünk Flexerrel, és megcsináltuk a Zenét. Szerintem ki kell próbálni az ilyen ötleteket, aztán vagy bejön, vagy nem. Gyakran szoktam más műfajokból is zenéket hallgatni, mostanában magyar trapet ritkábban hallgatok. Volt olyan időszakom, amikor szétpörgettem a Bartók Rádiót, régi retróslágereket, rnb-t, népzenéket is szoktam hallgatni, közben pedig mindenből próbálok egy kicsit inspirálódni.
A Barátok közt című dalon könnyen felkaphatjuk a fejünket, hiszen a sorozat főcímét énekled el az elején. Miért pont a Barátok közt? Van ennek bármi köze a 2018-ban megjelent FriendZone című dalodhoz, aminek borítója szintén a Barátok közt nyitóképét idézi?
Nincs közöttük konkrét összefüggés, bár annyi talán mégis, hogy az én generációm ezen a sorozaton nőtt fel. Gyerekkoromból tisztán emlékszem, hogy a Barátok közt után söprés volt aludni. Szóval inkább nosztalgiából nyúltam hozzá, nem tudatos koncepcióként kapcsolódik a FriendZone-hoz.

Milyen kapcsolatod van a focival?
Már 2004-ben fociztam Komlón, azóta végigkísér. Mindig is jól éreztem magam a pálya közelében, egészen tizenhat-tizenhét éves koromig nyomtam megye kettő szinten, aztán persze jobban érdekeltek a bulik meg egyéb dolgok. Ahhoz, hogy valaki versenyszerűen focizzon, komoly áldozatokat kell hozni. Én ezeket nem hoztam meg, vagy lehet, kicsit a szüleimnek kellett volna jobban rugdosniuk. Nem feltétlen volt jó döntés, mert ahogy most elnézem, simán milliókat tudnék keresni az NB II-ben. Tizennégy éves kortól már nehéz megfogni a szülőknek a gyereket, de ha ott kitart, és megvan hozzá a tehetsége, akkor abból lehet valami. Mai napig eljárok baráti focikra, és most pár éve újra elkezdtem egy amatőr csapatban versenyszinten játszani, szóval a foci mai napig jelen van.
Amikor nyilvánosan megszólalsz, gyakran észrevehető rajtad egyfajta bohókás, trollkodós hangulat, ami mára szinte az imidzsed részévé vált. Ez miből fakad?
Ezt már többen helyről is megkaptam, de nem volt tervezve, hogy ez az imidzsem része legyen. Igazából csak önmagamat adom. Nem is gondolkoztam rajta nagyon, hogy milyennek is látnak mások. Ezt a fajta humort szerintem otthonról is hozom magammal, az irónia és önirónia vonal azért mindig ott volt valamilyen formában. Szerintem, ha egy szándékosan épített vicceskedő karakter lennék, az levágósan izzadtságszagú is volna.
Milyen hatással volt rád, hogy fiatalkorodban sok időt töltöttél kistelepülési környezetben? Gondolok itt például a Gierotty Gang videóklipedben a csirkedobálós jelenetre. Hogyan tudtad ezt összeegyeztetni a városi hiphop műfajjal, és milyen tapasztalataid vannak a nagyvárosi léttel?
Igen, valóban falun nőttem fel, de soha nem voltam igazi parasztgyerek. Inkább csak nagy rálátásom volt ezekre (is). Általános iskolába már Komlóra jártam, később pedig bulizni is inkább Pécsre mentünk, szóval soha nem voltam teljesen elzárva a civilizációtól. Ugyanakkor megvan bennem is az a tipikus falusi életérzés – a pálinka, disznóvágás, a csirkefogás, a mama konyhájának az illata –, főleg, hogy a családom egy része Vajdaságban él. A tipikus nagyvárosi létet viszont csak Budapesten tapasztaltam meg igazán. Emlékszem, amikor először hívtak fellépni, és leszálltam a Deákon, azt se tudtam, merre vagyok arccal, minden egyformának tűnt, akkor éreztem először igazán, hogy ez már tényleg a big city life.
A zenei karriered mely időszakában találkoztál olyan arcokkal, akikkel igazán egyezett a zenei érdeklődésetek, és akikkel együtt kezdtetek el közösen ötletelni vagy dolgozni zenei projekteken?
Az egész úgy kezdődött, hogy nálunk (Magyarhertelenden) a garázsban összegyűltünk a haverokkal, főként Komlóról, évfolyam- és osztálytársak, igazából ez volt a Gierotty Gang. Bulizgattunk, aztán előkerültek a stúdiós cuccok is, és elkezdtünk zenélgetni. Hülyéskedtünk, nevettünk, sokallgattunk, de közben abban a garázsban tényleg születtek legendás dalok. Az otthoni arcok közül inkább én próbáltam rávenni a többieket, hogy csináljuk komolyabban. Nekem ebből nőtte ki magát a zenélés. Aztán az online térben kattant át valami, elkezdtem kirakosgatni a zenéket, aktív voltam különböző Facebook-csoportokban, ahol ez az underground trap közösség épült. Írt rólam az Index, meg más hírportál, és ennek köszönhetően kaptam egy kis figyelmet is, és ekkor kezdtek el kialakulni ilyen online zenei kapcsolatok Baba Azizzal, Egsel, Glxy-val, Lmen Pralával, Glschsal stb.
A zenén kívül, rajtad még miben nyilvánul meg a hiphop életérzés?
Már jóval a zenélés előtt is érdekelt a graffitizés. Filmeket néztem, volt black bookom. Általános iskolás voltam még, így nem nagyon jártam ki éjszaka festeni, de volt egy pécsi graffitis csapat, az Out Law – vagyis OL volt a tagjük –, akik bevettek maguk közé. Néhányszor elmentem velük. Emlékszem, mekkora királynak érzetem magam, még akkor is, ha soha nem is csináltam komolyabban.

Játszol több hangszeren is. Elképzelhető, hogy hallhatunk majd tőled olyan trekkeket, ahol a zenei alapokat te magad játszod fel?
Rengeteg ötletem van dallamokra és ritmusokra, viszont bevallom, a technikai részéhez, ülős munkákhoz, meg úgy minden máshoz is elég kevés türelmem van. Ennek ellenére már elkezdtem saját beateket csinálni, és valószínűleg ezek közül néhány szám meg is fog jelenni a jövőben. Próbálkoztam már brazil funkkal, dubsteppel is, szóval alapvetően mindenre nyitott vagyok, nem ragaszkodom semmilyen műfajhoz. Engem elsősorban maga az alkotás érdekel.
Mi a véleményed az élőzenés hiphopkoncertekről? Látod magad előtt, hogy egyszer leváltsd magad mögül a DJ-pultot egy zenekarra?
Nem igazán látom magam előtt ezt a zenekaros felállást. Mindenki élő zenekarral lép fel, szerintem mostanra már kicsit túl van használva. Értem, hogy miért jó, és vannak előadók, akiknél jól is működik, de én nem érzem, hogy valaha átálljak.
A Kapu2fa7 lemezen több dal elején és végén is hallhatók különféle snippetek. Nekem úgy tűnik, mintha ezek a barátaiddal a közös csoportokból beküldött videókból vagy hangüzenetekből állnának össze. Mesélnél a snippetek történeteiről?
Eredetileg onnan indult, hogy személyesebbé akartam tenni az albumot és elküldtem Glxynak egy csomó közös videót, amit a Gieroy Ganggel csináltunk, még élveztem is Bálintnak átadni ezeket, meg a hozzá tartozó élményeket. Ezekből a videókból válogattunk aztán snippeteket a számokhoz. Például a HSP intrója („Kevin, mit érzel? Kevin, ebből sztár leszel!”) egy olyan pillanatból van, amikor Kevin épp kínálja a kapufát. A snippetek lényege, hogy a közönség kicsit közelebb kerüljön hozzám, és közben egy kikacsintás is azok felé, akik tudják, melyik videóból van egy-egy bemondás. Szerintem minden baráti társaságnak vannak ilyen ikonikus őrült lootjai. Ez az egész 14:07 téma is teljesen belsős dolgokból indult. Az külön öröm, és nem is gondoltam volna, hogy akiknek fogalmuk sem volt róla mit hallanak, azoknak is átadható lesz ez az egész.
A magyar trap közegen kívül kivel tudnád elképzelni, hogy közreműködést csinálj?
Fú. Mindenképp egy klasszikus előadót mondanék. Hirtelen Zámbó Jimmy jutott eszembe, vagy egy Homok a szélben-típusú dalt például el tudtam volna képzelni közösen Balázs Fecóval is –Isten nyugosztalja őket –, de Presser Gáborral is nagyon szívesen összeülnék. Megkomponálnánk együtt valami durvát, ráraknánk jó dobokat, aztán rárappelnék, ő pedig ráénekelne egy keményet, és kész is lenne a szám, hatalmas crossover lenne.
Hogyan sikerült rávenned Dögös Robit és Tiv Tivyt, hogy közreműködjenek az Ismersz című albumodon?
Dögös Robival már korábban is volt egyfajta üzleti kapcsolatom. A múltban többször is kértem tőle megrendelésre köszöntőket. Például Tysonnak születésnapjára vagy a bátyám esküvőjére. Megkerestem, megírtam neki az intró szövegét, ő pedig felolvasta, és visszaküldte. Tiv Tivyvel ugyanez. Elküldtem neki a szöveget, ő pedig megcsinálta. Láttuk a Flexerrel, hogy bármit bereklámoz a csávó. Bemegy egy ventilátorboltba és annyit mond: „Mivan ventilátor!“. Gondoltuk, akkor nekünk is megcsinálja. Így lett.
Az OTL kollektíva az eddig ismert felállásában feloszlott. Mi a véleményed a történtekről?
Amikor még szerveződött a Trap Hungary és az OTL, én is az elsők között lehettem volna, akik csatlakoznak, de már akkor sem akartam úgy elköteleződni, hogy megmondják nekem, hogy mit csináljak. A közösség, amit felépítettek, az viszont elismerésre méltó. Sok előadó jó viszonyba került egymással, és komoly, tartós barátságok születtek. Ami pedig a balhékat illeti, sokat nem tudok mondani. Olyankor örültem, hogy nem vagyok tag.
Mik a jövőbeli terveid a B4LiFE projekttel? Mit várhatnak tőled a rajongók, hallgatók a közeljövőre nézve?
A B4LiFE neve már önmagában is utal rá, hogy ez még csak valaminek a kezdete. A célom az, hogy a további részekkel együtt egy nagyobb, egységes koncepcióvá álljon majd össze. A jövőben is igyekszem folyamatosan megújulni, minél inkább tematikus anyagokban gondolkodni. Lehet, hogy bizonyos értelemben visszatérek majd a Kapu2fa7 időszak hangulatához is, de ezt még hozza a jövő. Júliusban a Pontoonon lehet majd velem találkozni, ősszel pedig egy újabb önálló bulit tervezünk a Turbinában, ezen kívül is lesznek fellépéseim, itt-ott még azért felbukkanok.