Pár héttel ezelőtt egy kísérletbe kezdtem: megpróbáltam kilépni a rémhírcikkek, politikai szardobálós posztok és addiktív videók által szegélyezett spirálból, és nemet mondtam a doomscrollingra. Aha, de miért, hogyan és milyen eredménnyel? Mondom.
Mi az a doomscrolling?
A doomscrolling nem más, mint a szorongáskeltő hírek kényszeres fogyasztása. Manapság, amikor a socialmedia-oldalak tömve vannak a különböző járványok, háborús események, politikai krízisek, természeti katasztrófák látleleteivel, nem nehéz bekerülni ezek végtelenített loopjába. A magam részéről – a munkám miatt is – gyakran érzem azt, hogy egyszerűen muszáj képben maradom, ehhez pedig elengedhetetlen a hírek és egyéb dokumentációk böngészése. Ennek azonban megvan az ára. A túlzott hír- és tartalomfogyasztás szorosan összefügg a szorongással, depresszióval, alvásproblémákkal. Felboríthatja a bioritmust, meggátolhatja a mély alvást, kimeríthet. Nemcsak mentálisan, de fizikailag is. Egy másik gyakori következmény a rumináció – a rágódás, a túlgondolás. Az ilyen gondolatminták akadályozhatják a döntéshozatalt és tehetetlenségérzést idézhetnek elő bennünk. Nem beszélve arról, hogy az ilyen típusú tartalmak túltolása emeli az álhírek gyakoribb bekúszásának kockázatát.
A doomscrolling egyébként ma már nem csak a rémhírekről szól. A soha el nem fogyó rövid videók – amelyek gyakran nem is lehangolóak vagy szenzációhajhászok – ugyanúgy hozzájárulhatnak a mentális túlterheltséghez. Nyilvánvaló, hogy ma az algoritmusokat jobban pörgetik azok a tartalmak, amelyek kitolják az ingerküszöböt, sokkolnak, érzelmeket (és így like-okat, kommenteket) generálnak. A rövid videók pedig – ezek mellett – sokáig az adott platformon tartanak, elvonva a figyelmünket más fontos dolgokról.
Evolúciós késztetés
Az információ iránti éhség önmagában nem kóros – sőt, természetes túlélési mechanizmus. Az agyunk különösen érzékeny a negatív információkra, mert azok evolúciósan fontosabbak számunkra. Őseink, amikor érzékelték a veszélyt és arra időben reagáltak, akkor nagyobb esélyük volt a túlélésre. A gond akkor van, ha ez a mechanizmus kontrollálhatatlanná válik, és már nem az információ szerzése, hanem a szorongás enyhítése vezérli a doomscrollingot. Vagyis azért bújjuk ezeket a tartalmakat, hogy újra és újra megkaphassuk a saját dózisunkat belőlük, táplálva irántuk érzett függőségünket.
Pár éve rettegtünk tőle, mára már tudjuk: a netes és videójátékos kapcsolatokból jó dolgok is születhetnek
2025.3.26 12:03
Ráadásul a doomscrolling sokszor egyfajta menekülés az individuális problémák, kérdések, ürességérzetek elől. A mindennapok stresszét könnyebb elnyomni egy-egy figyelemfelkeltő cikkel vagy videóval, és kevésbé megterhelő más bajával foglalkozni, mint találkozni saját belső feszültségünkkel.
Bye-bye, híroldalak!
Szóval mivel kezdtem azt érezni, hogy nem komfortos napi szinten többször szembesülni a deprimáló tartalomdömpinggel, úgy döntöttem, hogy leállítom egyes híroldalak követését, főleg a Facebookon. Nem volt ez egy drasztikus lépés, csupán néhány forrást küldtem kényszerpihenőre 30 napra, de már ez is érezhető változást hozott a hírfogyasztási szokásaimban.
Merem állítani, hogy kiegyensúlyozottabbak a mindennapjaim, hamarabb alszom el, kevesebbet szorongok, de azért van egy enyhe hiányérzetem, és felmerült bennem pár kérdés. Vajon ha nem vagyok mindennel képben, lemaradok valamiről? Elég felelős állampolgár vagyok így? Nem egyfajta közöny ez? Másfelől, ér azon „siránkozni”, hogy a hírek a rakétatámadásokról szólnak, amikor mások konkrétan az áldozatai annak?
Ahhoz, hogy ne egyik szorongató valóságból a másikba lépkedjek, bevezettem egy rendszert: reggelente megnézem a híreket, de csak limitált, szűrt forrásokból, és nem engedem, hogy az esti elcsendesedés idején visszakéredzkedjenek az elmémbe. Olykor engedek a reels pörgetés csábításának, de csak meghatározott időintervallumban, például a délutáni kávém fogyasztása közben stb.
Mit lehet még tenni?
A Harvard Health Publishing szerint például az alábbiakat:
- Tartsd távol a telefonodat az éjjeliszekrénytől! Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet a hálószobában, de ne karnyújtásnyira legyen!
- Alkalmazd ezt a szabályt a munkahelyeden is! Tedd a telefont egy fiókba vagy legalább 3 méterre attól a helytől, ahol dolgozol!
- Ne vidd magaddal a telefont az étkezőasztalhoz! Étkezés közben legyen távolabb és állítsd némára!
- Kapcsold be a szemkímélő vagy fekete-fehér módot! Ez egy vizuális korlátot is jelent, így kevésbé vonzó a görgetés.
- Állítsd le az értesítéseket, amikor pihennél! Ezzel újradefiniálhatod a viszonyodat a mobiloddal.
- Merj nemet mondani! Mondd meg azoknak, akik nyomasztó vagy erőszakos híreket küldenek neked, hogy nem vagy ezekre kíváncsi, vagy tarts nagyobb távolságot az adott személlyel!
- Fókuszálj a jó dolgokra! Önkénteskedj egy jótékonysági szervezetnél vagy egy állatmenhelynél! Menj ki a szabadba, járj el táncolni, futni, szervezz közösséget a témának! Vagy egyszerűen csak ossz meg felemelő, pozitív dolgokat (is) a közösségi oldalaidon!
- Beszélj szakemberrel! Ha úgy érzed, hogy képtelen vagy leállni a doomscrollinggal, és ez komoly szorongást okoz, ideje szakemberhez, terapeutához vagy pszichológushoz fordulni.
Végül, de nem utolsósorban, ha nem bízol egy oldalban, némítsd, tiltsd, ha pedig megtévesztőnek vagy sértőnek tartod a megosztásait, jelentsd!
A magam részéről nem az a célom, hogy kivonjam magam a világ történéseiből, hanem hogy megtanuljak egészséges módon kapcsolódni hozzájuk. A tudatos médiafogyasztással mindenki jól jár, a világ ugyanis nem lesz jobb attól, ha rosszabbul érzem magam, de lehet, hogy jobb döntéseket tudok hozni, hasznosabb tagja vagyok a társadalomnak, ha közben törekszem a lelki egyensúlyom megőrzésére.
