REFRESHER-KVÍZ: Te mennyire vagy képben a modern magyar irodalommal?

A Hajnali részegség című vers Kosztolányi Dezső – és a magyar irodalom – egyik legjelentősebb, késői, 1933-ban született műve, a Számadás kötet egyik kiemelkedő darabja. Kosztolányi nem véletlen említi meg a budai helyszínt: 1916-tól lakott a Logodi utcában, először az 1-es számú házban, majd egy év múlva átköltözött a Tábor utca és a Logodi utca sarkán álló földszintes kertes házba, amit azóta lebontottak.

Kassák a dadaizmus, expresszionizmus, futurizmus és konstruktivizmus irányzatokból inspirálódott, és az új művészet lehetőségeinek keresése jegyében megalapította mozgalmát, ami kassákizmus néven terjedt el a '20-as években. Leghíresebb műve a Ló meghal, a madarak kirepülnek című szabadvers, amiben – ahogy sok más művében is – fontos szerepet kap a csavargás toposz.

Az Így írtok ti 1912-ben jelent meg, és kulcs volt Karinthy sikeréhez. Az irodalmi karikatúraként is értelmezhető mű magyar, illetve világirodalmi szerzők stílusát és modorát figurázta ki. A stílusparódia a mai napig példaként szolgál az irodalmi paródiákat írók körében.

A Szabad ötletek jegyzéke szabad asszociációs írásokat tartalmaz, és értelmezhető egy életrajzi információkkal átszőtt orvosi dokumentumként, patologikus kórismeként vagy szürreális műalkotásként is. A könyv hivatalosan viszonylag későn, csak 1990-ben vált nyilvánossá a publikum számára, de a mai napig a modern magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb morális dilemmája, hogy kiadható, és olvasható-e.

A Héja-nász az avaron című vers 1905-ben íródott, és 1906-ban jelent meg az Új versek kötet Léda asszony zsoltárai című ciklusának utolsó verseként.

Az 1936-os díjazottak közt volt József Attila is, aki végül csak a kis díjat kapta meg. Babits – akivel közel sem volt felhőtlen a viszonya – az utolsó pillanatban gondolta meg magát, ekkor jelent ugyanis meg egy folyóiratban József Attila „Én nem tudtam” című verse, amit Babitsnak ajánlott. Babits így nyilatkozott az ügy kapcsán: „Jutalmat adhatok, erre nem mondhatják, hogy hódolat fejében kapta.„ 1937 novemberében ismét összeült a Baumgarten-kuratórium, és megszületett a döntés, hogy József Attila megkapja a nagydíjat, kitüntetése azonban már csak posztumusz történt meg.

Örkény István a groteszk és abszurd írásaival vált ismertté, legnagyobb hatású művei közé tartozik a Tóték és az Egyperces novellái. Szereplői általában kisemberek, akik alkalmazkodnak a magyarországi abszurdisztáni történelemhez és túlélni akarnak. Örkény nyíltan bírálta a rendszert, az '50-es években politikai okokból nem is publikálták a műveit.

Pilinszky főműve, a kritika és irodalomtörténet szerint az egyik legnagyobb magyar vers, az Apokrif 1954-ben készült el, és '56-ban jelent meg először a Csillag című folyóiratban. Pilinszky alapélménye a láger volt, a koncentrációs táborban szerzett tapasztalatok pedig erősen áthatották költészetét és verseinek formáját.

Sárvári Anna színésznő 21 éves volt, amikor 1908-ban Nagyváradon játszott, ekkor látta meg őt a színpadon Juhász Gyula, aki tanárként dolgozott a városban. Juhász beleszeretett Annába, a szerelme viszont plátói maradt. A fiatal színésznőhöz a költő számos szerelmes verset írt (Anna-versek), amiről Anna csak később szerezhetett tudomást.

Az Utazás a koponyám körül Karinthy agyműtétének körülményeit beszéli el. A regény saját élményekről és személyes tapasztalatokról szól, ahol az író egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt és a betegsége történetét.

A „Góg és Magóg fia vagyok én“ kezdetű, cím nélküli költemény 1906-ban jelent meg az Új versek című kötetében Ady Párizsból való hazatérése után, és programversnek, illetve ars poeticának is tekinthető. Adynak azért bőven akadtak kritikusai, például Kosztolányi, aki többek között pont azért bírálta a költőt, mert szerinte messiás szerepben tetszelgett.