Új sorozatunkban neves közéleti szereplők, sportolók, tartalomgyártók és művészek állítják össze saját lejátszási listájukat. A Vendéglista első részében Karácsony Gergely zenei ízlését ismerhetjük meg.
A Refresher legújabb sorozatában olyan emberek zenei ízléséről rántjuk le a leplet, akikére ti is és mi is kíváncsiak vagyunk. Milyen zenét hallgatnak rekreációhoz a közéleti szereplőink? Mire edzenek a sportolók? Mi inspirálja a tartalomgyártókat, színészeket vagy épp a szakmabeli zenészeket? A Vendéglista sorozatban ennek megyünk utána.
Ráadásul nem akárkivel röffentjük be a projektet, ugyanis maga Budapest főpolgármestere, Karácsony Gergely vállalta el, hogy összeállítja az első lejátszási listát, sőt még egy-két gondolatot is írt a dalokhoz, így az is kiderül, hogy bizonyos számokban mi tetszik neki, vagy milyen értékeket keres egy-egy zenei szerzeményben. A továbbiakban tehát az ő gondolatait közöljük, de előtte még annyit: ne felejtsétek el lementeni a playlistet a Spotifyon!
Led Zeppelin: Good Times Bad Times
Ősrobbanás, amivel a zeneőrültségem és egyben a kamaszkorom kezdődött. A valaha volt legjobb rockzenekar első lemezének első száma. Valószínűleg ezt a dalt hallgattam meg a legtöbbször az elmúlt 49 évben.
Taylor Swift: Down Bad
Nem igazán tudom, a sok száz Taylor Swift-dal közül miért épp ez talált el a leginkább. Talán a rhythm and bluesos elemei miatt. De főleg emiatt a dal miatt tartozom ahhoz a kb. félmilliárd emberhez, aki úgy érzi, hogy Swiftnek külön kulcsa van a lelkéhez.
Miles Davis: Blue in Green
Ha csak egy dalt vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, ez lenne az. Nem is dal, inkább egy meditáció. Amikor 1959-ben felvették, Miles azt mondta a dobosnak, úgy játsszon, mintha lebegne a mennyországban. Sikerült.
Carson Coma, Beton.Hofi: Frida Kahlo
A Carson Coma nekem duplafenekű zenekar: egyszerre része és kritikája a popkultúrának. (Amilyen a KFT volt anno, a Babú vagyot pl. csodásan feldolgozták.) Beton.Hofival közös számuk zseniális összefoglalalása a mainstream popkultúra nyomorultságának.
Mozart, Patricia Petibon: Vorrei spiegarvi, oh Dio, K. 418
A zenetörténet talán legvagányabb szerzőjének áriája talán a legvagányabb ma élő operaénekesének előadásában. A szó szoros és átvitt értelmében is elképesztő magasságok – az ének egy ponton (4.05) kilép a sztratoszférából (háromvonalas E szerepel a kottában).
Lady Gaga: Oh, When The Saints
Tudom, hogy Lady Gaga sok százmillió ember számára egy popsztár, de számomra inkább a jazz legszebb hagyományait felidéző díva. A Joker című filmhez tavaly készített albuma például tele van régi dalok csodás újraértelmezéseivel, például a kb. százéves gospel dal feldolgozásával.
Both Miklós Folkside: Kövek között
Ezt a dalt hallgattam meg a legtöbbször a Spotify-on az elmúlt években. Both Miklós egy ideje már nem zenél, a Hagyományok Házát igazgatja. Gitárprímásnak is hívták, aki összehozta Jimmy Hendrixet Bartók Bélával. De ez a dal még ennél is különlegesebb.
Beton.Hofi, Hundred Sins: Hard reset
Ha most lennék kamasz, valószínűleg Beton.Hofi lenne az útmutatóm az élethez. Így viszont kamaszgyerek-apukaként vagyok Beton.Hofi-rajongó. Biblikus hiphop. Nézd vissza a 2023. december 28-i koncertet és 1:02:12-nél láthatsz valami különösen szépet.
Ibrahim Maalouf, Harold López-Nussa: Una Rosa Blanca
José Martí nagy kubai költő és szabadságharcos verse által ihletett dal, egy libanoni trombitással, egy kubai zongoristával és egy Barack Obama-beszédrészlettel.
Mark Ronson, Bruno Mars: Uptown Funk
A legszebb funky hagyományokat idéző dal, tele energiával, a pofátlan önbizalom és a báj közötti vékony határvonalon. Minden felszabadultsága ellenére órási műgonddal és stresszben készült, állítólag Ronson elájult a stúdióban, amikor tökéletesítette a gitárszólamot.
Tiken Jah Fakoly: Plus rien ne m'étonne
A harmadik világ elnyomott népeinek himnusza egy elefántcsontparti énekestől. A koncertfelvételen a közönség épp olyan fontossá válik, mint maguk az előadók.
Greentea Peng: Stuck in the middle
Azt hiszem, neosoulnak hívják azt a stílust, amit ez a félig arab, félig fekete, teljesen londoni csaj csinál. Szeretet, őszinteség, önmagunkba vetett hit, vibrálás. Csodás dal.
Szalóki Ági: Jólesik
Szerelmi bánatban az ember hajlamos azt hinni, hogy ő ez első a világon, akivel ez megesik. Hallgasd meg ezt a széki keservest és rájössz, hogy ez így van, amióta világ a világ. Juhász Gábor feldolgozását és Szalóki Ági gyönyörű énekét hallva megnyílik a föld.
Hozier: Take Me to Church
Hozier a blues és a folk legszebb hagyományait követi. Ez a dal és klipje tökéletes orvosság homofóbia ellen.
Brad Mehldau: Blackbird
Brad Mehldau amerikai jazz-zongorista szerintem a ma élő legnagyobb zenész. Elképesztően sokoldalú, mély és bölcs. Egy legutóbbi esszéjében arról ír, hogy a jazz szerinte maga az intelligencia, méltóság, kecsesség – mindaz, ami a mai amerikai vezetésből hiányzik. Ez a Beatles-feldolgozása egy korai albumáról az egyik kedvencem az ezerből.
Esti Kornél: Nem kár
Az Esti Kornél a kedvencem a mai magyar alternatív zenekarok közül. Vad és melankolikus. Ez a szám különösen.
LGT: Sziszifuszi blues
Az LGT Loksi albumát vette meg utoljára bakeliten apukám a halála előtt. Már csak ezért is agyonhallgattam gyerekkoromban. Pici bácsi, az – Eszterházy Pétert idézve – angyalok hangján éneklő Somló, Karácsony János (sajnos csak névrokon) csodálatos gitárszólója és háttérben „sepregető” Solti János. Sajnálhatja a világ, hogy nem tudta, hogy ez volt a legjobb zenekara.
Frank Sinatra: Theme from New York, New York
A férfi énekesek egy része olyan, mintha Frank Sinatra akarna lenni egy karaoke-versenyen. De Frank Sinatrára csak saját maga hasonlít.
Alim Qasimov, Michel Godard: Trace of Grace
Egy azeri tradicionális énekes és egy francia avantgárd jazz-zenész, aki egy reneszánsz hangszeren (a tuba elődjén) játszik. Lépj ki a zenei komfortzónádból, és cserébe kaphatsz egy csodát.
The Beatles: Here Comes the Sun
A remény legszebb dala. A legszerethetőbb Beatle-től, George Harrisontól. Minden jó, ha a vége jó. Legyen ez a vége.
Karácsony Gergely playlistjét megtaláljátok a Spotifyon:
