Akár tökéletes rendben áll az íróasztalod, és nincs rajta más a laptopodon kívül, akár egymást érik rajta a jegyzetek, fecnik, üres bögrék, talán még kellő blokkok, kifogyott tollak és társaik, az állapot mindenképpen árulkodik rólad. De mit mond el?
„Ha a rendetlen íróasztal a rendetlen elme jele, akkor vajon mit jelent az üres íróasztal?” – tette fel a kérdést a XX. század egyik legnagyobb elméjének tartott Albert Einstein, aki köztudottan a káosz híve volt, legalábbis ami az íróasztalát illette. Ezt bizonyítja az a fénykép is, amit néhány órával a halála után készítettek az íróasztaláról: a hatalmas papírhalom fölött Einstein akkoriban az egyesített térelméleten – ami egyetlen térben egyesítette volna az összes fizikai erőt és elemi részecskét – dolgozott.
Einstein's desk hours after he died and his Unified Field Theory which was to summarize all physical forces ...
byu/sehrozsehroz inpics
Oké, ő egy klasszikus példának számít, de másokat is említhetnénk: Mark Twaint, Steve Jobsot, Mark Zuckerberget, David Lynchet és Tony Hsieh-t is gyakran olyan íróasztalok mellett kapták le, amelyektől Marie Kondo jó eséllyel kapna sikítófrászt. Vannak tehát olyan modern korszakalkotó szakemberek is, akik a relativitáselmélet szülőatyjához hasonlóan nem hisznek a „rend a lelke mindennek” passzusnak. Sőt: régen a rendezett asztalt egyenesen a lustaság jelének tartották, hiszen az elfoglalt, fontos, intelligens emberek nem fecsérelték olyan felesleges dolgokra a drága idejüket, mint a rendrakás.
A mindenhol teret nyerő minimalizmus
A minimalista rendezettség persze nem új keletű fogalom vagy igény, Mary Douglas antropológus már közel 50 évvel ezelőtt megállapította az összefüggést a tiszta, rendezett terek és az erkölcsi feddhetetlenség között. Mára viszont a modern munkahelyek egy kicsit átértelmezték ezt: az új trendek szerint minél kevesebb dolog kaphat helyet az asztalokon, az asztalok körül, leginkább praktikus megfontolásokból. Ennek egyik oka az a felfogás lehet, miszerint a minimalista környezet serkenti a produktivitást, de közrejátszhat benne az is, hogy egyre kevesebb a hely az irodákban, így a munkaterületek mérete is folyamatosan csökken – tehát a rendetlenség már nem nagyon fér el sehol.
De akkor melyik oldalnak van igaza?
A XXI. századi kutatások szerint nincs olyan, hogy az egyik jobb vagy rosszabb, mint a másik, viszont egyértelmű következtetéseket tudtak levonni arra vonatkozóan, hogy a különböző asztalok tulajdonosai milyen típusú feladatokban, területeken élveznek előnyöket.
Hogy jut el Budapestre a szőnyeg, amit női kollektívák szőnek a világ másik felén? – Interjú az Abra mögött álló Körösényi Borival
tegnap 09:38 -kor
Egy, a Psychological Science című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a rendezettebb munkakörnyezethez általában nagyobb szintű nagylelkűség és lelkiismeretesség kapcsolódik, míg azok, akik lazábban értelmezik a rend fogalmát, alapvetően kreatívabbak és innovatívabban gondolkodnak. Kathleen Vohs, a Minnesotai Egyetem pszichológusa a tanulmány kapcsán egy közleményben elmondta: „Korábbi kutatások kimutatták, hogy a tiszta környezet arra ösztönzi az embereket, hogy helyesen cselekedjenek: ne kövessenek el bűncselekményt, ne szemeteljenek, és nagylelkűbbek legyenek.” Igen ám, de nincs vége a mondatnak: „Mi azonban azt találtuk, hogy egy rendetlen környezet is igazán értékes eredményeket hozhat.”
Vohs és csapata egy sor kísérletet végzett két ellentétes irodai közegben: az egyik tiszta és rendezett volt, míg a másik zsúfolt és ránézésre kaotikus. Az első környezetben elhelyezett résztvevők nagyobb arányban adományoztak jótékony célokra, és hajlamosabbak voltak egészségesebb nassolnivalókat választani, amikor ilyen feladatra került sor. Ezzel szemben a rendetlenebb környezetben helyet kapók érdekesebb és kreatívabb ötletekkel álltak elő, amikor arra kérték őket, hogy találjanak ki új felhasználási módokat egy pingponglabdára.
Vohs részletesebben is beszélt a kísérletekről, amelyeket végeztek – akiket kevésbé érdekel a metodológia, most érdemes pár bekezdéssel lejjebb görgetni. Az elsőben laboratóriumi helyiségeket rendeztek be kétféleképpen: az egyikben a könyvek és az iratok rendezett halmokban álltak, a másikban látszólag kaotikus rendetlenség uralkodott. Ezután 188 felnőttet hívtak meg a laboratóriumba egy állítólagos fogyasztói döntésekkel foglalkozó kutatásra. A résztvevők vagy egyik, vagy másik típusú szobába kerültek, ahol egy delikát smoothie-menüjét kapták meg. Az egyes turmixokat egy extra hozzáadott összetevő tette még vonzóbbá, amiből három típus volt: egészségmegőrző, wellness vagy vitamindús változat.
A menünek két verziója volt: az egyikben az egészségmegőrző opció a „klasszikus”, a másikban az „új” jelzőt kapta. Amint várták, a rendezett szobában lévő résztvevők szinte kétszer gyakrabban választották az egészségmegőrző opciót, ha az „klasszikusként” volt feltüntetve – vagyis, amikor az a hagyományos megközelítéshez kapcsolódott. Ezzel szemben a rendetlen szobában lévők több mint kétszer gyakrabban választották az egészségmegőrző opciót, ha azt „újként” tüntettük fel, vagyis amikor az újdonsággal és az innovációval hozhatták azt összefüggésbe.
Az eredmények tehát azt mutatták, hogy a rendezett környezet a megszokott dolgokhoz való ragaszkodást erősíti, míg a rendetlenség az újdonságok iránti nyitottságot növeli.
Önelfogadás és egészséges énkép: pszichológus segít, hogyan tudjuk magunkat emberségesen előtérbe helyezni és önérvényesíteni
2025.6.10 10:12
Tekintettel arra, hogy az új irányok keresése és a normák rendszeres megkérdőjelezése az innováció alapja, egy második kísérletet is elvégeztek annak vizsgálatára, hogy a rendetlenség valóban elősegíti-e a kreativitást. Ebben negyvennyolc résztvevő kapott feladatot, akik ezúttal is kétféle szobában kerültek elosztásra.
Ezúttal a következőre kérték őket: képzeljék el, hogy egy pingponglabdagyár új felhasználási módokat keres a termékére, és írjanak le minél több ötletet. A válaszaikat aztán független bírák értékelték a kreativitás szempontjából. A kevéssé ötletes felvetések közé tartozott például a pingponglabdák használata sörponghoz – mivel tudjuk, hogy ezt a játékot eleve pingponglabdákkal játsszák, ez nem volt különösebben innovatív. Ennél sokkal fantáziadúsabb volt az az elképzelés, miszerint a pingponglabdákat jégkockatartóként használják fel, vagy az, hogy székek lábaira rögzítsék azokat a padló védelme végett.
Az eredmények elemzésekor kiderült, hogy a résztvevők mindkét típusú szobában hasonló számú ötletet írtak le, tehát azonos energiát fektettek a feladatba. Mégis: a rendetlen szobában ülők tervei 28%-kal kreatívabbnak bizonyultak az értékelés alapján. Ráadásul a bírák által „rendkívül kreatívnak” minősített ötletek közül közel ötször annyi érkezett a rendetlen szobából, mint a másikból.
Mindez szép és jó, hiszen a következtetések mindkét csoport számára hordoznak magukban pozitívumot. A probléma inkább akkor merül fel, ha ezeket az eredményeket összevetjük a modern munkahelyekre jellemző dinamikákkal, törekvésekkel, na meg persze a követelményekkel. Manapság ugyanis a legtöbb professzionális közegben előfeltételnek számít a kreativitás, kötelező a folyamatos ötletelés, az innováció és minden hasonló hangzatos fogalom, na meg a hozzá kapcsolódó elvárások. Ehhez képest viszont, mint már említettük, egyre gyakrabban nyer teret a minimalizmus. A kérdés tehát az, hogy melyik lesz fontosabb a nap végén – sőt talán inkább az, hogy a XXI. századi munkaadók készek-e tenni egy nagy ugrást, és elfogadni a dolgozók sokféleségét, hogy mindenki a maga módján teljesedhessen ki, vagy megragadnak a konvenciók szintjén.
