A Blue Monday szinte már társadalmi konvenciók alapján is az év legszomorúbb napja, melyhez gyakran kötjük a szezonális depresszió fogalmát is. Kollár Balázs pszichológussal beszélgettünk, mennyire kell komolyan venni az év eleji letargiát.
Hál' istennek, miután az elmúlt években már társadalmilag nem gondoljuk cikinek a mentális egészségünkkel foglalkozni, sőt szorgalmazzuk azt valamilyen formában, gyakorta találkozunk az új esztendőben a Blue Monday kifejezéssel. Bár a szó modern jelentéstöltetét mintegy húsz éve kapta, érdemes megemlíteni, hogy a kék hétfő szókapcsolat eredetileg német kontextusban jelent meg az 1790-es években. Azokra a hétfőkre használták, amikor az emberek úgy döntöttek, hogy nem dolgoznak, különösen valamilyen ünnepség miatt, vagy azért, mert a hétfőt megelőző hétvégén sikerült egy kicsit jobban kirúgni a hámból, és inkább pihentek.
Aztán az 1880-as években már olyan jelentéssel terjedt el, ami az igazán melankolikus és szomorúnak ható hétfőket jelölte: vége a hétvégének, vissza kell menni dolgozni, ennek pedig tulajdonképpen senki nem örült. Ez már egészen hasonló ahhoz a szemantikai alakhoz, amivel mi is azonosítjuk a kék hétfőket. A mai értelemben vett Blue Monday első használata igazi nyelvészeti csoda, hiszen pontos dátumhoz tudjuk kötni genezisét.
A Blue Monday-t azonban nem csupán az általános melankóliával, de gyakran a szezonális depresszióval is összekötik, ami gyakorta a téli időszakban tudja szíven vágni az embert.
Mi is pontosan az a szezonális depresszió?
„A szezonális depresszió egy úgynevezett affektív (hangulati) zavar, és a hagyományos major depresszió tüneteiből válogat. Ezek legfőbbje a hosszú időn keresztül tartó lehangolt, szomorú hangulat – ezt nevezzük 'depressziós epizódnak', ami alatt nem az Euphoria új részét értjük, hanem a minimum két héten át tartó depressziós állapotot” – kezdi magyarázatát Kollár Balázs, a Négyszemközt Pszichológiai Műhely pszichológusa, akit a témában kérdeztünk. Kollár magyarázata szerint a szezonális depresszió alatt az egyén elveszti örömérzetét és érdeklődését olyan dolgok iránt (is), amiket korábban élvezett. Ezenfelül alvási szokások változásában (hiperaluszékonyság), krónikus fáradtságban, étkezéssel kapcsolatos változásokban (szénhidrátokra való erős vágy), illetve önkéntelenül történő (rángó), vagy erősen meglassult mozgásban és beszédben mutatkozik meg a szezonális depresszió. Ilyenkor a szezonális depressziótól szenvedő beteg értéktelennek, olykor bűnösnek érzi magát, nehezen koncentrál vagy hoz döntéseket, súlyos esetben pedig halállal és öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokat tapasztal.
„Az érintettek szabadsága eldönteni, hogy állapot, zavar, vagy szupererő” – A neurodivergencia identitásképző szerepe
2024.12.7 9:56
Kollár egyébként felhívja a figyelmet arra, hogy a fentebb említett utazási iroda által kiszámolt, statisztikailag bizonyított „legszomorúbb napot“ érdemes óvatossággal mérlegelni. Véleménye szerint helyénvalóbb, ha egy szimbólumként tekintünk január harmadik hétfőjére. „A Blue Monday egy emléknap, melyen a figyelmet a nyomasztó, szomorú érzésekre irányítjuk, és hangsúlyozzuk annak fontosságát, hogy azok az emberek, akiknek ezekből az érzésekből túl sok jutott, segítséget kapjanak a szenvedésben. Ilyen módon relevánsabb nem is lehetne a szezonális depresszió kapcsán. Inkább úgy fogalmaznék: a szezonális depresszió létezése egy apropót ad arra, hogy pont tele legyen az emberek hócipője a nyomott téli hangulattal, és végre észre is vegyék depressziós társaikat. Így pedig a Blue Monday tökéletes helyen van, hisz egyébként is tipikusan a január-február a legrosszabb időszak a szezonális affektív zavarral, vagy annak valamilyen enyhébb megnyilvánulásával szenvedők számára. Nem árt, ha ebben az időszakban valami felhívja a figyelmet rájuk.“
@javajavadoo IT’S TIME #bridgetjonesdiary#bridgetjones#reneezellweger#hughgrantsideoftiktok#colinfirth#allbymyself#fyp♬ suono originale - Java
Ám sokak számára kérdéses, mikor is lesz annyira súlyos egy probléma, hogy ahhoz pszichológiai segítség igénybevétele legyen ajánlott – legyen szó szezonális vagy major depresszióról. Kollár itt egy másik pszichés problémát, a fóbiát hozza szemléltető példának: ha valaki fél a galamboktól, és ezért mindig elkerüli a forgalmas csomópontokat, ahol ezek a madarak megtalálhatók (mondjuk, mint a Kálvin tér), akkor ez még nem feltétlenül ad okot aggodalomra, de ha emiatt ugyancsak ez a bizonyos illető mindennap 3 órás kerülővel jut be munkába és vissza, akkor az már okozhat egyéb életminőségbeli változást, amit a környezet is észlel. Ilyenkor merülhetnek fel olyan kérdések, mint: ez hogyan hat a mindennapi működésünkre?; hogyan hat a kapcsolatokra?; mennyire illeszkedik a kultúra által meghatározott viselkedéses keretrendszerbe?.
„A segítségkérés mindig egyéni belátáson alapul. Ez a szakmának egyik mumusa, ugyanis a mi kultúránk jellemzője, hogy csak akkor megyünk el a bajunkkal orvoshoz, pláne lélekorvoshoz, ha már elviselhetetlen az állapotunk. A szezonális depresszió pedig eggyel hátrányosabb helyzetben is van, ugyanis, ha az ember környezete nem támogató, akkor a »téli picsogástól« kezdve a »jó, hát nincs is neked semmi bajod, csak lusta vagy«-ig bármit megetethetnek a szenvedővel, aki emiatt inkább szégyennel és nem megértéssel fordul a saját tünetei felé, amik lehetnek épp oly súlyosak, mint a nagybetűs depresszió. A major depresszióhoz képest tehát a szezonális depresszió eggyel könnyebben elviccelhető, azonban, ha valaki minden évben 3-4 hónapig depressziós tünetektől szenved, az legkevésbé sem vicc tárgya.”
Kollár arra int minket, hogy mindenképpen jegyezzük meg, a depresszió egy biológiailag erősen meghatározott betegség, ezért is indokolt minden esetben a gyógyszeres kezelés. A szezonális depressziót pedig szintúgy biológiai faktorok határozzák meg, ugyanis a szervezet számára elérhető fénymennyiségtől függ. Az egyenlítőtől távolodva, ahogy egyre kisebb a napsütéses órák száma, egyre magasabb a szezonális depresszió előfordulási aránya.
@shewasthestars this scene hit so hard. #twlightsaga#twilight#possibility#bellaswan#edwardcullen#bellaswanedit#newmoon#fypシ♬ original sound - shewasthestars
Na de van általános megoldás a szezonális depresszióra?
„A mentális egészség kérdéseiben nem mindig elegendő egy tippek-trükkök rovat“ – írja nekünk Kollár, aki elhatárolódott attól, hogy látatlanban tanácsokat adjon arról, hogyan is lehetne a szezonális depresszióval általánosságban megküzdeni. Szóval a válasz röviden: nem, nincs egy univerzálisan elfogadott praktika erre. Majd folytatja: „Mindenki tudja, hogy meditálni jó, mindenki tisztában van a testmozgás fontosságával, a kielégítő és szimmetrikus kapcsolódások szerepével, és mindenki kapizsgálja, hogy nagyjából hogyan kéne aludnia és étkeznie a kiegyensúlyozott homeosztázis és megfelelő energiaszint érdekében. Amikor valaki depresszióval vagy más mentális nehézséggel küzd – és kedves olvasó, ne forgasd a szemed, simán lehet, hogy Rólad beszélek –, akkor az nem oldható meg a fent említett tényezőkkel. Sőt, a fentiek egyben tartására való képtelenség csak még több bűntudatot, sikertelenségélményt szül. Az ember azt érzi, hogy még arra sem képes, hogy rendesen egyen, vagy elmenjen futni, ami még mélyebbre löki őt az értéktelenségérzetben. Ne feledjük: a depresszió egyik fő tünete a motiváció hiánya, egyszerűen nincs energia, üzemanyag, erőforrása arra, hogy okosan egyen, eddzen, aludjon és kapcsolódjon.”
Mi alapján válasszunk pszichológust?
2024.11.16 9:41
A Négyszemközt Pszichológiai Műhely pszichológusa hangsúlyozza, amennyiben depresszióról van szó, elengedhetetlen a pszichiáteri gyógyszeres és pszichológusi terápiás segítség, „mert a fenti tényezők megváltoztatása, és az életmódcikkek bújása nem oldja meg a problémát”. Fontos, hogy a nehézségekkel küzdő emberek professzionális segítséget kapjanak, és hogy egyénre szabottan, a saját rejtett érzelmi tényezőket feloldva és átdolgozva tudjanak kialakítani egy megfelelő életritmust.
