Az NMHH kutatása szerint egyre több fiatal diagnosztizálja magát félre az internetre hagyatkozva, sok esetben a legminimálisabb kétely sem merül fel a közösségi médiában látott tartalmakkal kapcsolatban.
A fiatalok majdnem fele hajlamos TikTok-videók hatására magát vagy másokat nem létező, kitalált mentális betegséggel diagnosztizálni, valamint sok esetben hajlamosak kritikus kétely nélkül valósként elfogadni az online térben eléjük táruló, bizonytalan eredetű információkat – állapította meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) középiskolások és egyetemisták bevonásával készített kutatása.
Az NMHH által az MTI-hez szerdán eljuttatott közlemény arra hívta fel a figyelmet, hogy manapság számtalan, valamilyen mentális betegséget ismertető videó található a közösségi médiában, ám ezek minősége és megbízhatósága sokszor megkérdőjelezhető, a pszichológusok mégis egyre gyakrabban szembesülnek azzal, hogy teljesen egészséges serdülők orvosi kontroll nélkül, kizárólag az interneten terjedő információkra támaszkodva mentális betegségekkel, például autizmussal vagy ADHD-vel diagnosztizálják magukat.
A jelenség alapján az online terjedő káros tartalmak körét indokolt lehet kiterjeszteni az edukációs célúnak láttatott, valójában azonban kifejezetten félrevezető, álhíreket terjesztő videókra, valamint segíteni a felhasználókat az ilyen tartalmak felismerésében - mutattak rá. Kitértek arra is, hogy az egyes mentális betegségekről, zavarokról az interneten található, gyakran félrevezető, szenzációhajhász információk hatására a fiatalok túlzásba vihetik az online egészségügyi tartalmak fogyasztását, ami betegségszorongást alakíthat ki bennük.
Az NMHH 127 középiskolás és egyetemista fiatalt kért fel arra, hogy értékeljen egy rövid, TikTok-szerű videót, amelyben a kutatók álinfluenszere egy fiktív mentális betegség, az úgynevezett "virtuális identitás disszociációs zavar" (VIDZ) tüneteiről beszél. A kutatás olyan általános érzéseket címkézett a kitalált betegség tüneteiként, amelyeket a fiatalok a sajátjuknak érezhettek: például a túlzott bevonódás a közösségi médián zajló folyamatokba, a fokozott érzelmi reakciók az interneten történtekre, valamint az online és offline identitás keveredése.
A felmérés azt vizsgálta, hogyan hatnak az efféle, az interneten terjedő tartalmak a fiatalokra, diagnosztizálják-e magukon vagy másokon a kitalált betegség tüneteit a megtekintett videó hatására, valamint hogy kialakul-e bennük álbetegségtudat. Az eredmények rámutattak: a fiatalok majdnem fele, 44 százaléka elhitte a VIDZ létezését, és azonosítani tudta magán vagy másokon a "tüneteket", 30 százalék azonban egyáltalán nem hitte el az "átverős" videóban hallottakat.
A tanulmány szerint a résztvevőket elsősorban a megismert információk kritikátlan elfogadása vezette álbetegségtudatra, de az sem volt ritka, hogy bizonyos szakértői külsőségekre támaszkodtak, azaz a megismert információk ellenőrzésénél egyszerűbbnek látja meggyőzni magát az alapján, hogy a szakértőnek látszó forrás, például egy szakorvosnak beállított tiktokker igazat mond, hiszen „szakavatott“.
A kutatás jegyző pszichológusok szerint az eredmények rávilágítanak a tudatos internethasználat és a kritikus médiafogyasztás oktatásának fontosságára, valamint a fiatalok álhírfelismerési készségeit fejlesztő foglalkozások szükségességére a közoktatásban.