Szerzőnk márciusban gondolt egyet és elment az Arany János utcánál lévő térképboltba, ahol vásárolt egy kéktúra-igazolófüzetet. Azóta 250 kilométert sétált le az Országos Kéktúra keretein belül.
Még valamikor márciusban gondoltam egyet, elmentem az Arany János utcánál lévő térképboltba és vásároltam egy kéktúra-igazolófüzetet. Mindig is szerettem túrázni, akkoriban sokat jártunk barátokkal a Börzsönybe, úgyhogy megjött a kedvem hozzá. Ezután augusztusig hozzá se nyúltam, sok volt a meló, aztán szörnyen meleg lett, végül egy esős délelőttön jutott eszembe, hogy neki kellene kezdenem. Elvonatoztam tehát Dorogra, és elkezdtem sétálni, követve azt a kék sáv jelzést, ami azóta beleégett a retinámba, megnyugvást ad, és néha már vele is álmodok.
Azóta majdnem 250 kilométert sétáltam le, ami még mindig csak az ötöde a nagyjából 1200 kilométeres Országos Kéktúrának. Láttam a Szent-György-hegyi bazaltorgonákat, voltam Nagyvázsony felett a Kab-hegyen, a Csóványoson, a Kékesen, láttam kosokat harcolni a Börzsönyben, szarvasokat előttem elszaladni a Bakonyban, és ez még mindig csak a töredéke az elmúlt pár hónap élményeinek.
Ami elsőre megfogott a kéktúrában, az a játékossága volt. Az igazolófüzetbe összesen 152 darab egyedi pecsétet lehet összegyűjteni, mindegyiket saját, helyszínéhez illő grafikával. Engem ez az általános iskolai matricagyűjtő albumokra emlékeztetett, amiket rendkívül szerettem, most is hatalmas élmény mindegyik bélyegző összegyűjtése.
De mi pontosan az Országos Kéktúra, és hogyan született?
Az Országos Kéktúra egy Magyarország északi részén átívelő, az Írott-kő és Hollóháza között húzódó egybefüggő turistaút. A hozzá kapcsolódó jelvényszerző túramozgalmat (így hívják azokat a túrákat, amiknek a teljesítéséért kitűzőt lehet kapni) 1952-ben kezdték el szervezni, 1961-től pedig a Magyar Természetbarát Szövetség, illetve annak jogutódja, a Magyar Természetjáró Szövetség felel érte.
Ha a kéktúráról beszélünk, muszáj megemlítenünk Rockenbauer Pált és az ő nevével fémjelezett nyolcvanas évekbeli tévésorozatot, a Másfélmillió lépés Magyarországont. Rockenbauert nyugodtan nevezhetjük a magyar Attenborough-nak, a hatvanas évektől kezdve számtalan természetfilm forgatásában vett részt. 1979-ben egy tízfős stáb társaságában két és fél hónap alatt végigcaplattak a kéktúrán, ami alatt az egész utat filmre vették. Hosszas utómunka után végül 1981-ben került adásba a műsor, ami hatalmas népszerűségnek örvendett, azóta többször kiadták fizikai hordozókon, 2019-ben még egy jubileumi emlékfilm is készült róla. Amikor nagymamámnak meséltem, hogy elkezdtem a kéktúrát, rögtön felemlegette a Másfélmillió lépést, szóval el tudom képzelni, hogy mennyien nézhették annak idején.
A túra népszerűsége a 2010-es években újra elkezdett felfelé ívelni, majd a koronavírus-járvány volt az, ami igazán nagy dobást adott neki. A hivatalos weboldalon elérhető információk szerint közeledünk a 10 ezer teljesítéshez, aminek több, mint 30 százaléka az elmúlt öt évben keletkezett. Míg 2010-ben még csak 104 teljesítőt regisztráltak 2019-ben már 405-öt, tavaly pedig egy újabb duplázás után 800-at. Rendkívül kíváncsi vagyok, hogy ez a tendencia folytatódik-e majd a jövőben, hiszen van egy öngerjesztő hatás abban, hogy egyre többen mennek ki az erdőbe, majd mesélnek a barátaiknak arról, milyen élményeket szereztek, akiknek ezután szintén megjöhet a kedvük a természetjáráshoz.
A kéktúra igazi szépsége a szabadságából ered. A bélyegzőhelyek közötti egységeket bármilyen sorrendben, bármilyen irányba, bármennyi idő alatt lehet teljesíteni. Nincs egy „jó“ vagy „igazi” módja a kéktúrázásnak, mindenkinek úgy érdemes csinálnia, ahogy neki testhezálló. Ha valaki csak néha viszi magával a füzetet, az is működik, de ha valaki direkt emiatt megy el túrázni, az is egy jó változat. Én az utóbbi csoportba tartozom: mióta elkezdtem töltögetni a füzetet, általában a kéktúra mentén szervezem a kirándulásaimat.
Szintén a túrázóra van bízva, hogy társasági élményként fogja-e fel a teljesítést. Vannak olyanok, akik egyedül, szinte meditatív állapotban róják az utakat, megint mások barátokkal, családdal vagy a párjukkal járják az ösvényeket, hogy közös élményeket szerezzenek. Amit még a szólóban sétáló embereknek is tudok ajánlani, az az, hogy köszönjenek a szembejövőknek, legyenek kedvesek az erdőben. Néha nagyon kellemes beszélgetéseket lehet folytatni totál ismeretlenekkel, ami egész üdítő lehet úgy, ha egész nap alig találkoztál másokkal.
Az újdonsült népszerűségnek köszönhetően idén három film is megjelent a kéktúrával kapcsolatban, köztük a 2550 (a cím a teljes Országos Kékkör hosszára vonatkozik, ami az Alföldön és a Dél-Dunántúlon megy keresztül), aminek elkészültéről mi is hosszabban írtunk tavaly a Refresheren: a 28 éves Till Anilla 72 nap alatt egyhuzamban, vegánként gyalogolt végig a közel 1200 kilométeres Országos Kéktúra, a csaknem 870 kilométeres Alföldi Kéktúra, valamint a több mint 540 kilométeres Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán. Ékes példája még a kéktúra felfutásának, hogy két éve Novák Katalin is belekezdett a kéktúrába, akinek az eredeti célja az volt, hogy köztársasági elnöksége öt éve alatt teljesítse a távot, egy sümegi várban készült februári szelfi óta azonban nem kaptunk hírt arról, hogy áll.
A kéktúra felfutása egy üdítő mellékhatása a Covidnak, és nekem személyesen nagyon sokat tett hozzá az életemhez. Ha esetleg nektek is megjött a kedvetek, nézzetek ki egy lakhelyetekhez közeli szakaszra, budapestieknek leginkább a Hűvösvölgy és Piliscsaba közöttit ajánlom. Jó túrázást!