Egyedül felülni a 100E-re, egyedül stresszelni, amikor a biztonsági sornál kiabálnak a dolgozók, aztán felülni a repülőre és egyedül megérkezni Dublinba, Madridba, Amszterdamba, Bangkokba vagy akárhová – és még csak ekkor kezdődik a legjobb része.
Januárban körbeautóztam Ciprust az egyik barátnőmmel, márciusban családosan jártam be a színes-illatos Amalfi-partot, aztán májusban Szicíliába repültem megintcsak barátokkal. A maga módján mindegyik út úgy volt tökéletes, ahogy volt, egyik élményt sem cserélném el semmi másra – júniusra viszont mégis azt kezdtem el érezni, hogy most már nagyon elutaznék valahová egyedül is.
Amikor valakinek ezt elmondtam, az emberek egyértelműbben váltak szét két egymással szemben álló csoportra, mintha azt kérdeztem volna, hogy kire szavaztak 2022-ben. Az egyik részük nem érti, hogy hogyan tudok egyedül útnak indulni, míg mások szerint nincs is ezen mit gondolkodni, vegyem meg a repjegyem, és menjek.
Én általában ez utóbbi mellett döntök: többször is nekiindultam már szólóban, és eddig csak jó tapasztalataim voltak, minden alkalommal pozitív élményekkel csordultig telve jöttem haza. Ennek ellenére most megpróbálom minden szemszögből megnézni a kérdést.
Vannak, akik nem értik
Valaki egyszer azt mondta, hogy ő „olyan furának” érezné, ha egyedül utazna el. Ezt is megértem valahol, az első néhány utamon nekem is kényelmetlen volt például beülni valahová enni teljesen egyedül – pláne, hogy otthon nem szoktam ilyesmit csinálni. Ez aztán teljesen megszűnt, amikor rájöttem, hogy valójában senkit nem érdekel, hogy mit csinálok.
De vannak ennél konkrétabb félelmek is, amik sokakat visszatartanak attól, hogy nekiinduljanak.
@where.is.rory Reasons you shouldn't go solo travelling (coming from an experienced solo traveller) 👀 #backpacking#solotravel#hostellife#solofemaletravel#eurosummer#budgettravel#travel#travelhacks#cheaptravel#femalesolotravel#backpacker#southeastasia♬ Storytelling - Adriel
Egyesek nem érzik magukat igazán biztonságban, amikor társaság nélkül vannak egy idegen városban. Ez különösen a nőket érintheti – de erről majd lent részletesebben is írok. Mindenesetre én azt gondolom, hogy a húszas-harmincas éveinket elérve már van annyi tapasztalatunk, hogy magabiztosabban és gyorsabban tudunk kezelni rázós helyzeteket is, jó esetben talpraesettek is vagyunk, sőt fel is készülünk néhány óvintézkedéssel az út előtt.
Legénybúcsúk, posztolási kényszer, kötelező látnivalók – Hogyan utazhatunk etikusan úgy, hogy ne legyünk idegesítő turisták?
2024.7.11 16:48
Persze még így is érhetnek meglepetések, például megbetegedhetünk, amikor nem árt, ha van mellettünk valaki. Velem szerencsére még nem történt ilyen, de biztosan szívás, ha nincs, aki hozzon neked gyógyszert a patikából vagy nincs, aki elmondja, hogy minden rendben lesz, nem számít, hogy sokezer kilométerre vagy otthonról. Ez ellen igazából annyit lehet tenni, hogy odafigyelünk: rendszeresen fertőtlenítjük a kezünket, nem eszünk nagyon kérdéses higiéniai körülmények között működő utcai árusoknál, szétnézünk a zebráknál, viszünk magunkkal otthon már bevált gyógyszereket és így tovább. Csak logikusan!
Egészen másfajta szorongás, de vannak, akik azért nem utaznának így, mert túl nagy felelősségnek érzik azt, hogy mindent maguknak szervezzenek meg és mindent egyedül tartsanak számon – pedig ezt is csak egyszer kell elkezdeni, aztán könnyen bele lehet jönni. Persze, amikor túl sokáig várod valahol Dél-Olaszországban a buszt – ami általában akkor jön, amikor kedve van –, és emiatt lekésed az utolsó kompot, ami el tudott volna vinni a szállásodhoz, az eléggé meg tud tépázni. De hát ebből tanul az ember!
Aztán ott van a gondolat, amit Sean Penn Into The Wild című filmjében már megfogalmazott a főhős, Christopher: „happiness is only real when shared”. Igen, vannak olyanok, akik úgy érzik, hogy nem is igazán élmények azok, amiket egyedül élnek át, és egész egyszerűen csak magányosak egy ilyen úton. (Lentebb nekik is adok majd tanácsokat.)
Vannak, akik nem csinálnák másként
Akik csak egyedül szeretnek utazgatni, biztosan millió indokot fel tudnak hozni mellette érvként. Ők megemlítenék, hogy csodákat művel az ember önbizalmával, hiszen minden felmerülő gondot egyedül kell megoldanod – és márpedig ha ott vagy te, és ott van a probléma, akkor valahogy biztosan meg fogod oldani.
@travelladies.app Why do you travel solo? Me: To embrace the freedom of going wherever my heart desires, meeting new friends along the way, and discovering a stronger, more independent me. Solo travel means living my own adventure, one spontaneous moment at a time. Dive in and find your true self on the journey! #solotravel#solofemaletravel#traveltheworld#travellife#backpacking#traveltips#budgettravel#womenempowerment♬ original sound - Travel Ladies
Mások a szabadságot élvezik, amit ez ad, hiszen minden döntést egyedül hozhatsz meg: ha ahhoz van kedved, hogy egész délelőtt a hotelszobában heveréssz, akkor azt fogod csinálni, ha pedig felkelnél megnézni a napfelkeltét a tengerparton, akkor azt. Senkihez nem kell alkalmazkodnod és másnak sem kell hozzád. Nekem mint szorongó, klasszikus people pleasernek ez elég nagy előny. Amikor ugyanis másokkal utazom, a pihenés helyett gyakran aggódom azon, hogy vajon a többiek jól érzik-e magukat, hogy tényleg volt-e kedvük felmászni a kilátópontra, vagy csak én erőltettem-e rájuk észrevétlen.
A legikonikusabb reptéri outfitek, amik láttán még egy 12 órás autóút is kellemesnek tűnik
2024.7.3 18:57
Anélkül, hogy túlságosan spirituális magasságokba emelkednék, sok helyen olvastam arról, hogy ha egyedül kelsz útra, akkor több („én”)időd marad elmerülni a gondolataidban, akkor mélyebb kapcsolatot alakíthatsz ki önmagaddal és olyan oldalaid is felszínre kerülhetnek, amelyekről korábban nem is tudtál. Hát, őszintén szólva, nekem soha nem volt ilyen vagy ehhez hasonló tapasztalatom. De lehet, hogy csak azért, mert nem vagyok ehhez kellően tudatos – plusz út közben nem is a merengés szokott lenni a figyelmem középpontjában.
De nemcsak magunkkal alakíthatunk ki új viszonyt, hanem másokkal is. Ha ott van velünk a párunk, a barátaink vagy a családunk, sokkal kisebb arra az esély, hogy szóba elegyedünk más utazókkal vagy a helyiekkel, így pedig eleshetünk attól, hogy érdekes embereket ismerjünk meg a világ minden tájáról.
@gopharitravels As a solo traveller, I head out to different destinations alone. One of the biggest misconceptions about solo travel is that it means I am always alone. The truth is solo travel can be social and I’m always connecting with new people on my journeys. One thing I can always count on is the friendly faces of Shell staff wherever I am in the country. A friendly face on a solo journey goes a long way and I really appreciate the conversation, help and kindness they bring. @shell_southafrica #TheStopThatKeepsYouGoing#Sponsored#LevelUpAfrica♬ Shipyard Sample - Official Sound Studio
Nem tudom, hogy pozitívumként vagy negatívumként kellene számon tartani, de inkább szerepeljen itt a komfortzóna kérdése. Szokták mondani, hogy időről időre nem árt azt elhagyni, mivel nem eléggé stimuláló az ember számára. És tényleg, ha egy kicsit kiszakadunk belőle – például az egyedül utazással –, azzal sokat teszünk a személyes növekedésünkért: új dolgokat tanulhatunk, izgalmas helyeket fedezhetünk fel és érdekes emberekkel gazdagíthatjuk az életünket.
Vannak, akik nőként tartanak tőle
A Condor Ferries felmérése szerint világszerte az utazók 64%-a nő, azaz csak a 36%-uk férfi. De a Road Scholar azt is közzétette, hogy a túráikon résztvevők 30%-a egyedül utazik, ennek pedig 85%-a nő. Egy szociológus biztosan belekötne ezekbe a számokba, mivel a minta nem reprezentatív, de azért ezekből az arányokból már következtethetünk arra, hogy a nők előszeretettel utaznak egyedül. Ez pedig teljesen rendben van, de azért nem érdemes ész nélkül elindulni.
Inkább válasszunk más szuvenírt: miért nem jó ötlet a kagyló- és kavicsgyűjtögetés, amikor utazunk?
2024.6.23 9:39
Először például nem árt végezni egy kis felmérést, hogy a célországunk biztonságos-e szóló női utazóként. Én például gyerekkorom óta el szeretnék jutni Fokvárosba – csak úgy, mert tetszik a neve –, és úgy gondoltam, hogy végre, 2024 lesz ennek az éve. De aztán rákerestem, teljesen egyszerűen, Google-ben, és kiderült, hogy a világ egyik legveszélyesebb városa áll a bakancslistám előkelő helyén. Tehát végül nem oda vettem repjegyet.
@worldofwlust For my solo travel girlies 🫶🏼 ten years of solo travel has taught me a lot, here are some of my fav things #solotravel#solofemaletravel#travel#fyp#girls♬ Dream Kitchen - Hans Zimmer
Első körben inkább egy kisebb kiruccanásra menj, hogy megnézd, működik-e egyáltalán nálad az egyedül utazás-dolog. Ha nem, akkor csak 2-3 napot kell majd végigszenvedned.
Ezen felül pedig csak néhány teljesen logikus szabályt kell betartani, és nem lesz gond.
Például: mielőtt szállást foglalsz, nézd meg, hogy biztonságos-e a környék. Vagy: ha nem muszáj, este már ne sokat mászkálj egyedül, vagy legalábbis elhagyatott városrészeken ne. Vagy: amikor el kell jutnod A pontból B pontba, használj Boltot, Ubert, Grabet, vagy olyan appot, ami épp elérhető a környéken, ahelyett, hogy beülnél egy „sima” taxiba. Azt talán már mondani sem kell, hogy ne fogadj el olyan italt idegenektől, amit csak úgy letesznek eléd, ha pedig valaki nem hagy békén, mondd neki, hogy épp vársz valakire, vagy kérj segítséget olyanoktól, akik látó-, illetve hallótávolságon belül vannak. (Ezek egyébként olyan dolgok, amiket otthon sem árt követni.)
@monicaroams aka how to navigate conversations w creepy men. stay safe out there🫡 #solofemaletravel#traveltips#safety♬ love nwantinti (ah ah ah) - CKay
És vannak, akik elmagányosodnak
Az is teljesen érthető, hogy valaki elindul, lelkes, minden szuperül alakul, aztán egyszer csak rájön, hogy mégis szüksége lenne társaságra. Ilyenkor ahelyett, hogy mondjuk felmennénk Tinderre – ami szerintem szintén elég nagy red flag, és akár a fenti felsorolásban is helyet kaphatott volna –, inkább kapcsolódjunk más utazókkal!
@emiliabeattie Sometimes you’re living your best life other times feel like this but I guess I’d rather be sad in Thailand than in England #travellife#travelgirl#solotravel♬ original sound - emilia Jane
Erre léteznek már egész jó applikációk, például a GAFFL vagy a TripBFF. Én eddig nem használtam egyiket sem, mert nem szoktam igényelni a társaságot, de a következőkben sorolok olyan csoportokat, amikben ezekről kifejezetten jó véleményeket írtak.
Diákként szinte ingyen utazhatsz – 7 belföldi úticél, ahová érdemes ellátogatni idén nyáron
2024.6.2 8:59
Vannak tehát Facebook-csoportok is, ahol érdemes körülnézni: ott a Solo Female Travelers, a Travel Girls, a gals who travel vagy a Girls LOVE Travel is. Ezek közül bármelyik tökéletes arra, hogy tanácsokat kapjunk az utunk kapcsán, én például a Girls LOVE Travelben kérdeztem meg, hogy ajánlják-e az autóbérlést Cipruson, így itt is világosítottak fel arról, hogy ott bal oldali közlekedés van. De az infógyűjtésen felül találhatunk magunknak társaságot is, mindennap többen tesznek fel erre irányuló posztokat. (Igen, ezek kifejezetten nőknek szólnak, de vannak koedukált és kifejezetten férfiaknak létrehozott csoportok is.)
De van olyan ismerősöm, aki egyszerűen annyit csinál, hogy mindig hostelekben foglal szállást, és ott csapódik a különböző társaságokhoz, mások pedig szervezett tripekre mennek, és ott élik ki a szociális igényeiket.
Én ilyenkor általában maximum négylábú társakat keresek – azaz nagyon szeretek kutya- és macskaszitterkedéssel utazni, amiről ebben a cikkben írtam bővebben. Ez is opció lehet, ha egyedül, de mégsem teljesen egyedül töltenéd az idődet.
Nem, már nem félek
Én akaratomon kívül elég hamar bedobtam magamat a mélyvízbe: az első szóló repülésem Malibuból indult, és Chicagón, majd Bécsen átszállva ért véget Budapesten. Már ott is azt éreztem, hogy ezt simán meg tudnám csinálni úgy is, hogy nem csak az utazás részét nyomom végig egyedül, annyira élveztem. Aztán elkezdtem kísérletezni, és egyre több szóló utat szerveztem meg, egyre hosszabb időre és egyre nagyobb távolságra – tehát most azt mondom, hogy az egyedül utazás, amennyiben az ember fogékony rá, kifejezetten addiktív. És lehet, hogy eleinte fura, meg kényelmetlen vagy egyenesen félelmetes, de hát ez van a komfortzónán kívül – meg még sok más remek dolog.
