Amikor az utóbbi időben bármilyen meghívásra ezt válaszoltam, pár másodpercnyi döbbent csend volt a válasz, aztán pedig kérdések hosszú sora. De az oltóközpont munkatársainak is mesélnem kellett erről az egészről, mert „ők még ilyet nem hallottak”.
Valamikor június közepére volt időpontom az egyik budapesti oltóközpontba, akkor már nagyban készültem az utazásra: meghosszabbítottam az útlevelem, készíttettem pár vízumfotót (arra az esetre, ha továbbutaznék Ázsiában, Thaiföldre nem kell vízum 30 napos tartózkodásig), megvettem a be- és kiutazó repjegyem. Ilyenkor, mielőtt beadják a Hepatitis A és a hastífusz elleni oltóanyagot, feltesznek pár rutinkérdést. A „Pontosan hová utazik?”, a „Mi az utazás első napja?”, a „Mennyi ideig marad?” és társaik után azt is megkérdezték, hogy mi az utazás célja, mire elmondtam, hogy macskaszitter leszek. Az oltóorvosnak megállt a kezében a vattakorong és a fertőtlenítős üvegcse, az asszisztens felvont szemöldökkel kihajolt a képernyő mögül. Hogy mi?
Bennem valamiért az a feltételezés élt, hogy ma már egész elterjedtek akár a couchsurfing-szerű utazási stílusok, akár a Workaway, akár ház- és állatszitterkedéssel egybekötött világjárás. De ez a tapasztalat azt mutatja, hogy sokkal kevesebben tudnak ezekről az elképesztően jó lehetőségekről, mint kellene.
Szolgáltatásért cserébe szállás
Ha Európán belül gondolkodunk, akkor az utazási büdzsé legnagyobb részét a szállás teszi ki. (Egy hotel vagy AirBnB persze máshol is drága lehet, de ha messzebbre utazunk, akkor már a repülőjegy is drága, tehát balanszba kerül a két költség.) Mindenesetre nem meglepő, hogy egyre több alternatív módszer bukkan fel, ami arra épít, hogy az utazók valamilyen szolgáltatásért cserébe szállást kapjanak a célországban.
Mindenki megtalálja a Mekiben azt a munkát, amiben kiteljesedhet – Interjú Henrikkel, a Meki dolgozójával
2024.9.9 10:32
A legelterjedtebb talán a couchsurfing, ami arról szól, hogy egy platformon összekapcsolódsz egy globális közösséggel, ahol mindenki azért van jelen, hogy felkínálja az otthonában szabad helyeket a többi utazó számára – miközben magának is keres „kanapét” azokban az országokban, ahová szívesen elutazna.
@jaxtonbloemhard follow along for updates on this couchsurfing adventure ! 🤍 #backpacking#europe#lgbt♬ original sound - jax
Ennél eggyel kényelmesebb (szerintem) a home swapping, aminek a fogalmát egy fél világ ismerte meg a Holiday című filmnek köszönhetően. Itt egyszerűen lakást vagy házat cserélünk valakivel, aki épp akkor szeretne utazni, mint mi, és épp oda látogatna el, ahol mi élünk – és fordítva. Ha valaki nem konkrét úti célokra szeretne eljutni, csak világot látna, ez is tökéletes megoldás.
A Workaway már kevésbé ismert, pedig rengeteg szuper lehetőséget adhat azoknak, akik szeretnének kiszakadni a munkájukból, a városból, ahol élnek, vagy csak úgy, egy kicsit kicskekkolnának az életükből, de nem szeretnének – vagy nem tudnak – túl sokat költeni egy utazásra. Nekem például elmondhatatlan felüdülés volt a Covid-őrület közepén otthagyni az egyszobás belvárosi lakást, és elmenni Írországba, ahol a Wicklow Nemzeti Parkban dolgoztam egy BnB-ben. (Egész más arra kihúzni a függönyt reggel, hogy a hostel vakítóan zöld füvén kergetik egymást a pónik, mint arra, hogy a szomszéd félmeztelenül cigizik a gangon.) Ahogy tehát a neve is mutatja, ilyenkor munkát vállalunk, akár egy ház körül, akár egy intézményben, ahol cserébe szállást és ellátást kapunk – mindenki nyer.
@workaway Trying to decide what Workaway you wanna do first... 🤔💭🗺️ 🎥: Workawayer, Tamii #volunteerabroad#traveltheworld#wanderer#nomadlife♬ Sunrise - Official Sound Studio
Mindezek közül viszont nekem egyértelműen a kutya- és macskaszitterkedés jött be a legjobban.
„És Magyarországról keresnek szittert Thaiföldre?”
Igen! Ma már többféle weboldal létezik, ahol a kisállatkedvelők összekapcsolódhatnak azokkal a gazdikkal, akik nem tudják kire bízni a kedvenceiket, amikor elutaznak. (Sőt, van, akinek nincs háziállata sem, csak a növényeit vagy a házát szeretné rábízni valakire.) A legnépszerűbbek közé tartozik a HouseCarers, a Nomador és a MindMyHouse, a legnagyobb és legnépszerűbb pedig a TrustedHouseSitters. Én is ez utóbbit használom, és eddig bejött. Eltölthettem egy hónapot New Brightonban, ahol mindennap két Golden Retrievert vihettem le szaladgálni a tengerpartra és elmehettem felfedezni Amszterdamot, ahol végig velem sétálgatott egy Toy Poodle. De eljutottam Madridba és Gibraltárra is, most pedig itt ülök Bangkok belvárosában.
Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás: miért dolgozunk negyven órát egy munkahéten?
2024.8.26 13:28
Ezeken a weboldalakon az előfizetés után (egy évre 100 dollár körül mozog a díj) mindenki készít magának egy profilt, ahol az alapinfók mellett a kisállatos tapasztalatokat is érdemes megosztani, ha vannak. Magától értetődő, hogy akkor a legegyszerűbb behúzni a siteket, ha volt már dolgod háziállatokkal, hiszen mégiscsak rábízzák egy „idegenre” a szemük fényét. Ha még nincs tapasztalatod, akkor tök jó tréning lehet például az ideiglenes gazdiság, de az is lehet, hogy simán csak szerencséd lesz – mert az is kell hozzá. A gazdiknak tehát tökmindegy, hogy Magyarországról, Szingapúrból vagy Texas-ból származik a szitter, a lényeg az, hogy úgy érezzék, jó kezekben lesznek a kedvenceik.
Gondolom ezzel még nem válaszoltam meg minden kérdésed a dologgal kapcsolatban, úgyhogy sorolom, általában mi minden szokott még felmerülni.
„Hogy választjátok ki egymást?”
A weboldal és az app is egészen felhasználóbarát. Tudsz például kereséseket elmenteni, így mindig kapsz értesítést, ha jön egy szit-lehetőség abból a városból vagy országból, amit kiszemeltél magadnak. Ha látsz egy jó lehetőséget, akkor érdemes gyorsan jelentkezni (értsd: azonnal), mert a legjobb szpotok kábé azonnal betelnek. (A THS-en egyszerre maximum 5 ember tud jelentkezni, utána lezárul.)
Ha a jelentkezők közül te vagy a legszimpatikusabb, akkor beszéltek egyet valamilyen app videóhívásában, így már láthatjátok, hogy működik-e a kémia. Ha igen, akkor egyeztettek és már megy is az inboxodba a „felkérésed érkezett szittelésre”-értesítés. Ezt már csak el kell fogadni, aztán elkezdeni készülni az útra. Közben pedig a gazdik megosztanak veled egy csomó dokumentumot, ami segít az állatok ellátásában és amiben általában minden infó (és még több) megtalálható.
@olivia_christopher_ Dog sitting and didn’t know her release word to eat😭
♬ original sound - Olivia Christopher
„Neked akkor ez a munkád?”
Nem, van „rendes” munkám is. Távmunkában és rugalmas munkaidőben dolgozom, tehát ha úgy döntök, hogy a bangkoki szittelés után még elvállalok egy másikat Indonéziában vagy Vietnámban, akkor oda megyek tovább. Erre sokan szokták mondani, hogy „persze, így könnyű”, vagy hogy „milyen jó neked” – igen, valóban. De hozzá kell tenni: én úgy hoztam meg a legtöbb döntést az életemben, hogy pontosan tudtam, nagyjából ezt akarom majd kezdeni vele.
„És ezért fizetnek neked?”
Nem, senki nem fizet senkinek, csak szolgáltatást nyújtunk. Én sétáltatom a kutyákat, etetem a macskákat, fésülöm a bundájukat és a társaságuk vagyok, hogy ne érezzék magukat rosszul, amíg nincs otthon a gazdájuk. Cserébe pedig tök jó helyeken lakhatok, teljesen ingyen.
„Azért csak kényelmesebb lenne az AirBnB, nem?”
Mások vagyunk, nekem nem. Én alapvetően szeretek egyedül utazni, és szoktam is, ilyenkor eleinte hotelbe vagy AirBnB-s lakásba mentem, de valahogy sokszor lehangoló volt visszaérni egy tök jó nap után. Egész más érzés egy igazi otthonba hazamenni, ahol kisállatok várnak, akik örülnek neked és akikkel a nap végén össze lehet bújni a kanapén.
„De akkor a repjegyet is te veszed?”
Igen, az utazás költségeit én állom, meg az ellátást is magamnak intézem. (Mondjuk volt olyan szitem, ahol annyira feltöltötték nekem a konyhát, hogy hetekig nem költöttem kajára.)
„Kutyát, macskát, párt nem lehet magaddal vinni?”
Ez mindig a gazdiktól függ. Van, ahol kifejezetten kérik, hogy csak párok jelentkezzenek – például azért, mert 5 nagy mozgásigényű kutyájuk van –, de van olyan is, ahol inkább csak szóló szittereket várnak – ezen a spektrumon mozognak. Az megint más kérdés, hogy másik kisállat vihető-e, ez szintén a gazdikon múlik – van, ahol külön jelezik, hogy szabad, de azért nem ez az általános.
„És nem félsz csak így elindulni?”
Nem, ezeken a felületeken – vagy legalábbis a THS-en biztosan – csak olyan profilok vannak fent, amik átestek egy többkörös biztonsági, azonosítási procedúrán. Aztán ott van a videóhívás is, így mindkét fél megbizonyosodhat arról, hogy a másik valódi – és szimpatikus. Ezek mellett azért nem árt megnézni a gazdik profilján is a visszajelzéseket – itt, ha olyasmit találsz, ami nem annyira tetszik, csak tovább keresgélsz.
@trusted.housesitters Miss us with that one! #petsitting#traveltips#trustedhousesitters#MemeCut♬ original sound - TrustedHousesitters
És egyébként is: azt szoktam erre mondani, hogy jobban félek attól, hogy mennyi élményről tudok lemaradni, ha nem megyek el. Lehet, hogy amikor 11 és fél óra repülés után a kantoni reptéren 100 másik emberrel versenyeztem a mozgólépcsőkért, hogy elérjem a csatlakozásomat, miközben azzal küzdöttem, hogy lent tartsam a repülőn reggelire felszolgált halas akármit, nem ezt gondoltam. De elég csak megérkezni, vagy a hazaérkezés után visszanézni, hogy lásd, nem hozhattál jobb döntést – aztán meg úgyis elkezded szervezni a következő szited.
