Cristiano Ronaldo YouTube-csatornát indított, ami bár a felszínen izgalmasnak hangzik, de a tartalmak és a jelenség egy egészen aggasztó tendenciát feltételez.
Cristiano Ronaldo augusztus 21-én elindította saját YouTube-csatornáját UR Cristiano néven, ami nyilvánvalóan minden feliratkozási rekordot megdöntött. Alig másfél óra alatt több mint egymillió és kevesebb mint 24 óra alatt már több mint tízmillió feliratkozója volt, és miközben ez a cikk készül, már bőven túllépte a hatvanegy milliós követőszámot is a legnagyobb videómegosztón. Ahhoz képest, hogy mekkora lufit fújt belőle a hírmédia, lássuk be, semmi meglepő sincs abban, hogy a világ valaha volt egyik (ha nem a) legjobb futballistája a profi labdarúgókarrierje végén úgy dönt, szeretne más irányokba is terjeszkedni, még tovább erősíteni a saját márkaértékét. Pláne úgy nincs benne semmi meglepő, hogy az Instagramot már így is uralja a maga majd 640 milliós követőbázisával. Sőt, talán inkább az a kérdés, hogy miért várt egészen eddig egy YouTube-csatornával Ronaldo.
Bár ez sajnos nem derül ki a videókból, viszont egy csomó más érdekes dolog és nem túl pozitív tendencia meg igen, úgyhogy miután megnéztünk minden tartalmat, ami a csatornáján fellelhető, egyrészt azzal próbálkozunk meg komoly antropológiai módszertan segítségével, hogy ezeket összefoglaljuk nektek, másrészt azzal, hogy megfejtsük, szerintünk mi a probléma ezekkel a tartalmakkal és miért tartjuk károsnak a csatorna stratégiáját, üzenetét és azt, ahogy a CR-brandet képviseli.
Miből áll a repertoár?
Annak, aki nálunk jóval korábban vette a fejébe, hogy megpróbál a UR Cristianón megjelenő tartalmakról hosszabban írni, nem lehetett könnyű dolga, mert egészen augusztus 28-ig kellett várni egy ténylegesen értékelhető, tartalomnak nevezhető videóra. De ne rohanjunk sehova, lesz még erről is szó.
„Legyen a miénk, mert csak“ – Ezek voltak az idei nyár legidiótább igazolásai a foci világában
2024.9.4 13:29
Az első 14 (!) videó nagyobbik része (amiknek a hossza fél és három perc között mozog) kis túlzással simán megfelel a reklám-önpromóció (önbálványozás) kategóriájának.
Az első felkerült anyagnak az a koncepciója, hogy Ronaldo meglátogatja saját magát, pontosabban a róla készült és New Yorkban kiállított Madame Tussauds-viaszszobrot és közösen fotózkodnak.
De a leginkább kellemetlen tartalom az az egyperces videó, aminek konkrétan az a címe, hogy This is how I manage the pressure of being Cristiano (tehát, hogy hogyan kezeli annak a nyomását, hogy Ő Cristiano Ronaldo). Ezzel önmagában nem is lenne baj, mert ez egy fontos kérdés, de a fekete-fehér képekkel és a zongorakísérettel operáló motivációs (?) videó megint csak töménytelen önpromócióba megy át.
Fellelhetőek olyan videók is, amik egyébként teljesen rendben vannak rövid hosszuk ellenére is. Ilyen, amikor éppen Ronaldo a legnagyobb fiával edz, amikor teniszezik, amikor a gyermekeinek megmutatja a 10 millió feliratkozóért kiállított aranyszínű YouTube-díjat, vagy a legizgalmasabb, mikor a feleségével készül a Bajnokok Ligája csoportkörös sorsolásának ceremóniájára, ahol egyébként egy kvázi-életműdíjat is átvesz. Itt az egyetlen kritika talán tényleg az lehetne, hogy miért ezt a short formot választották és miért nem készült mindegyikből egy 10-15 perces anyag, amiből a néző legalább tényleg azt hihetné, hogy belelát Ronaldo életébe, mindennapjaiba.
Na és akkor vannak az echte bulvártartalmak, rövidebb vagy hosszabb formában, ahol az esetek nagy részében Ronaldo mellett a felesége a főszereplő. Itt már az is egy kisebb hiba, hogy teljes mértékben a saját, portugál anyanyelvükön beszélgetnek, angol feliratozás csak hellyel-közzel, változó minőségben elérhető – bár még mindig ez a leginkább kiküszöbölhető probléma. Ezek a videók többségében a klasszikus, jól ismert és jól bejáratott amerikai médiumokat és kontenteket másolják, például, hogy ki ismeri jobban a másikat, (Mr. & Mrs. Quiz), vagy a GQ által kitalált koncepcióhoz nagyon hasonló Do you know me? című videó, de van, amikor a párja, Georgina Rodríguez pontozza Ronaldo korábbi outfitjeit is.
Ami pedig a legközelebb áll ahhoz, amit tartalomnak lehet nevezni, vagy hogy tényleg korrektek legyünk, ami a legközelebb áll ahhoz a fajta tartalomhoz, amit a csatorna indulásakor feltételezni lehetett, az az, amikor Ronaldo meghívta interjúernek korábbi, csapattársát, Rio Ferdinandot. Ebből elég sok kontent született, több nyolc-tíz, meg egy huszonnégy perces videó formájában lehet megtekinteni, amint Ronaldo a tavalyi szezonjáról beszél, az Európa-bajnokságról, a jövőbeli céljairól nyilatkozik, vagy éppen arról, hogy mit gondol két korábbi klubja jelenlegi helyzetéről, a Manchester Unitedről, ahonnan másodjára elég viharosan távozott, vagy a Real Madridról. A legtöbb érdekesség, gondolat abszolút ezekben van, de a sok bevágás, hangeffekt, gag, meg a 2 percenként, ütemszerűen felhangzó, teljesen random „siuuuuuuuu“ kiáltás, meg a szoftpornós alapzene abszolút elvesz a tartalmak értékéből és élvezhetőségéből. Rio Ferdinand pedig olyan látványosan kérdez alá Ronaldonak, és olyan szekunderszégyent kelt, mintha csak Orbán Viktor Kossuth-rádiós vagy Bayer Show-s interjúit hallgatnánk. De tartalmilag továbbra is ez a formátum passzol leginkább a CR-brandhez.
Mi a baj a tartalmakkal?
Először is szeretnénk tisztázni, hogy borzasztóan tiszteljük Cristiano Ronaldo karrierjét és a pályafutását, ezért is rossz azt látni, hogy, amióta 2022 novemberében másodjára is otthagyta a Manchester Unitedet, és a szaúd-arábiai en-Naszr csapatához írt alá, sokat romlott a nemzetközi reputációja.
Ezért is borzasztóan szomorú az, ahogyan a jelenlegi YouTube-csatornáján is kissé gyanúsan, szponzoráltnak tűnő tartalmakat is megoszt, amikben Szaúd-Arábiát népszerűsíti. Ez megjelenik a beszélgetésekben, impliciten a teniszező videóban, illetve a kirakatban is, amikor Szaúd-Arábia Red Sea Projectet isteníti, ami tulajdonképpen a szaúdi állam turisztikai megaprojektje.
Ha viszont ezt a morális részét félretesszük a dolognak, az egész jelenségben, az UR Cristiano projektben az a legzavaróbb és legfájóbb, hogy egy olyan emberből akarnak bulvárszereplőt és valóságshow-hőst csinálni, aki mögött valóban van tartalom, teljesítmény és egy hosszú út a mélyszegénységből a világhírnévig. Rossz azt látni, hogy a Cristiano Ronaldo-imidzset egy ilyen káros irányba viszik el és ezt a sportolói karriert egyenlővé teszik a mesterségesen felhájpolt, üres celebek márkaértékével. Illetve futballszurkolóként azt is elkeserítő végignézni, hogy rengeteg mai profi labdarúgó vagy focizó kisfiú nagy példaképe az ilyen húzásokkal rombolja a példaértékű perszónát, amit korábban teljesen kiérdemelt.
