Hogy rögtön belevágjunk a közepébe: a szaknyelv Elasmotheriumnak nevezi az állatot, ami nem is annyira mitikus, mint amilyennek a mai ember gondolja.
A szájról szájra terjedő mesék, az animációs filmek és a sci-fik olyan lényeket vezettek be a köztudatba, mint a sárkányok, a sellők, az ogrék vagy éppen az unikornisok. Ezek között vannak olyanok, amelyekről fogalmunk sincs, hogy hogyan születtek, vagyis hogy mi alapján pattanhattak ki az alkotók fejéből. De akadnak olyanok is, amelyeknél nincs ilyen nehéz dolgunk: a sárkányokat például egyértelműen a dinoszauruszokról mintázták – ez a legtöbbeknek megvan. Azt viszont már sokkal kevesebben tudják, hogy a pihe-puha, cukorkaillatú, csillogós, szivárványon lovagló unikornisoknak is megvan a maga őse – csak az eredeti állat nem illett volna bele az Én kicsi pónim-filmekbe, a gyerekzsúrok tortáira, vagy az LMBTQ+ mozgalmak logóira.
Elasmotherium, az ihletadó állat
A modern interpretáció alapján biztosan nem ez lenne az első gondolatunk, de az unikornisra leginkább hajazó élőlény a már említett Elasmotherium volt, egy körülbelül 3,5 tonnás vadállat, ami annak idején Eurázsia füves területein barangolt. Egykor szibériai egyszarvúként is emlegették a fején lévő hatalmas szarv miatt, ami egyébként arra is enged következtetni, hogy ez a faj volt az orrszarvú őse.
Ám a szibériai egyszarvú méretében inkább a mai elefánthoz hasonlítható, mivel körülbelül 4,5 méter hosszú volt. De még ennél is impozánsabb volt a szarva, ami akár a 2 métert is elérhette. A szarv maga valószínűleg keratinból állt, mint a ma élő orrszarvúk szarvai – éppen ezért nem is találhattak eddig a szakértők megőrzött példányt. (A keratin nem marad fenn olyan jól a fosszilis nyilvántartásban, mint a csont.)
De hová tűnt?
A korábbi kutatások alapján az az elképzelés élt róla, hogy körülbelül 200 000-100 000 évvel ezelőtt halt ki. Azonban a fosszíliák legújabb kormeghatározása már egészen mást mutat.
Az egyik legfigyelemreméltóbb szibériai egyszarvú fosszília, amelyet eddig találtak, egy teljes koponya, ami jelenleg a londoni Természettudományi Múzeumban található. E ritka lelet kormeghatározása során Adrian Lister professzor és kollégái meglepő felismerésre jutottak: a fosszília kevesebb mint 40 000 éves, egészen pontosan 39 000 évvel ezelőttről származhat.
A megdöbbentő eredményt aztán újabb és újabb hasonló felfedezések követték. Miután a szakértők összefogtak Oroszország és Hollandia tudósaival, a csapat megállapította, hogy számos, hasonló korú fosszília létezik, ezzel teljesen megdöntve azt az elképzelést, hogy az állatok 200 000-100 000 évvel ezelőtt haltak ki. Emellett a csapat azt is megállapította, hogy az Elasmotheriinae és a Rhinocerotinae már az eocén korszakban különváltak. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy amikor a szibériai egyszarvú elpusztult, az egy teljes alcsalád kihalását jelentette.
@foghistory Elasmotherium - Siberian unicorn | FOG OF HISTORY #animal#animals#ancientanimals#paleontology♬ оригинальный звук - Fog of History
Úgy tűnik tehát, hogy körülbelül 39 000–35 000 évvel ezelőttig fennmaradt az „unikornis őse”, tehát körülbelül ugyanakkor tűnhettek el a Föld színéről, amikor a neandervölgyi ősember is. A kihalás okairól eltérő elképzelések élnek, de a legvalószínűbbek között a környezeti tényezőket emlegetik. Az Elasmotherium több okból is rosszul reagált ezekre a tényezőkre: rontotta az esélyeit, hogy a földrajzi elterjedése tartósan korlátozott volt, de az is, hogy a nagy testmérete miatt alacsony volt a populációja, a szaporodási aránya pedig lassú. Ezért lehet az, hogy az ökológiailag hasonló, de sokkal kisebb fajok fennmaradhattak. Egyes elméletek szerint az emberi vadászat is súlyosbíthatta a helyzetet, tekintve, hogy a Neandervölgyi embert a Homo sapiens váltotta fel Eurázsiában nagyjából épp 45–40 ezer évvel ezelőtt.
Nem csak a modern társadalmakat inspirálta
Az Elasmotheriumon – és más hasonló állatokon – alapuló egyszarvúábrázolás egyáltalán nem (kizárólag) modern találmány, bár nem tagadhatjuk el a milleniálok szerepét a globális elterjedésben.
Az unikornis mint motívum már megjelent a korai mezopotámiai műalkotásokban, de említésre került az ókori indiai és kínai mítoszokban is. A görög irodalomban az „egyetlen szarvú állat” –– görögül monokerōs, latinul unicornis – legkorábbi leírását Ctesias történetíró adta, aki időszámításunk előtt körülbelül 400-ban élt. Ő számolt be arról, hogy az indiai vad szamár akkora volt, mint egy ló, fehér testtel, lila fejjel és kék szemekkel, valamint a homlokán egy könyöknyi hosszú szarvval, amelynek hegye piros, közepe fekete, töve pedig fehér volt. (Ismerős?) Úgy tartották, hogy aki ebből a szarvból ivott, az védve van a gyomorbántalmaktól, az epilepsziától és a mérgezésektől. Azt is megfogalmazták, hogy az állat nagyon gyors volt, és nehéz volt elfogni. Ám e leírás mögött valószínűleg az indiai orrszarvú állhatott. (Itt meg kell jegyezni azt is, hogy az ázsiai unikornisról már ennél is korábban szóltak mítoszok, amelyek időszámításunk előtt 2700-ra tehetők!)
De a későbbi korokban is többféle módon ábrázolták ezt a mitikus állatot, még a tévé és az internet előtt, amikor az erényt, a tisztaságot, a varázslatot és az előkelőséget szimbolizálta – sőt egyesek szerint az isteni jelenlétet is. Domenichino 1604 és 1605 között készített freskóján, Rafael Santi Hölgy unikornissal című festményén, sőt még egy 1970-es Magyar Posta által kiállított bélyegen is látható egy unikornisábrázolás (Lombardiai Festő: Leány az egyszarvúval). Sőt, van egy ország, ami ennél is messzebbre ment: Skócia az 1500-as években a nemzeti állatává választotta ezt a misztikus lényt.
...de minket árasztott el teljesen
A középkorban, az újkorban, majd a modern kor egyes szakaszai során tehát több platformon is megjelentek ezek a varázslatos élőlények. És lehet, hogy a világháborúkkal terhelt időkben az emberek egy kicsit megfeledkeztek róla, de az 1900-as évek végére csak annál nagyobb lendülettel tért vissza.
Az Elasmotherium még biztosan nem gondolta, hogy az 1982-ben indult Én Kicsi Pónim-univerzum milliárd dolláros biznisszé növi majd ki magát, vagy hogy a H&M-ben bárki vásárolhat majd magának Unicorn Fan Club-feliratos pólókat, esetleg a turkálókban unikornisszarvas kezeslábast. És akkor még nem ejtettünk szó az unikornis lattékról vagy arról, hogy Instagramon már közel 17 millió poszt alatt van ott a unicorn hashtag.
Az azért látszik, hogy most, mikor a milleniál-korosztály már nagyjából felnőtt, valamivel kevesebb igény mutatkozik a csillámunikornis esztétikára – ezt ugyanis a Z-generáció már kevésbé éli. Most tehát úgy tűnik, hogy az egyszarvúk megmaradnak gyerekzsúr-tematikának vagy maximum kellemetlen jelmez-ötletnek. Legalábbis egyelőre.
