Június 9-én tartják az Európai Parlamenti választásokat, vendégszerzőnk, Turai Barna pedig meghívást kapott Brüsszelbe. De miért csak tartalomgyártókat hívnak meg az ilyen eseményekre, és vajon az influenszerek által sikerül több szavazót bevonzani?
Előre megfontolt szándékkal kireptetett Brüsszel az EP-be, hogy teletömje a fejemet a nyugati propagandával, miszerint éljek a szavazati jogommal. Karvajdemokratikus folyamatokat sikerült lelepleznem és még azt is átnyomták rajtam, hogy a követőimet is hergeljem voksolásra.
A meghívást az Európai Parlamenttől száz másik európai tartalomgyártóval együtt kaptam. Örömmel fogadtam el a felkérést, és kíváncsi vagyok, hogy ezzel vajon már én is beletartozom-e az úgynevezett belpesti szektába, vagy az csak akkor él, ha nagykövetségekre jár az ember? Amikor összeeresztettek száz másik tartalomgyártóval Európa minden országából, az volt az első gondolatom, hogy vajon miért mi vagyunk itt? A tartalomgyártó kifejezés szépen eufemizál, miközben ha csupán tartalomgyártók lennénk, nem hívnának meg az EP-be. Olyan tartalomgyártók vagyunk, akik olyan tartalmakat gyártanak, ami sok emberhez eljut. Fölösleges kertelni, influenszereket hívott meg a parlament. Értem is a szándékot, hiszen minél több emberhez el akarja juttatni az üzenetet: menjetek el szavazni június 9-én! Egyet is értek a céllal, hiszen az egyik legfontosabb (európai) állampolgári kötelességünk élni a szavazatunkkal, dönteni arról, hogy kik döntenek majd az életünkről.
Az Európai Parlament Kommunikációs Főigazgatósága egy komoly kampányt húzott fel a választások népszerűsítésére. Fel is merült a beszélgetések közben, hogy vajon dolga-e az intézménynek kampányolni a választások kapcsán. A Főigazgatóság úgy érzi, hogy nem elég, ha a tagállamok dolgoznak annak érdekében, hogy az emberekhez eljusson a szavazás fontossága vagy akár a dátuma.
Kis útikalauz a hideg Stockholmba, ami történelmi és gasztronómiai szempontból is sokkal többet ad, mint elsőre gondolnánk
2024.11.3 9:31
Hogyan is lenne elég, amikor Magyarországon például teljes mértékben a belpolitika áldozatává válik az Európai Unió? Az EP-választásokat a hazai politikai erőrendszerek felmérésére használják a pártok, EP-képviselőnek pedig vagy parkolni mennek politikusok, vagy belpolitikai haszonszerzés céljából. Üdítő lenne, ha ott tartana Magyarország, hogy felelős, potens résztvevője lenne az európai politikának. De üdítő lenne az is, ha például a választási iroda indítana – pártfüggetlen – kampányokat, hogy elmondja az embereknek, miért fontos részt venni a demokráciában. Mikor szervez majd a Nemzeti Választási Iroda túrákat a magyar parlamentbe, amin bemutatja, hogy hogyan működik a parlamentáris demokrácia, és hogy hogyan tud abban részt venni egy fiatal?
Az EP idei választásokra készült kampányfilmjében különböző európai háborús konfliktusokat megélt idős emberek mesélnek unokáiknak a béke fontosságáról. Az volt a kérdésük hozzánk, hogy mi hogyan tudnánk ezt a videót használni, vagy akár milyen beszélgetések születnének saját nagyszüleinkkel. Én éppen az utazás előtt találkoztam nagymamámmal, aki piaci trükkök és receptek cseréje közt próbált arról győzködni, hogy jobb lenne, ha Ukrajna leállna a háborúval, különben majd mehetek én is a háborúba. A kampány tehát végülis célba ér, de a béke szlogen egészen más konnotációban értelmeződik a hazai közéleti diskurzusban. A béke politikai kisajátítása persze borzasztóan infantilis, olyan mint a kokárda vagy a Fradi, de sajnos van, akinél működik.
Fel is tettem a kérdést a főkommunikációnak, hogy vajon érdekük-e euroszkeptikus szavazókat is mozgatni, de az EP staff szigorúan elzárkózott attól, hogy konkrét ügyekről vagy politikáról nyilatkozzanak. Ez egyébként pozitív volt, hiszen valóban nem éreztem politikai motivációt a látogatás mögött, miközben nem tudtam nem állásfoglalásként értékelni azt, hogy száz emberből én voltam az egyetlen magyar.
Ügyekről, politikáról, policyről olyannyira nem volt szó, hogy a TikTok, a Meta és a YouTube meghívott képviselőit is váratlanul érte, amikor száz dühös influenszer kezdte el őket faggatni valós problémákról. A három socialmedia-óriás képviselői trükköket és tippeket osztottak meg velünk arról, hogy hogyan promózhatjuk a leghatékonyabban a választásokat. Éppen ezért a META szakembere eléggé zavarba jött, amikor feltettem neki a kérdést, hogy vajon nem lenne-e hatásosabb tipp és trükk, ha ők nem fogadnának el 400 ezer eurónyi politikai hirdetést a kormánytól és szatelit szervezeteitől a kampány első három hetében, amivel kancsalra manipulálnak egy egész országot. Erre azt a választ kaptam, hogy mindenkinek joga van a saját véleményének népszerűsítésére…
A TikTok büszkén mesélt tűpontosra fejlesztett algoritmusáról, ami véleménybuborékba taszít egy egész generációt, majd fejcsóválva panaszkodtak az álhírek terjedéséről. Nem értették az ok-okozati összefüggést. De külön ironikus volt az is, amikor arra buzdítottak minket, hogy az olyan – az algoritmus által szigorúan szűrt – szavak helyett mint “dead”, használjunk inkább kódnyelvet és írjunk mondjuk “d3ad”-et. Arra már nem tudott válaszolni, hogy mi történik akkor, ha ezt a trükköt a rosszándékú felhasználók is eltanulják. Végül az időközben csatakosra izzadt, a TikTok francia képviseleténél dolgozó hölgytől az addig a hátsó sorokban megbújó amerikai felettese vette át a beszélgetést, és igyekezett nyugati eleganciával elütni a kellemetlen kérdéseket.
Tanulságos volt ez az út és megtisztelő, hogy meghívtak. Jó volt felfrissíteni a motivációimat a június 9-ei voks kapcsán. Megismerni egyszerre olyan országok influenszereit, ahol normálisan mennek a dolgok, na meg olyanokét is, ahol még nálunk is rosszabb a helyzet. Egy viszont közös volt bennünk, mindannyiunk országaiban fontos, hogy minél többen éljünk a szavazatunk jogával.
Június 9, a fülkében találkozunk!
