Évtizedek óta a nyár a legfontosabb szezon a stúdiók és a filmforgalmazók életében, idén azonban szinte nagyítóval kell keresni a kasszasiker-várományosokat. De vajon mi lehet ennek az oka?
Bár maga a blockbuster kifejezés is eléggé nehezen definiálható, azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy az általában nyárra pozícionált, látványos jelenetekkel tarkított és sokakat érdeklő alkotásokat Steven Spielberg A cápájától eredeztethetjük. A horrorisztikus, mégis kellően feszült, igen látványos film megreformálta a filmstúdiók hozzáállását a mozgóképes alkotásokhoz, egyre többen merték jobban kinyitni a pénztárcájukat.
Egy jó blockbuster nem csak a mozikban termel rengeteget, hanem a merchandise (pólók, játékok stb.) terén is, ráadásul a körülötte kialakuló hisztéria sokakat rajongóvá tesz, így a folytatások is biztosítottak. A „blockbusterszezont” a 21. században kétségtelenül csúcsra járatta az álomgyár: volt olyan nyarunk, amikor szinte minden hétre jutott egy-egy Marvel-, Star Wars- vagy DC-film. Az idei felhozatalt elnézve azonban valami megváltozott.
Már megint a Covid?
Nem lehet nem észrevenni az összefüggést a mozik több hónapos bezárását eredményező pandémia és a 21. századi blockbusterek megtorpanása között. Filmek készültek el, majd kerültek inkább streamingre, hogy elérjék a nézőket, nem kis felháborodást keltve az alkotókban, akik értelemszerűen szélesvásznon szerették volna először megmutatni a műveiket.
Változtak tehát a felhasználók (esetünkben mozinézők) szokásai is, de Hollywood maga már a Covid környékén is kezdte elveszíteni önmagát. A fix sikereket hozó franchise-ok vagy konkrétan lezárultak, hogy utána bukdácsolva próbálják meg őket folytatni – rád nézünk, Marvel-moziverzum –, vagy épp olyan átszervezés alatt állnak, hogy nehéz követni, mi lesz belőlük – és most rád, DC –, vagy csak megfáradtak, legyen szó a Disney élő szereplős feldolgozásairól vagy a Star Warsról, Indiana Jonesról és A Karib-tenger kalózairól. Nehéz becsalogatni a nézőket, ha olyan tróger filmek kerülnek a vászonra, mint a Morbius vagy a Madame Web, amellyel a Sony egyetlen célja, hogy ne veszítse el a Pókember jogait, így pedig busásan részesüljön azokból a pénzekből, amelyet a Disney égisze alatt megjelenő, önálló filmek hoznak.
A változás – vagy inkább válság – érezhetően begyűrűzik a nyári felhozatalba is, amit idén A kaszkadőr nyit (sokat elárul, hogy ezt 125 millió dollárból hozták össze, míg a 2022-es Dr. Strange nem állt meg 300 millió alatt), ezt követi majd A majmok bolygója új trilógiájának megkésett folytatása, A majmok bolygója: A birodalom. A nyár nagy kérdése, hogy a Furiosa: Történet a Mad Maxből meg tudja-e ismételni elődje sikerét – úgy, hogy a címbe is berángatott Mad Max fel sem bukkan benne –, ahogy az is, hogy hogyan áll majd a közönség a Bad Boys negyedik részéhez. Az előzetes alapján kellően szellemes, bár az előző rész poénjaira (Martin Lawrence kövér és öreg) épített folytatástörténet szempontjából is veszélyes pályára téved: a rosszfiúk ezúttal egy múltbéli összeesküvést próbálnak meg kibogozni. Will Smith a híres Oscar-pofonja óta most először szerepel nagy, vagy hát moderált költségvetésű akciófilmben, kérdés, hogy a közönség mennyire lesz rá vevő. Új Alien-filmet is kapunk, ami jó, de érdemes észben tartani, hogy az előző pár alkotás finoman szólva sem robbantott kasszát (még, ha a Prometheust is belekalkuláljuk a dologba).
Nem kell megijedni, nem fogjuk felsorolni az összes nyári filmet – mert azért szerencsére lesz néhány –, de tény, hogy az a fajta blockbusterőrület, ami pár éve ezt a szezont jellemezte, eléggé hiányzik. Gondoltuk volna régebben, hogy a Marvel azzal a mocskos szájú és véres, korhatáros Deadpoollal próbálja meg megmenteni a teljes moziverzumot, amely a Fox felvásárlásáig nem is volt az övéké, és ehhez még Rozsomák is asszisztál neki? Talán a felhozatalból kicsit kilóg a Twisters címre keresztelt tornádós őrület, amely az előzetese alapján kissé modernebb feldolgozása az 1996-os Twisternek, és ami akár meglepetést is okozhat. Más kérdés, hogy a világot elárasztó agresszor idegenek, az őket rutinból legyűrő szuperhősök korában van-e helye egy olyan klasszikusnak ígérkező katasztrófafilmnek, amelyben pár őrült viharvadász tornádókat próbál meg „leteríteni.”
Van kiút?
Kár volna azért temetni Hollywoodot, bár tény, hogy a streamingforradalomnak, a nagy franchise-ok döglődésének és a kínai piac totális eltávolodásának együttese szép nagy pofont adott a klasszikus filmiparnak. Ettől függetlenül biztosak vagyunk benne, hogy előbb vagy utóbb magukra találnak a most döglődő sorozatok, esetleg újak emelkednek a helyükre. Az biztos, hogy a stúdióknak most megint alaposan át kell gondolniuk az üzletstratégiájukat. Míg Tom Cruise afféle utolsó „AAA” listás sztárként tetszelgett évek óta (jó, a Múmiát most felejtsük el), akivel mindenki dolgozni akart, mert az „tuti anyagi siker”, a legutóbbi Mission Impossible-film szép nagyot hasalt a kasszáknál, ha pedig a következő filmje sem teljesíti az elvártat, akkor jó eséllyel egyszer és mindenkorra elbúcsúzhatunk attól a mára már amúgy is szinte csak legendákban létező elképzeléstől, hogy a színészek viszik be az embereket a mozikba. A sztárok, akiknek régen a nevét is elég volt felírni a plakátokra, és dőlt a lé, vagy kiöregedtek, vagy streamingen bizonyítják, hogy van még bennük kraft – elég csak Schwarzeneggerre és Stallonére gondolni, de rendezői oldalon is ott van Ridley Scott vagy Martin Scorsese.
Hogy mi a megoldás, innen, Magyarországról, a Most vagy soha!-val a hátunk mögött nem fogjuk tudni megmondani, de az biztos, hogy ha megszűnni nem is fog, alaposan át fog alakulni a blockbusterek piaca. A tavalyi év megmutatta, hogy egy – főleg beszélgetésekből – álló drámával is lehet 1 milliárd dollárt termelni (ez volt az Oppenheimer), lehetséges, hogy a futószalagon érkező Star Wars-, Marvel-, DC-, meg ki tudja még milyen őrületek helyett ezúttal szerzői filmek fognak dominálni. De az is lehet, hogy mindez csak pillanatnyi megtorpanás, aztán egy-két éven belül megint beindul a képregényadaptációk, rebootok és remake-ek dömpingje, ahogy a streamingpiac is letisztul kicsit. Mert jelenleg a különböző szolgáltatók elképesztő összegeket vernek el arra, hogy ismert arcokat láncoljanak maguk elé, és velük szerezzenek előfizetőket. Más kérdés, hogy felhasználói szempontól ez az ennyire frekventált piacnak nem biztos, hogy jót tesz, és simán benne van a pakliban, hogy az egész kártyavárként omlik majd össze.
