Több próbálkozás volt már úszó napelemfarmfronton, de a Hollandia partjainál elkezdődött munkálatok talán egy fenntarthatóbb jövő felé vezethetnek.
Bár már egy ideje folytak az éles tesztek, a hónap elején végre a valós munkálatok is megindultak, ha pedig végül nem ütköznek akadályokba a kivitelezők, a világ legnagyobb úszó napelemfarmja lehet a végeredmény. A holland Solar Duck nem új a szakmában, több hasonló projektjük volt már, eszközeiket azonban főleg tavakra, folyókra, illetve mesterséges csatornákra telepítették. Ennek kettős oka volt: az egyik, hogy az ilyen elemeket sokkal könnyebb javítani, mint a hatalmas, nyílt vízen úszókat, a másik, hogy az így telepített eszközök a párolgást is akadályozták, vagyis kettős előnyt jelentettek.
De akkor hol a gond?
A helyzet az, hogy ezeket a gyakran nem is úszó, hanem csatornák, folyók és tavak fölé telepített rendszereket alapos vizsgálat után lehet csak élesíteni. Rengeteg a bökkenő, a vízi forgalomtól elkezdve a helyiek tiltakozásáig, miszerint egy-egy napelempanelekből álló konstelláció elég rendesen odavág a látványnak. Előzetes becslések szerint az összes, szabadon elérhető édesvízi terület alig fél százaléka alkalmas ilyen vagy olyan okokból energiatermelésre ezzel a technológiával, és akkor az olyan apróságokról, mint a megbízhatatlan kormányok, esetleg a folyamatos háborúskodások, a cudar természeti körülmények, még nem is beszéltünk.
Miben más a Solar Duck, mint az eddigiek?
A holland vállalat nem a szárazföldet, hanem a tengereket vette célba. Természetesen itt is alaposan meg kell fontolni számtalan dolgot, a már említett nyugodt politikai környezet mellett a hasonló időjárási körülmények is előnyt jelentenek. Szerencsére azért akadnak ideális helyek: Dél-Korea, Omán, Japán vagy a Karib-térség például több szempontból is szerencsés. Könyékükön jelenleg nyugalom van, a nap rengeteget süt, a hullámzás pedig a direkt tengerre tervezett napelemes eszközök számára még nem ártó, míg egy viharzónában azért eléggé problémás lenne.
Azt a Solar Duck sem állítja, hogy technikájával egyszerre megoldható a jelenlegi energiaválság, de előzetes becsléseik szerint jelentős részben hozzá tudnak majd járulni ahhoz, hogy a különböző országok gázfüggőségét minimalizálni tudják. Az első fecske, egy 5 MW-os projekt közel 8,5 milliárd euróba fog kerülni a holland partoknál az előzetes tervek szerint, a vállalat ráadásul nem vaktában próbálkozik: létrehozott egy konzorciumot, a Nautical SUNRISE-t, amely többek között azt vizsgálja, hogy mennyire stabil, illetve egy esetleges szétesés esetén mennyire veszélyes az „óriásfarm” a környezetre, továbbá hogy bővíthető-e, és ha igen, meddig. Egyelőre pozitív visszajelzések vannak, és ha minden úgy zajlik, ahogy az a tervekben le van írva, akár gigawatt-léptékű erőművek létrehozása sem kizárt majd valamikor a jövőben. Arról egyelőre nem szól a fáma, hogy mikortól is kezdi el a valós termelést a projekt.
Miért pont a tengerek?
A globális felmelegedéssel egy időben az emberiség egyre inkább tekintgetett a Napra mint energiaforrásra, de azt fontos tudni, hogy a művelet nem egyszerű. Persze napjainkban, amikor már szinte minden ötödik tetőn láthatunk napelemeket, úgy tűnik, hogy végtelen mennyiségű kihasználatlan energiával rendelkezünk, de ez nem igaz.
Hatalmas gond még, hogy ahhoz, hogy több energiát tudjunk gyűjteni, hatalmas napelempanelekre van szükség, ezek elhelyezése viszont igencsak nyögvenyelős. Nagy területre van szükség, az embereket és az állatokat – nem is beszélve a légiközlekedésről – megzavarhatja a visszaverődő fény. Valószínűleg sokan hallottak már a Las Vegashoz közeli Crescent Dunes Solar Energy projektről, ami egyfelől logikus, hiszen a sivatagban sokat süt a nap, másfelől azonban sajnos közel sem érhető el vele a megfelelő hatásfok, méghozzá pont a sivatag miatt. A panelokra rárakódik a homok, ezért a teljesítményük csökken, és elképesztő – zömmel emberi – energiára van szükség, hogy egy-egy ilyen projekt működni tudjon.
Ebben is más tud majd lenni a Solar Duck projektje, feltéve, ha beváltja a hozzá fűzött reményeket. Mint azt már említettük, a kezdet biztató, reméljük, hamarosan energiánk egy részéhez ténylegesen a nap segítségével juthatunk majd hozzá anélkül, hogy felesleges szén-dioxidot juttatnánk a levegőbe.
