A szerelmet nem lehet megvenni, Valentin-nap közeledtével mégis alaposan a zsebébe kell nyúlnia annak, aki kifejezné a szeretetét. De hogyan alakult ki a szerelmesek napja, ki volt Szent Bálint és szól-e a fogyasztáson túl bármiről is a Valentin-nap?
Szent Bálint, a szerelmesek védőszentje
Ahogy sok más keresztény ünnepnek és hagyománynak, a Valentin-napnak is volt pogány megfelelője. Az ókori Rómában február 14-e környékén tartották meg a Lupercaliát, amely egy termékenységi pásztorünnep volt különböző szertartásokkal, rítusokkal. Ezen a napon a papok kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, hogy a verés tisztulást és termékenységet hozzon, de az ünnephez kötődnek ennél kellemesebb szokások is. A hajadon nők és férfiak szerelmi jóslásokat végeztek, hogy megtudják, ki lesz majd a párjuk, a nős férfiak pedig virágot ajándékoztak az asszonyoknak.
A kereszténység terjedésével számos pogány ünnep alakult át, kapott új nevet és értelmet. Ez történt a Lupercaliával is az 1300-as években, amikor Európában elterjedt a Bálint-nap. Szent Bálint a 3. században, a római keresztényüldözés idején volt Terni püspöke, hite miatt börtönbe vetették. Bálint a hit erejével visszaadta egy vak lány látását, kivégzése előtt pedig levelet írt a lánynak, amit úgy írt alá, „a Te Bálintod” (Your Valentine). A püspök élete során a szerelmeseket a keresztény szokások szerint eskette meg és a házaspárokat virággal ajándékozta meg. A 18. századra már hagyománnyá vált, hogy Bálint-nap alkalmából a barátok és szerelmesek apró ajándékokkal, kézzel írt üzenetekkel kedveskednek egymásnak, amit gyakran a “Your Valentine” aláírással zárnak.
A modern Valentin-nap
Mai formájában a Valentin-nap a 20. században alakult ki, amikor világszerte elterjedt a szokás, hogy február 14-én a szerelmesek csokival, virággal és ajándékokkal lepik meg egymást. Csakhogy főként az USA-ban, az ünnepi meglepetés nem merül ki egy szál virágban vagy egy doboz bonbonban. Egyre nagyobb a Valentin-nap körüli felhajtás, drága ajándékok, különleges programok és meglepetések váltak kötelező elemeivé az ünnepnek.
Az ünnep közeledtével a bevásárlóközpontokban megjelennek a túlárazott, Valentin-nap témájú ajándékok, a reklámok folyamatosan arra emlékeztetnek bennünket, hogy a tökéletes ékszer, könyv, sütemény, rózsacsokor nélkül nem is valódi a szerelmünk, a közösségi médián pedig azzal találjuk szembe magunkat, hogy mindenki sokkal jobban csinálja az ünnepet, mint mi.
Milliárd dolláros biznisz
A Valentin-napi biznisz a 20. század elején indult be igazán, amikor tömeggyártani kezdték a szerelmes üdvözlőkártyákat, néhány évtized alatt pedig elérkeztünk a szívalakú csokoládék és gyémánt ékszerek korába. Az Egyesült Államokban 2022-ben megközelítőleg 25 milliárd dollárt költöttek az emberek Valentin-napi ajándékokra, átlagosan nagyjából 175 dollárt (63 ezer forint) fizettek ki csokira, virágra és ékszerekre. Társadalmi elvárássá vált, hogy ezen a napon meglepjük a párunkat, gyakran már az iskolákban is szív alakú üzenetekkel és kézműves ajándékok készítésével “ünneplik” a Valentin-napot.
Az ajándékozás fontosságát hangsúlyozó ünnepek azt sulykolják a gyerekekbe, hogy a szereteted kimutatásához venned kell valamit és minél drágább ajándékot adsz, annál jobban törődsz a másikkal. Az ember alapvető igénye – hogy szeretve legyen és elfogadják – szorosan összekapcsolódik a fogyasztással, a szeretet ha nem is megvásárolhatóvá, de termékekben kifejezhetővé válik.
Az eszeveszett fogyasztásra ösztönző ünnepeink azt üzenik a társadalom tagjainak, hogy pénzt kell költenünk ahhoz, hogy megmutassuk valakinek, hogy szeretjük, és azt sugallja, hogy ha nem kapunk semmit, akkor nem is törődnek, szeretnek bennünket mások. A Valentin-napi ajándékok ára ma már sokak szemében fontosabb, mint a mögötte álló gondolat, a szerelmesek ünnepe észrevétlenül vált az ajándékozás és a fogyasztás ünnepévé.
