REFRESHER-KVÍZ: Mennyit tudsz a második világháborúról?

Egyes történészek, a nyugatcentrikus történelemi szemlélettel szakítva, az 1937. július 7-én kirobbant második kínai-japán háborút tartják a világéges kezdetének. Azonban a hivatalos álláspont szerint Hitler 1939. szeptember 1-jén, hajnali 4 óra 45 perckor, Lengyelország ellen indított támadásától számoljuk a háború kezdetét. Ami a többi évszámot illeti, 1937. december 13-án kezdte meg a Japán Császári Hadsereg a történelem egyik legkegyetlenebb mészárlását a kínai Nakingban. 1939 májusában a náci Németország és a fasiszta Olaszország megkötötte az Acélpaktumot, melynek értelmében ha az egyik fél háborúba bonyolódik, a másiknak kötelessége minden segítséget megadni neki. 1940. április 10-én a német haderő elfoglalta Dániát és Norvégiát, hogy innen egészen a francia Calais-ig nyomuljon előre. 1941. június 22-én pedig Hitler újabb frontot nyitott meg a Szovjetunió ellen indított „Barbarossa” hadművelettel.

A náci vezető fiatalkorában nagyra becsülte Mussolinit, mondhatni példaképként tekintett rá. Mussolini Rómába vonulását különösen nagy csodálattal figyelte, sőt még levelet is írt a leendő diktátornak. Az 1920-as évek végétől Mussolini némi pénzügyi támogatást is nyújtott a felemelkedő Náci Pártnak, azonban a Duce nem volt hajlandó találkozni az alacsony, furcsa bajuszt viselő férfival. Amíg kancellár nem lett, Mussolini megvetette Hitlert és pártját. Az olasz vezető unalmasnak találta a Mein Kampfot és úgy vélte, hogy Hitler eszméi és elméletei közönségesek, túl egyszerűek.

A Wilhelm von Leeb tábornagy által vezetett német csapatok 1941. szeptember 8-án zárták körbe, és egészen az oroszok által 1944. január 14-án indított Leningrád-Novgorod offenzíváig blokád alatt tartották „Észak Velencéjét”. Hitler Leningrád, Moszkva és Sztálingrád elfoglalását tűzte ki célul, azonban a német katonák feláldozása helyett a 3 millió fős város esetében a lakosság kiéheztetése mellett döntött. A fű lett az egyik fő alapanyag, leves- és kenyérkészítésre is felhasználták. A helyi ló-, galamb-, és sirály populáció jelentősen megcsappant, a kétségbeesett éhezők kannibalizmusra kényszerültek. Állítólag 2000 embert tartóztattak le emberhús fogyasztása miatt. A tél beköszöntével hatványozódott a halálesetek száma. A szovjet feljegyzések szerint 632 ezren vesztették életüket az ostrom során, de egyes kutatók egymillióra becsülik az áldozatok számát.

A becslések szerint 15-20 millió kínai veszett oda a 20. századi apokalipszisben, amely a konfliktus globális emberveszteségének nagyjából harmadát tette ki.

Bizony. Egykori ételkóstolója, Margot Woelk szerint megrögzött vegetáriánus volt, étrendje pedig az árja faj testi tisztasága iránti elköteleződést tükrözte. Egy 1930-ból származó, Hitlerjugend számára készült füzetben a „náci bab" néven emlegetett szójabab szerepel fő húspótlékként. A náci pártvezér 1942-ben közölte Joseph Goebbels propagandaminiszterrel, hogy ha győztesként kerülnek ki a háborúból, akkor az egész birodalom vegetáriánus lesz. A Führer a bunkerben töltött utolsó heteiben csak süteményeket evett, emiatt pedig szinte folyamatosan fel volt fújódva.

Az 1925-ben létrejött Schutzstaffelbe csak árjabizonyítvánnyal lehetett belépni, amely igazolta, hogy a jelentkező 1800. január 1-ig visszamenőleg nem rendelkezik zsidó felmenőkkel. Egy házasság előtt álló SS-tagnak pedig igazolnia kellett menyasszonya árja származását és kérelméhez a leendő feleség fürdőruhás képét is csatolnia kellett. Az Általános SS elsősorban rendőrségi és "faji" kérdésekkel foglalkozott, ennek egyik szervezete volt a Heinrich Müller vezette Gestapo, illetve a külföldi és belföldi hírszerzésért és kémkedésért felelős biztonsági osztály is. Másik nagy szervezete, a Waffen-SS felelt a Hitler biztonságáért, a koncentrációs táborok működéséért és az elit katonai alakulat irányításáért is.

1940. szeptember 27-én Németország, Olaszország és a Japán Birodalom a háromhatalmi egyezménnyel biztosították egymás birodalomépítő törekvéseinek elismerését és a kölcsönös segítségnyújtást. Az így létrejött "tengelyhez" később Magyarország, Románia és Szlovákia is csatlakozott. 1936. november 25-én kötötte meg az antikomintern paktumot Joachim von Ribbentrop meghatalmazott német nagykövet és Kintomo Musanokódzsi berlini japán nagykövet. A magát „Kelet-Ázsia védelmezőjeként” azonosító Japán és a Német Birodalom által öt évre kötött szerződés a kommunista ideológia térhódítása, burkoltan pedig a Szovjetunió ellen irányult. A jelenleg is hatályban lévő Genfi Egyezményt többek között Belgium, Dánia, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Spanyolország és Svájc is aláírta. Henry Dunant, svájci író a solferinói csatatéren szerzett tapasztalatai nyomán unszolta az államokat nemzetközi együttműködésre a harctéren és a tengeren megsebesült beteg katonák, a civil lakosság és a hadifoglyok védelmében. 1939. augusztus 23-án Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter és Vjacseszlav Molotov népbiztos aláírta a Molotov-Ribbentrop-paktumot, mely szerint a Szovjetunió és a náci Németország megnemtámadási egyezséget kötött, és titkos záradékban felosztották maguk között Közép- és Kelet-Európát.

A dal szövege egy, az 1940-es angliai csatában harcoló, brit RAF-pilóta szemszögéből íródott. A német történészek szerint 1940 júliusától 1941 május végig, míg a britek szerint 1940. július 10-től október 31-ig tartott az Egyesült Királyság elleni német offenzíva. Az Oroszlánfóka hadművelet célja a a szigetország megszállása volt, azonban ezt már nem sikerült megvalósítani a német légierőnek. A Luftwaffe közel kétszer annyi gépet veszített, mint a RAF (Royal Air Force), így Hitler 1940. szeptember 17-én elhalasztotta az inváziós hadműveletet.

A holokausztot olykor „soá”-nak is nevezik, ami a „katasztrófa” szó héber megfelelője.

Az árja szó, melynek jelentése nemes, előkelő, már az i.e. 1000 körül keletkezett Védákban, a legrégebbi indiai irodalmi emlékeknek számító hindu szent könyvekben is szerepelt. Az Indiát leigázó honfoglaló nép használta magára az árja nevet, akik a mai Afganisztán felől érkeztek Indiába: közeli rokonaik a mai perzsák, afgánok, tádzsikok ősei ugyancsak árjáknak nevezték magukat. Országukat az ebből képzett Aryana szóval illették, melyből a mai Irán név is származik.

1945. február 4-én vette kezdetét a jaltai konferencia, ahol a „három nagy”, Winston Churchill, Franklin Delano Roosevelt és Sztálin felosztotta egymás között a náci Németország bukása utáni világot. A teheráni találkozó után 14 hónappal megkezdett tárgyalások meghatározták a kelet-európai államok, köztük Magyarország sorsát és akaratlanul is táptalajként szolgáltak az 1945 után kezdődő hidegháborúnak.