Az Angliában élő Siklósi Petra fotósként már a Nottingham Forest női csapatának meccseiig jutott. Milyen fiatalként boldogulni a Brexit után? Hogyan értékeli a női foci helyzetét és mit gondol a sportolók bérkülönbségéről vagy szexualizálásáról? Interjú.
Elmeséled, hogyan kerültél Angliába?
2019-ben, az érettségi évében hirtelen találtam ki, hogy külföldre jelentkezem egyetemre. A családom reakciója szerencsére nem az volt, hogy magyar gyereknek magyar egyetemen kell tanulnia, támogattak a döntésben. Felvettük a kapcsolatot egy szervezettel, akik tájékoztattak, mik a lehetőségeim, milyenek a követelmények külföldi egyetemeken, az intézmény kutató vagy gyakorlatias, kinek mi való – így jött képbe Anglia. Egyébként itthoni egyetemeket is megjelöltem, az ELTE-t meg a Corvinust, hogy legyen biztosíték.
Amikor kiderült, hogy felvettek kintre, besétáltam a Corvinusra, és mondtam, hogy köszönöm szépen, de nem fogok beiratkozni. Meg is jegyezte a TO-s néni, hogy >>Magyarországnak jobban kéne teljesítenie<<, ha nem akarják, hogy minden gyerek kivándoroljon.
Angliában duális képzés keretein belül globális tanulmányokat és nemzetközi kapcsolatokat hallgattam a Nottingham Trent Egyetemen, most pedig a Sheffieldi Egyetemen tanulok digitális média és társadalom mesteren.
Ha jól számolom, te voltál az utolsó előtti évfolyam, akiket még nem érintett a Brexit. Hogy látod, a fiatalabb generáció, a te környezeted hogyan vélekedik róla, a mindennapi diskurzusba a mai napig be van ágyazódva?
2019-ben kezdtem az itteni működésemet, a Brexit hatályba lépése előtt, ezért nálam nem érintette a felvételi eljárást, és a mestert is már itteni diákként végzem. Annak idején az EU-s, illetve a brit diákok perkálták a kisebb összeget, kábé feleannyit, mint a nemzetközi diákok. Most már az EU-s diákok is a nemzetközi pénzsávba esnek, és diákvízumot kell kiváltaniuk – ezzel dolgozni például nehezebben tudnak, sokan egy idő után kénytelenek elmenni, hogy ne kopjon fel az álluk.
Brutális leépítések zajlanak a játékiparban, magyar szakmabelieket kérdeztünk arról, mennyire vészes itthon a helyzet
ma 09:46 -kor
A Brexit a mai napig gyakran felmerül, és általában nem pozitív kontextusban. Én még nem találkoztam személyesen olyan véleménnyel, ami pozitívan vélekedne róla, de egyetemeken vagyok, nagyvárosokban, és ezek azért liberálisabban gondolkodó közegek.
Nagy-Britannia nettó befizetőként azt az ígéretet tette annak idején, hogy a megspórolt pénzt majd beleforgatják az egészségügyi rendszerbe, az NHS-be (National Health Service – a szerk.) Az embereknek nyilván tetszett a gondolat, hogy jobb lesz az egyébként szintén romokban heverő egészségügy, de nem lett jobb, sőt a bevándorlás megnehezítésével kiesett egy réteg, akik mondjuk szakképesítés nélküli munkákat láttak el, akár az egészségügyben, akár máshol.
Én is dolgoztam gyári közegben, tényleg minden társadalmi réteget érint a Brexit: ott is szóba jött, még ha nem is elméleti, inkább gyakorlati szinten. Az ő mindennapi életüket is nagyban befolyásolja, hogy például milyen vízumlehetőségeid vannak, kiraknak-e az országból vagy sem.
Mozogsz magyar közösségekben? Mennyire vannak képben az angolok a magyar aktuálpolitikai helyzettel?
Napi szinten követem a magyarországi történéseket, tartom a kapcsolatot a magyar barátaimmal és rendszeresen hazajárok, de nem nagyon törtem magam, hogy belépjek minden létező „angliai magyarok“ Facebook-csoportba. Megvannak az előnyei, ha valaki összejár kinti magyarokkal, de én csak egy-egy magyar családot ismerek, kicsit tudatos döntés volt, hogy angolokkal vettem magam körül: könnyebb így elsajátítani a nyelvet, a szlenget, a kultúrát, a szokásokat. Mostanra szinte teljesen asszimilálódtam, de ugyanúgy magyarnak tartom magam. Sőt mióta külföldön élek, más kontextusba került a saját nemzeti identitásom, többet foglalkozom vele és gondolok rá.
Sportolókhoz és szurkolókhoz is szóló kollekciót mutatott be a Dorko
2024.4.12 11:40
Aki kicsit képben van a nemzetközi politikával, azok hallanak Magyarországról, és általában nem a legjobb dolgokat. Főleg azok a témák ütik át a nemzetközi média falát, mint az EU-n belüli ellenállás vagy a korrupciós pénzek, a különböző kisebbségi csoportok elleni eljárások. Volt, hogy még a görög könyvtáros is elmondta a magáét a miniszterelnök úrról.
Focizol, és focit fotózol, tehát duplán cáfolsz rá a sztereotípiára, miszerint „a nők képtelenek megérteni, mi az a les“. Szerepet játszott a sport abban, hogy pont Angliában telepedtél le?
Tetszett Angliában, hogy demokratikusabb, nyugatiasabb, multikultibb. Engem úgy neveltek fel, hogy az emberi jogok, meg azok érvényesülése azért jó dolgok... (nevet). És a foci is fontos szempont volt, itt nagy kultúrája van, sok jó csapattal. Gyakorlatilag az Egyesült Királyságban az emberek 99 százaléka focirajongó, az utolsó csapatnak is megrögzött szurkolótábora van. Bevett szokás, hogy az emberek minden vasárnap kimennek a meccsre a mezükben az egész családdal, identifikálnak a csapattal és együtt szurkolnak. Nem abban nő fel a gyerek, hogy anyu meg apu nem meri őt elvinni egy mérkőzésre, mert rossz érzése van.
Például amikor az angol női válogatott megnyerte az Eb-t 2022-ben, írtak egy nyílt levelet a miniszterelnöknek, hogy az állam inspirálja az új generációkat a sportra, és vezesse be a közoktatásban, hogy minden lánynak legyen lehetősége focizni a tesiórán. Szerintem egyébként az irány utánpótlás-nevelés tekintetében Magyarországon is jó, csak sokkal kisebb léptékben halad előre a dolog.
Hogy kötöttél ki a Notthingham Forest női csapatánál egy kamerával a kezedben? Mitől lesz szerinted valaki jó sportfotós?
Még Magyarországon kezdtem el fotózni csapatokat, kupameccseket. Volt, hogy az MTK-n keresztül lehetőségem volt BL-selejtezőn dolgozni a Hidegkúti Stadionban, tehát már otthon is próbálgattam a szárnyaim. Kint is folytattam: a női foci feje az egyetemen a Nottingham Forestnél volt másodedző, és rajta keresztül jutottam el a csapatig.
700 millió dollárt keres Ótani Sóhei, a világ legjobban fizetett sportolója – De ki ő, és miért ér ennyit a baseball?
2024.4.10 19:18
Ez nem egy szerződéses, fizetett munka volt, csak önkéntesség. A női foci tekintetében ez a világ egyik legelőrehaladottabb országa, de még itt is gyerekcipőben jár a dolog. Az ismerőseim, akik a Forestben játszanak, vagy a harmadosztályban, félprofik, és van civil munkájuk a foci mellett. Nincs benne annyi pénz, hogy minden edző, fotós, meg mindenki ki legyen rendesen fizetve.
2021-ben és 2022-ben többször voltam a Foresttel idegenbeli és hazai meccseken, emellett volt lehetőségem a másodosztályba jutott Watford FC-vel is dolgozni, vagy a Wembley-ben egy női focikonferencián, ahol a Manchester City fotósa volt a mentorom. Nagy megtiszteltetés, hogy még a magyar MLSZ-nek megfeleltethető futballszövetség is továbbosztotta a képeimet.
A Wembley-ben például úgy éreztem magam a kamerámmal, a Manchester City fotósával mellettem, mint amikor halálos beteg vagy, és teljesítik egy utolsó kívánságodat. Eléggé szerettem.
A kérdésre válaszolva, hogy mitől lesz valaki jó sportfotós: fontos szerintem, hogy nagyjából tisztában legyél az adott sportot körülvevő kultúrával. 2023-ban elkezdtem fotózni a brit gördeszkaszövetségnek (SBGB), és teljesen más a közeg, emellett más szempontok határozzák meg, mitől lesz jó egy kép. A focin kívül most belecsöppentem az amerikai fociba is, a sheffieldi városi csapatban fogok tevékenykedni média, marketing, fotó területeken, ez megint egy más világ.
Angliában felfutóban a női futball, a legnagyobb stadionok is kezdik beengedni, egyre többen járnak el meccsekre. A női foci térnyerése új piac és marketinglehetőségek előtt nyit meg kapukat, nagy gazdasági potenciál rejlik benne.
Igen, folyamatosan jönnek ki a statisztikák a klubok legnagyobb stadionjaitól és bajnokságoktól, hogy rekordot döntöttek a nézőszámok, gyakorlatilag tényleg hétről hétre növekszik az érdeklődés.
Hová menjünk, miket nézzünk áprilisban? – 7 kiállítás, amivel könnyebb lesz berúgni a tavaszt
2024.4.1 9:51
Ez egy felfele ívelő spirál: ahogy egyre színvonalasabb a játék és egyre többen ülnek a tévé elé vagy a stadionokba megnézni a meccseket, úgy fog bejönni a pénz is, megjelennek a szponzorok a pályákon, a márkalogók a stadion füvére festve vagy a mezeken. Ebből aztán lehet az utánpótlást fejleszteni, ami újabb és újabb közönséget fog bevonzani.
Azok a focisták, akiket otthon ismertem, 18-20 évesen kimennek Németországba, Svájcba, Svédországba profi futballt játszani, mert színvonalasabb a játék, és a legjobb ligákban akarnak dolgozni. Itthon a legtöbb női focista nem tud ebből megélni, Nagy-Britanniában például jóval több pénz van benne, mint Magyarországon, több lány van az utánpótlásrendszerben, tehát eredményesebbek a csapatok is. Persze vannak kivételek, például a Fradi, ami magasan a legjobb és leggazdagabb csapat.
Általánosságban elmondható, hogy ha a férfi csapatnak jól megy, akkor van pénz a női csapatra is, ha a férficsapat feljut az elsőosztályba egy klubnál, gyakran a női is. Ott van például a Real Madrid, ahol csak az elmúlt 5-10 évben alapították meg a női csapatot, de látszik, hogy elég jól tudnak női szinten is építkezni.
Mit gondolsz a férfi-női bérkülönbségekről a focin belül? Szerinted miért ennyire más a férfi és női foci presztízse?
Otthon a bérszakadék a fociban nem téma, Amerikában és Angliában azért van arról diskurzus, hogy a női focistákat is ugyanúgy fizessék meg. Általában az ellenérv, hogy nincs akkora igény rá, a márkák egyszerűen nem teszik bele a női fociba ugyanazokat a pénzeket, és ezért nem is jogos ugyanannyit fizetni mindkét nemnek. A másik oldal szerint pedig, ha valaki ugyanúgy napi nyolc órát azzal foglalkozik, hogy sportoló, akkor kapja meg ugyanazt a gázsit.
Megfigyelhető a tendencia, hogy még a brit elsőosztály női focistái is sok együttműködést és szponzorációt nyomatnak az Instagramon, mert valószínűleg jól jön nekik a hirdetésekből befolyó pénz. Ilyen mértékben ez nincs jelen a férfi focistáknál.
A női labdarúgás Angliában az 1920-as években élte az aranykorát, és utána nem sokkal később szó szerint betiltották 50 évre, tehát volt egy több évtizedes kimaradás, emiatt jóval később kezdett el építkezni. Szokták mondani, hogy a női foci kevésbé látványos és szórakoztató, arra hivatkozva, hogy nőként nem tudsz olyan gyorsan futni, mint egy férfi, nem tudsz olyan erős lenni, mint egy férfi, még ha a technikai részét le is tudod hozni. Pedig azért egy női világbajnokság nagyon színvonalas és profi tud lenni.
A női focistákat szerinted jobban szexualizálják, mint a férfiakat?
Tudnék olyan játékost mondani, aki szokott tetszeni az embereknek, mert tudom is én, jó alakja van. Ugyanakkor, hogyha valamelyik férfi futballista jól néz ki, ott is megy a kommentelgetés. De megvannak a kettős mércék, más, hogy „Jack Grealish vádlija milyen szexi a nadrágban“, talán kevésbé ítéli meg a társadalom szexualizálásnak, míg Alisha Lehmann fenekét dicsérni kicsit máshogy hat. Én azért női sportolói körökben mozgok, a játékosok és az edzők nyilván nem úgy állnak egymáshoz, mint egy darab húshoz.
A magyar ultrákhoz viszonyítva milyenek a brit ultrák?
Az angolokban nagyon megvan az „iszunk, miközben vigadunk“ attitűd. Persze, mély a futballkultúra, tehát itt is biztos mindenféle szurkoló van, de alapvetően ez inkább jópofa csipkelődés, éneklés, kántálás.
Nem mondom, megy az üvegdobálás, de nincsen tőlük félelemérzeted, nem kifejezetten jobboldali nacionalisták, mint mondjuk otthon, ritkábban huhognak a fekete játékosoknak... De biztosan itt is akadnak az ultrák között hülyék.
Nemrég az egyik focistát szexuális erőszakkal vádolták meg, és a klub nem lépett, a szurkolók viszont elkántálták. Ez már nem a vicckategória, hanem figyelemfelhívás és egyfajta felelősségre vonás.
Miért a női foci? Volt benned feminista motiváltság?
Eleinte csak a focista barátaimat fotóztam, Magyarországon és Angliában is, sok embert megismertem, ezzel lehetőségek is megnyíltak. A női fociban kevesebb pénz van, de kisebb, és könnyebb előrébb jutni. De ahogy célom, hogy a női fociban a legjobb játékosokat, legjobb csapatokat fotózzam, ugyanúgy a férfiban is.
Gyerekként néztem ezeket az összevágott videókat, hogy Messi meg Neymar cselez, van alatta zene, imádtam. Nem nagyon volt ilyen nőiben, ezért fogtam néhány összefoglalót a magyar női bajnokságokról és elkezdtem én is Youtube-videókat vágni. Azt éreztem, hogy az én focistabarátaim is tök ügyesek, keményen dolgoznak, miért ne legyen róluk is olyan kontent, mint egy világsztárról? A kérdésre válaszolva, szerintem az ehhez hasonló tartalmakkal adsz azért némi platformot és létjogosultságot a női focinak, de nem nevezném magam egy feminista megmentőembernek.
Szerinted a mai napig él a narratíva, hogy a kislány ne a pöttyöst rúgja, hanem balettozzon csak szépen?
Az „inkább balettozzon“ szöveg talán már nem divat, de az a narratíva valós, hogy „mi van, ha lányként eltalálják a melledet, vagy fejbe rúgnak?“ Szakmai körökben is sulykolják, hogy azért tanuljon is az a lány a foci mellett, mert jön egy sérülés, terhesség, aztán cseszheti.
Én is megéltem gyerekként, hogy utoljára választanak tesiórán a fiúk, csak mert lány vagyok, aztán sokszor te vagy a legjobb a pályán. De az egyetemen is simán elmentem olyan focis foglalkozásra, ahol 30 fiú mellett én voltam az egyedüli lány. Odamentem, nem én voltam a legjobb, de nem én voltam a legrosszabb se, ugyanúgy játszottam, mint mások, és nem hagytam, hogy befolyásoljon, mi van a lábaim között. Holott biztosan volt, aki azt gondolta, „minek ment oda.“ Ezekkel a véleményekkel nem szabad foglalkozni, meg kell találni azt a közeget, ahol az emberek ezt normálisan kezelik.
