Ha eddig rossz érzésed volt amiatt, mert kimaradtál valamilyen programból vagy eseményből, van egy „jó” hírünk: FOMO helyett egyre inkább hódít a ROMO! De hogy mit is jelent pontosan a rövidítés?
Valószínűleg a világon mindenkinek volt már FoMO-ja még annak ellenére is, hogy nem feltétlenül tudja mindenki, mit is jelent a mozaikszó. A Fear of Missing Out fogalma – vagyis az attól való félelem, hogy kimaradunk valamiből – már a kétezres évek eleje óta létezik, a hazai köztudatba viszont csak 2-3 évvel ezelőtt épült be, most pedig a RoMO és a JOMO veheti át a helyét.
De miért lett mindenkinek FoMO-ja?
Bár a kifejezés első megjelenéséről nincsen sok bizonyíték, egyes feltételezések szerint először a Harvard tanulói fogalmazták meg,mit is takar a furcsa érzés. Kimaradás helyett először a FoBO (Fear of a Better Option) lett úrrá a kétezres évek elején élő fiatal generáción, vagyis az attól való félelem, hogy döntéseinket felülírja majd egy később jövő, jobb lehetőség, amire mi már nem tudunk lecsapni.
A FoMO-érzés néhány évvel később akkor lett igazán szembetűnő, mikor már nem csak a televízióból és az újságokból, de az internetről és a személyre szabott közösségi oldalakból is elkezdtünk értesülni arról, mennyi minden történik a világban. Ez a hatalmas információáramlat meglepő, de senkinek sem tett jót: a tény, hogy látjuk, mi történik a környezetünkben, ismerőseinkkel és barátainkkal, mit csinálnak, kivel vannak vagy éppen hova utaznak – remek táptalajt adott az embernek arra, hogy úgy érezzük, kimaradunk a kalandokból és az életre szóló élményekből. Nem csak a szociális életünket támadta meg a FoMO, de hírfogyasztási szokásokat is, hiszen azt a téves és irreális elvárást vetítette felénk, hogy a világ minden történéséről, híréről tudnunk kell. Lehetetlen, ugye?
A FoMO-érzés technikailag ma már a nap minden percében ott pihen a telefonunkban, ezzel stresszelve egy egész generációt, aki semmiből sem szeretne kimaradni. Vagy nem így van?
Hello JoMO és RoMO!
Először mi, ha nem a Covid-járvány zökkentette ki az Y- és Z-generációt a FoMO-fóbiából, hiszen csaknem két évre teljesen leállt a világ, nem voltak bulik, fesztiválok, nem lehetett utazni és nagy összejövetelekre sem volt lehetőség. Mindenki otthon volt, mindenki befordult, furcsa mód pedig sokan a mai napig így maradtak, a folytonos kimaradási parát pedig átvette az az érzés, hogy nem is olyan rossz dolog lemaradni a világ történéseiről.
Valljuk be, az elmúlt két-három évben kevés olyan esemény történt a világban, aminek örülhettünk volna. A rossz hírekről való folyamatos értesülésbe sokan belefáradtak, ma pedig már kutatások bizonyítják, hogy egyre több fiatal iktatja ki az életéből a rendszeres hírolvasást. Részben ennek a tendenciának köszönhetően alakultak ki a JoMO (Joy of Missing Out) és RoMO (Relief of Missing Out) kifejezések, vagyis annak az élvezete, hogy kimaradunk a világ történéseiből. A hírek és események folyamatos figyelése a Reuters Institute kutatása szerint megviseli, lefárasztja az embereket, sokak számára okoz szorongást és tehetetlenség-érzetet is.
Míg a RoMO a világ történéseiből való kimaradásra referál, addig a JoMO a zárkózottabb, introvertáltabb embereknek kedvez.
A „kimaradás öröme” nem generál rossz érzést valakiben azért, mert nem megy el valahova, sőt!
Mivel úgy sem tudsz egyszerre mindenhol ott lenni, a kimaradás remek lehetőséget teremt arra, hogy magaddal foglalkozz, elmélyülj valami olyan tevékenységben, ami kikapcsol, fejleszt, megnyugtat.
Segítene, ha őket is embernek látnánk – Beszélnünk kell a sportolók mentális egészségéről
2024.1.28 10:03
Persze itt is létezik egy arany középút, amit érdemes megtalálni. A hideg és borongós időben hajlamosabbak vagyunk bezárkózni és sokkal sötétebbnek látni a világot, így nem szabad, hogy eluralkodjon rajtunk a teljes JoMO-érzés. Válassz a legjobb belátásod szerint: bár nem kell mindenre igent mondanod, a barátaidat és a szeretteidet ne hagyd ki az életed történéseiből.
