Randizni ijesztő, izgalmas, és főleg tanulságos – másokon keresztül nemcsak önmagunkról, de emberi kapcsolatainkról is sokat tanulhatunk. Mit jelent azonban a dömpingszerű randizás, vagyis a roster dating, és milyen esetben érdemes kipróbálnod?
A XXI. század sajátosságai az ismerkedési kultúránkra is jelentős hatással bírtak, és a randizás – az élet számos más területével egyetemben – az online térbe helyeződött, legalábbis részlegesen. A posztinternet éra ismerkedési szokásai hevesen vitatott kérdések, a diskurzusban pedig inkább azok a negatív hangok dominálnak, melyek szerint a magánéletünk átdigitalizálása nem éppen segíti a mély kapcsolódást, a mentális egészséget, na meg az érzelmek virágzását – sőt.
A Z generációt különösen, ám nem kizárólagosan érinti a vád, miszerint a végtelen lehetőségek illúziójának áldozata, azaz bedől az online tér ígérte kimeretíthetetlen(nek látszó) opciónak. Többek között ezért is esik sokaknak egyre kevésbé nehezére a továbbállás, valódi következmények híján akár egy árva szó nélkül. A ghosting, és az érzelmi elérhetetlenség címszaván végzett végtelen romantikus ámokfutás ma már teljesen elfogadott, nem beszélve a kimeríthetetlen mennyiségű manipulációs technikáról és játszmázásról, amelyek segítségével a másik fülig belénk zúg – legalábbis az internet egyes tartalomgyártói szerint. A ghostingot és társait persze mindannyian jól ismerjük, és mostanra azt is sokan belátták, hogy végtelen számú, és mindig eggyel izgalmasabb opció nem létezik, hiába állítja azt a Tinder. Mi a helyzet azonban a dating rosterrel, vagyis azzal, amikor egy szerencsés helyett többeket versenyeztetünk a szívünkért?
@industry_pop thank u, next | #edit#arianagrande#thankunext#ari#pop#editor#fyp#viral#fy (ib:@cia 🫧🧚🏻♀️ ♬ thank u, next - Ariana Grande
Az teljesen világos, hogy egyszerre több emberrel randizni nem a XXI. század újkeletű sajátossága – mindig voltak olyanok, akik full time job-ként tekintettek a randizásra, és több partnernek ígérték le a csillagokat párhuzamosan. A változás inkább abban rejlik a roster dating, vagy szabadosan fordítva rotációs randizás esetében, hogy tulajdonképpen nem nevezhető hűtlenkedésnek.
A másik fontos változás abban rejlik, hogy míg a korábbi évszázad ezen a területen is maradéktalanul a férfiaknak kedvezett, addig mára nők sokasága is bátrabban és hangosabban műveli a rotációs randizás művészetét anélkül, hogy szégyellné magát érte. Persze ez nem vet mágikusan véget a patriarchális berendezkedésnek, de az azért mégiscsak pozitívum, hogy ma már nem csak a férfiak esetében számít elfogadhatónak az, ha kísérletezni, vagy ne adj’ Isten szórakozni szeretnének, szimplán azért, mert megtehetik. A dating roster nők esetében a lázadás egy kifejezetten izgalmas formája, hiszen hosszú évszázadok óta viselik keresztként mindazt, amelyet a társadalom „női tulajdonságokként” varr módszeresen a nyakukba – gondolok itt a szerénység, tisztaság, és a gondoskodó mivolt triászára. Szabadon randizni, kísérletezni a vágyainkkal, nemet mondani, vagy éppen önmagunkért tenni dolgokat nem „nőies”. Azzal, hogy nőként mindezt nyíltan megtesszük, egyrészt valamelyest visszavesszük azt, ami mindig is járt, és fricskát mutatunk azoknak, akik szerint „az igazi nő nem ilyen” – hiszen ilyen is lehet, ha szeretné.
@magyarpolitics Forrás: ATV #magyarpolitics#mihazankmozgalom♬ eredeti hang - Magyar Politika
A roster dating ugyanis ideális esetben pontosan erről szól: kísérletezésről, mások, valamint saját preferenciáink megismeréséről, és arról, hogy jól érezzük magunkat, elvégre az élet egyébként nem habostorta, Pelikán elvtárs.
@mista.blackk he rejected her cause she dont like Marvel the button clip part1#thebutton#meme#funny#fyp#english#usa♬ original sound - Cumback - Walter Black
De mi is lehet ezzel a baj?
Első hangzásra a dating roster ténylegesen a lehető legideálisabb helyzetként kecsegtet, hiszen több lehetőség közül nagyobb eséllyel találjuk meg az ideálist, és még az odáig vezető út is izgalmasabb és sokszínűbb. Az éremnek azonban itt is két oldala van, ahogy a randizásban sem egy ember szerepel – érdemes szembenézni tehát azzal, hogy lehet, hogy nem csak te veszed éppen lazábbra a randizást, és a másik fél sem korlátozza magát arra, hogy a veled való találkozókat várja a hét többi napján. Az, hogy mindez hogyan csapódik le bennünk, ugyancsak tekinthető egyfajta önreflexív folyamatnak, és annak, hogy végső soron mennyire gondoljuk ildomosnak a roster dating-et – megtehetjük mással szemben azt, amitől fordított esetben felállna a hátunkon a szőr?
A válasz persze összetett – azt, hogy mikor, és mennyit érdemes kommunikálni a randipartnereknek, nem igazán lehet egy minden esetben alkalmazható képlettel megoldani, ám jó támpont lehet saját magad belehelyezése a másik bőrébe. A kommunikáció fontos, ám nem biztos, hogy az első randin érdemes azzal kezdeni, hogy a héten még három másikkal van tervben a találka, ahogy azzal sem kell ámítani senkit, hogy „ő az egyetlen, akivel beszélgetsz”, ha éppen négy különböző robbantja fel a telefonod.
A roster dating ténylegesen jó eszköz lehet, főleg akkor, ha az ember magabiztos, mer őszinte lenni önmagával és másokkal, na meg az sem árt, ha akad némi öniróniája. Nem biztos azonban, hogy a rotációs randizás minden helyzetben a legegészségesebb eszköz, sőt – sok esetben egyfajta szándékos lezsibbasztása lehet azoknak az érzéseknek, amelyeket bár mindenki megtapasztal és túl is él, azért mégis minden követ megmozgat, hogy elkerülhesse – ez pedig a szívfájdalom.
Ó, az elnehezülő mellkas, étvágytalanság, és azok a hosszú, átsírt éjszakák – ismerjük, megéltük, és legfőképpen baromira féljük. A nyugati, kapitalista, posztmodern világ módszeresen szoktatott mindannyiónkat ahhoz, hogy bármilyen fájdalmas érzést azonnal eltompítsunk ilyen, vagy olyan módon, ha pedig valami nem tökéletes, úgy keressünk másikat – minél gyorsabban, annál jobb. Ennélfogva a rotációs randizás sem mindenkinek arról szól, hogy az élete egy bizonyos szakaszában kicsit lazábban, akár többféle emberrel is ismerkedjen, akik közül akár egy komoly partner is kikerülhet, hanem arról, hogy saját problémái helyett az állandó figyelemelterelés édes állapotában lebegjen, amelyben, ha valaki távozik, az sem fáj igazán, hiszen mindig akad más, aki betölti az űrt. Természetesen a szóban forgó űr sosem töltődik be igazán, ha erre ily módon tesz próbálkozást valaki, ennélfogva a módszer minden bizonnyal többet ront, mint javítana.
„Legyetek tehát bátorak“, és főleg őszinték magatokkal: ha a roster dating-et valójában a tátongó űr betöltésére tett kísérletként alkalmaznátok, úgy lehet, hogy nem a legjobb helyen keresitek a megváltást.