- terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
- szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
- erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
Ki gondolta volna, hogy az írásos kultúrát több emberöltővel is megelőzte a dildó? Cikkünk végén garantáltan másként tekintesz az egyhetes száraz kenyérre és az extra szűz olívaolajra.
Mi sem árulkodik jobban az emberiség pajzán természetéről, mint az írásbeliséget megelőző proto-dildók. Mielőtt a sumérok agyagtáblára vésték volna gondolataikat az i.e. 3200 körül létrejött ékírással, íróeszköz, s olykor eleven hímtag helyett kőfallosz került az ember keze ügyébe. A régészeti leletek alapján meglehetősen izgalmas, de hosszú út vezetett az érzéki paleolitikumtól a 21. századi szexuális forradalomig.
A legősibb szexjátékot, melyet a Németországban található Hohle Fels barlangban fedeztek fel 2005-ben, 28 ezer évesnek becsülik. A régészek tizennégy üledékes kőzetdarabkára bukkantak, összeillesztve azokat pedig egy 20 cm magas, 3 cm széles tárgyat kaptak, melynek egykori rendeltetésszerű használatát heves tudományos vita övezte. Végül jellegzetes formája és a csúcsán bevésett körök alapján a férfi nemiszerv szimbolikus ábrázolásaként azonosították. A kutatók figyelmét nem kerülte el a fallikus tárgy feltűnően csiszolt vége, melyből gyakori használatára következtettek.
Eurázsia szerte több dildó-emlékre bukkantak, melyek létrejötte i.e. 40 000 és 10000 közé datálható. A svéd Motalában, illetve Pakisztánban is talált 4000-6000 éves darabok, és az egészen a i.e. 6.századra visszavezethető török genitália-szobrok mind az emberiség szorgos, és feltehetően kielégítő kézügyességéről tanúskodnak. Az első kétvégű dildó története pedig minimum 13-19 ezer éves múltra tekint vissza.
Az ókori Rómában mindenhol két- és háromdimenziós falloszok leselkedtek: mozaikon, edényeken vagy nyakláncként viselt medálokként az előkelők nyakában. Pompeii romjai között sétálva pedig falakra és járókövekbe vésett péniszeket találhatunk, melyek feltehetően bordélyok közelségét voltak hivatottak jelezni. Az egyetlen fennmaradt életnagyságú római dildót egy árokban fedezték fel az egykori birodalom északi peremvidékén. A 2000 éves, 16 centiméteres fafalloszt 1992-ben találták meg, de akkor stoppolószerszámként katalogizálták valószínűleg azért, mert számos ruhadarab és kézműves hulladék között bújt meg.
Rövidesen azonban átértékelték a „varróeszköz“ identitását. Rob Collins, a Newcastle-i Egyetem archeológia oktatója szerint az egyértelműen péniszt formázó tárgyat katalogizáló személyt kissé feszélyezhette a gondolat, hogy az antikvitás hálószobatitkaiban elmerüljön. Hozzátette, korántsem biztos, hogy kizárólag örömszerzés céljával vetették be az antik segédeszközt, kínzószerszámként is funkcionálhatott.
Mielőtt nagyon beindulna a fantáziánk, leszögezném, hogy őskori írásos emlékek hiányában a szkeptikusabb kutatók szerint dekorációként is szolgálhattak. Ezzel szemben az ókori irodalom megemlékezett a lakberendezésen túlmutató használatukról. Paul Chrystal szavaival élve:
Az ókori világban általában a pénisz volt a király, és a maszturbáció ennek a királyi méltóságnak a bizonyítéka.
A fából vagy bőrből készített örömrudakat a szó szerint csúszni, siklani jelentésű olistheîn szóból alkotott olisbos névvel illették. A kultúra antik bölcsőjében keresendő a gasztronómia-pénisz konstelláció gyökere is. Az olisbokollix, szó szerint kenyérdildó néven futó kemény kenyeret ugyanis nem a felső testnyílásba szánták, sikamlósságáért pedig az olívaolaj felelt, mely extra szűziességét ezúton el is vesztette. (Otthoni rekreálása gluténérzékenyeknek (sem) ajánlott.)
A szexualitás korlátozása kivételesen nem a nőket érintette, ugyanis szabadon használhatták e szexuális segédeszközt homoszexuális, hetero aktusokkor és önkielégítéskor is. Ellenben a férfiakba való behatolás tabu volt, mivel a penetráció maszkulin cselekvésnek számított.
Hérondasz hatodik mimiambusában egy csoport nő azon vitatkozik, ki legyen az eszköz következő használója, Arisztophanész Lüszisztraté című komédiájában pedig központi szerepet töltenek be műlőcsök. A peloponnészoszi háború lezárása érdekében a címszereplő athéni asszony szexsztrájkot hirdet a női lakosok körében, amíg a férfiak le nem teszik a fegyvert. Elvonási tüneteiket orvosolandó hangzik el az alábbi mondat Arany János fordításában:
Egy nyolczhüvelyknyi csiklandót se láttam, no
Mely volt nekünk bőrből csinált segély.
A bőrből készült húspótlékot emlegető angol fordítás azonban nem kerülgeti a forrókását:
From the time those Milesians betrayed us, we can’t even find our eight-fingered leather dildos. At least they’d serve as a sort of flesh-replacement for our poor cunts…
(Mióta a Milétosziak elárultak bennünkent, még nyolc hüvelyknyi bőr dildónkat sem tudjunk előkeríteni. Legalább amolyan húspótlékként szolgálnának szegény pinánknak.)
A dildó egyaránt testesítette meg szimbólumként az erőt, a hatalmat, intellektust és a termékenységet. Aphrodité ókori templomait különböző formájú és méretű falloszokkal díszítették. A legnagyobb dildókat Dionüszosz kultusza vonultatta fel városi ünnepségein, mely a Japánban napjainkban is megrendezett Kanamara Macurihoz, az Acél Fallosz Fesztiválhoz hasonló lehetett.
A Han-dinasztia idején az ókori Kínában nagy hangsúlyt fektettek a temetkezési szertartásokra. Úgy tartották, a szex kardinális a jin és jang energiák kiegyensúlyozásában, és egy szenvedélyes aktus az ember tudatát az élet és halál közötti síkra emelheti. Az elhunyt mellé kerültek életének fontos használati tárgyai, így a dildók is, melyeket földi léte során akár selyem vagy bőr tangára erősítve is hordhatott az illető.
Azzal a keresztény demokráciánkat megrázó botrányos hírrel szolgálhatok, hogy még az Ótestamentum is említést tesz a maga kétértelmű absztrakt módján a dildóról. Ezékiel könyve szerint az emberek az Istentől kapott aranyból és ezüstből készítettek „férfiú képeket és azokkal paráználkodtak“. Dan McClellan teológus, bibliafordító szerint a héber Bibliában gyakran felbukkanó, metaforikus értelemben paráznaságot jelentő zanah ige szó szerint értelmezve jelentheti a fallikus tárgyakkal való közösülést. Az érzelemtársítást mindenki személyes preferenciájára bízom.
@maklelan#maklelan1178 Responding to @esme.louisee ♬ original sound - Dan McClellan
A 16.századi Európában virágzó keresztény kultúra sem szabott gátat a szexjátékok piacokon való értékesítésében, erről még Shakespeare is megemlékezik egy vándor dildóárus képében. A dildógyártás Kánaánja egykor Olaszország volt, ahol Velence emelkedett ki a luxuscikknek számító üvegdildóival, melyeket extra stimuláló hatásért meleg vízzel is fel lehetett tölteni. A hab a tortán az önejakuláló szerszám volt, egy 18. századra datálható darabot éppen egy francia kolostorban, egy karosszékbe rejtve találták meg.
John Wilmot grófot trágár, szatirikus költészete és hihetetlenül kicsapongó életmódja tette hírhedté a 17. századi Angliában. Egyik, 1670-ben rendezett szexpartijára jelentős mennyiségben leadott dildó rendelését az angol vámosok lefoglalták és elégették. Az állam lohasztó hozzáállására válaszul a gróf megalkotta Signor Dildo című versét. Az európai szexjáték-import korlátozása a nők körében egyfajta pajzán DIY-mozgalmat robbantott ki, ám később az otthon fabrikált élvezeti szerszámokat betiltották.
A 18. században a szexuális játékszerek használata már demoralizáló tevékenységnek számított, és büntetőeljárás fenyegette az örömöket önkezükbe vevő egyéneket, bár ez sem tartotta vissza a francia feltalálókat, akik megalkották az első vibrátort, a felhúzható, de kiábrándító teljesítményű Tremoussirt. A vibrátor felvillanyozó története azonban kiérdemelte a maga fejezetét a szexjáték-történelemben, így vissza is kanyarodnék merevebb testvéréhez.
A maszturbáció ellenhirdetett morális háborúnak köszönhetően a dildó életének újabb fordulópontja csak 1965-ben érkezett el, melynek tudatában valószínűleg másként fogsz tekinteni a Reszkessetek betörők 2-ben felbukkanó Duncan Játékboltjára. Gosnell Duncan egy munkahelyi balesetet követően deréktól lefelé lebénult és impotens lett. Szexualitása újradefiniálása azonban megfelelő péniszpótlék hiányában meglehetősen nehéznek bizonyult, az akkoriban kapható dildók ugyanis hőkezelt, könnyen megolvadó gumiból készültek és nem túl bizalomgerjesztő, erős vegyszerszagot árasztottak.
A Karibi származású férfi saját kezébe vette sorsát. Egy kémikussal karöltve megalkotta az első szilikon, kézzel mosható műhímtagot, mely véget vetett a rossz minőségű, gyógyászati eszközként értékesített elődök korának. Duncan dildói kitörtek az orvostudományból, hogy elfoglalják megérdemelt helyüket a feminista szexuális forradalomban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az amerikai Dell Williams, miután egy üzletben megalázták vibrátorvásárlás közben, megalapította Amerika első modern szexboltját, az Eve's Gardent. A vállalkozónő továbbá feltette a nagy költői kérdést:
Duncan erre válaszul megalkotta a halvány rózsaszín és csokoládébarna színekben kapható, görbe ujjra emlékeztető Venus-dildót. Williams szexpozitív Paradicsoma nemcsak az első inkluzív dildót népszerűsítette, hanem megannyi (olykor szó szerint) újhullámos szexuális segédeszközt is. Napjainkra a gyártók elszakadtak az anatómiai ábrázolástól, így létrejöhetett a virágzó iparág, mely minden vizuális és érzéki igényt képes kielégíteni.