Kondo Akihiko 2019 óta boldog házasságban él a fiktív popsztárral, Hacune Mikuval. A japán férfi azóta is aktívan küzd a társadalmilag mélyen megvetett a fiktoszexuálisok jogaiért. Cikkünkben az LMBTQ+ légüres terébe szorult közösség nyomába eredünk.
Egyre gyakrabban felmerülő téma az online térben a fiktoszexualitás, amely szélesebb körben Kondo Akihiko Hacune Miku fiktív énekesnővel kötött házassága révén vált közismertté: ez a képzelet szüleményei iránti vonzalom fogalma. A 21. századi szexuális forradalomnak azonban mintha beletörne a bicskája a játékfigurák iránt érzett vágyba, mely túlmutat Edward Cullen bálványozásán. A szexualitás svédasztala előtt a bőség zavarában vakargatjuk a fejünket a pszichológusokkal karöltve, akik előtt egészen új kutatási terület terül el.
A fiktoszexualitás, másnéven fiktorománia vagy fiktofília, egy vagy több fiktív karakter iránti erős és tartós romantikus és/vagy szexuális vágyakozás gyűjtőfogalma. Bizonyára te is tápláltál már gyengéd érzelmeket egy könyv- vagy filmszereplő iránt, azonban a fiktoszexuálisok nem mutatnak romantikus érdeklődést hús-vér embertársaik iránt. A National Institutes of Health (NIH) tanulmánya a fiktoszexuálisokat az LMBTQIA+-közösségbe, az angolszász területeken az aszexuális kategóriába sorolja. Soha nem égnek szexuális lázban élő személy iránt, így nehéz alkalmazni a szexuális irányultság fogalmát, mivel identitásuk túlmutat a hagyományos „hetero-homoszexuális mátrixon”.
Brutális leépítések zajlanak a játékiparban, magyar szakmabelieket kérdeztünk arról, mennyire vészes itthon a helyzet
tegnap 09:46 -kor
Ahogy azt megszokhattuk, nincs új a Nap alatt, csupán az ókori szokások igazodnak az új környezethez. Annak ellenére, hogy szinte kizárólag Japánhoz kapcsoljuk őket, a "fantáziakapcsolatok" átszövik a nyugati világ történetét is. Különböző kultúrákban az emberek elkötelezték magukat istenségek, uralkodók és mitikus lények iránt, akikkel nem volt reális esélyük személyesen találkozni. A 20. század elején Japánban és az USA-ban az explicit celebimádat és a rajongói kultúra ideális táptalajt jelentett a kitalált karakterek iránt érzett vágyakozásnak.
@roy_miku39#初音ミク#初音ミクと結婚した男#結婚記念日♬ Because You're Here-Hatsune Miku Magical Mirai 2020 [Live] (feat. Hatsune Miku) - PinocchioP
Tekinthető a paraszociális kapcsolatok specifikus alfajának, mely bármilyen egyirányú kötődést jelenhet az egyén és a karakter között. A paraszociális barátságok esetében a karaktert támogató vagy egyenrangú társnak érzékeli az illető, a paraszociális szerelem esetében viszont romantikus vagy szexuális aspektusokkal egészül ki. Azonban kevés pszichológiai tanulmány vette még górcső alá a fiktofiliás érdeklődést, így érdemes az önszervező online közösség élményeire támaszkodni. Mindenekelőtt leszögezném, a tudomány jelenlegi állása szerint nem patológiás megszállottságról van szó, az Amerikai Pszichiátriai Társaság nem ismeri el és nem javasolja specifikus diagnosztikai állapotként, és a közeljövőben sem terveznek változtatni álláspontjukon.
Agnès Giard, a Párizs-Nanterre-i Egyetem kutatója szerint a fiktoszexuálisokat gyakran félreértik.
A közvélemény számára valóban ostobaságnak tűnik pénzt, időt és energiát költeni valakire, aki nem is él. De a fiktív figurák szerelmesei számára ez alapvető fontosságú gyakorlatnak tekinthető. Ettől érzik magukat elevennek, boldognak, hasznosnak és egy olyan mozgalom részének, amely magasabb célt szolgál.
Gyűjtőfogalom lévén a fiktoszexualitás ernyője alá tartozik az animatoszexualitás, az anime és manga karakterek iránti vonzalom, az anuafszexualitás, az állat-ember hibrid karakterek iránti vonzalom és például a bookszexualitás, a regény- és képregénykarakterek iránti vonzalom is. A kartoszexuálisok a rajzfilmek szereplőihez, a nekoszexuálisok a macskaszerű figurákhoz, az imagiszexuálisok pedig fizikai formát soha nem öltő személyekhez vonzódnak, tehát szerelmük tárgya ironikus módon nem létezik a tárgyi világban.
A spektroszexuálisok szó szerint szellemes figurákhoz vonzódnak, és ha esetleg lángra kapsz a Szörny Rt. karakterei láttán, lehetséges hogy teratoszexuális vagy, Edward Cullen szenvedélyes elkötelezettjei pedig talán tobuszexuálisok lehetnek. Továbbá megkülönböztetik a videójáték-szereplők iránti vágyat, a gamoszexualitást, és a droidszexualitást, vagyis a fiktív robotok, androidok iránti vonzalmat is.
A anime- és mangacentrikus kelet-ázsiai popkultúra hatására a demográfiai felmérések szerint a japán fiatalok több mint 10 százaléka érzett már valaha szerelmet fiktív karakterek iránt. A jelenségről már a 2000-es évek előtt is írtak, a japán szakirodalom a nijikon (két dimenziós komplexus) elnevezést alkalmazta, amolyan harmadik genderként, de sokkal korszerűbb és kevésbé előítéletes dr. Macura Jú szociológus „animációs félrerendelés többszörös orientációjának” elképzelése.
Tudományos és társadalmi elismertség hiányában, büszkeségzászló ide vagy oda, a fiktoszexuálisok az LMBTQA+-közösség légüres terében keringenek a voyeurizmust kimerítő különcökként. Egyedi érzelmi katarzisukat, valljuk be, kevesen tapasztalják meg a többségi társadalomban, de még a fandomon belül is sokszor elutasításra találnak. Senkit nem érhet meglepetésként, hogy a közösségi médiában hány felhasználó diagnosztizálja őket elmebeteg perverzként.
Tegyük kicsit félre az esetleges „plüssjátékbaszó aberrált” képét, és nézzünk a színfalak mögé! Ha jobban belegondolunk, sok mindent elárul társadalmunkról, hogy tömegek lelnek menedékre a képzelet világában. A társadalmi, érzelmi nyomás alatt meghajlik még a betongerincű emberek háta is, megannyi oktatási, munkahelyi és családi elvárásnak kellene megfelelnünk, így hát hibáztatható bárki azért, mert kapaszkodik az utolsó szalmaszálba, talán az egyetlen szeretetforráshoz?!
Dobálózhatunk a sértőbbnél sértőbb kritikákkal, de amíg az illető magában és környezetében nem tesz kárt, mi kivetnivaló van egy félszociális szerelemben? Korántsem másodlagos, hogy test nélkül szexuális erőszakot sem lehet elkövetni, tekintve, hogy egy 2022-es jelentés a világszerte meggyilkolt 81 100 nő több mint felét (56 százalékát) férje, partnere vagy rokona ölte meg. Miért halálosabb bűn a hologrammal folytatott békés, romantikus vacsora a húsvér ember által elkövetett családon belüli erőszaknál?
Bár léteznek fiktoszexuális párokra specializálódott anyakönyvvezetők, a véletlen folyamán akár poligám kiberfrigy is létrejöhet, hiszen kétdimenziós figurák nem képesek választani egy szerelmi sokszögben. Így ugyanazt a Sailor Moon-karaktert többen is feleségül vehetik.
Komolyabb, fiktív lények polgári jogaitól távolabbi vizekre evezve, a 2019 óta boldog házasságban élő Kondo szerint több szempontból is előnyös a fiktív popsztárral, Mikuval való együttélésük. Munkahelyi zaklatás okozta depressziójából Kondo Miku felfedezésével lábalt ki. Elmondása szerint felesége mindig ott lesz mellette, soha nem árulja el, nem féltékenykednek egymásra, és egyiküknek sem kell végignéznie a másik halálát.
