Szerény élet, kizárva a modernitás, hosszú szakáll és szexuális erőszak. Kíváncsi vagy, milyen az élet az amishokkal? Most elmondjuk.
Tudnál élni internet, utazás vagy boltba járás nélkül? El tudnád képzelni, hogy egy hosszú nap után hazaérve nem tiktokozol vagy netflixezel, hanem mondjuk gyertyafénynél hímezel? És még kocsival sem járhatsz, mert a hited tiltja, helyette lovaskocsi visz el egy olyan közösségbe, ahol mindenki ugyanúgy öltözködik. De nem siethet veled, ugyanis a sietség modern kényelem. Csak olyan gyorsan tud haladni, hogy ne veszítse el a kapcsolatot azzal, ami igazán fontos: Istennel.
Európából Pennsylvaniába
Az amish vallási mozgalom eredete a reformációig nyúlik vissza, amikor Jakob Ammann svájci prédikátor elválasztotta a svájci és elzászi mennonita anabaptista mozgalmat az egyház többi részétől. A szétválasztás logikus lépés volt, ugyanis a hitük nagyon sok téren eltérést mutatott a többi keresztény vallással. Többek között azért, mert a felnőttkeresztséget gyakorolták, és ragaszkodtak az állami beavatkozástól elkülönített „szabad egyházhoz“.
Svájc és Elzász mellett végül Németországban, Oroszországban és Hollandiában is alakultak amish közösségek. Igazi fénykoruk – és ezzel együtt eltűnésük Európából – a 19. és 20. századhoz köthető, amikor az üldöztetéstől való félelmükben Észak-Amerikába kezdtek kivándorolni.
Az első vándorló amishok Pennsylvania keleti részén telepedtek le, ahol ma is nagy közösségek élnek. A World Population Review szerint 586 megyében 87 ezer ember vallja magát a keresztény szervezet tagjának.
1850 után azonban a mozgalmon belül szakadás következett be a „régi rend“ és az „új rend“ amishjai között, ami különálló kisebb egyházak létrejöttéhez és az Egyesült Államokban való szétszóródásához vezetett. Jelenleg közel 82 ezer amish él Ohio államban, 63 ezer Indiana államban és 24 ezer Wisconsinban. Az Egyesült Államok egész területén 355 ezren élnek állandóan.
Legfontosabb szabály: külvilág kizárva
Bár minden amish közösség saját szabályok szerint működik, az American Experience szerint mindannyian az úgynevezett Ordnungot (németül rendet jelent) követik. Ez egy sor íratlan viselkedési szabály, amelyet minden tagnak be kell tartania, és amely generációról generációra száll. Bibliai alapokon nyugszanak, de a Szentírásban ne keresd őket.
A közösség tagjai a keresztségkor kötelezik el magukat az Ordnung mellett, és évente kétszer megújítják fogadalmukat a közösség előtt, amelyben élnek. Ha megszegik, egyházi figyelmeztetésre, súlyosabb vétségek esetén pedig kiközösítésre számíthatnak. A 21. században egy egyszerű halandó számára lehetetlennek tűnhet, hogy teljesen betartsa ezeket.
A Ordnung célja, hogy fenntartsa a rendez az amish közösségekben. A rend és a sérthetetlen határok boldogságot jelentenek számukra, illetve védelmet nyújtanak a modernitás „romlott“ világától. Úgy vélik, hogy e két változó nélkül arrogánsak, beképzeltek és korruptak lennének. A rend azt az érzetet adja nekik, hogy pontosan úgy élnek, ahogyan élni kell.
Se áram, se oktatás
A legismertebb amish szabály a közüzemi hálózatból származó villamosenergia használatának tilalma. Úgy vélik, hogy ha mindennapi életük ettől függene, az túlságosan összekötné őket a külvilággal. Nem rendelkeznek olyan modern kényelmi eszközökkel sem, amelyeket potenciálisan hálózatra tudnának csatlakoztatni, tehát se számítógép, se rádió, se televízió.
Ahogy Erik Wesner újságíró, aki húsz éve látogatja az amish közösségeket szerte az Egyesült Államokban, cikkében kifejti, a közhálózatból származó áramot hétköznapi luxusnak tekintik. Azzal a döntésükkel, hogy tartózkodnak az otthoni használatától, szerinte az elkülönülési vágyukat fejezik ki.
Televízió és légkondicionáló nélkül az amish otthonok figyelemre méltóan csendesek. Mosogatógépek nélkül több a kézimunka. Mikrohullámú sütő nélkül a család általában együtt eszik. A korlátozott hő- és fényforrások miatt az amish családok gyakran egy közös helyiségben gyűlnek össze, hogy együtt töltsék az időt. És általában korábban fekszenek le – téli estéken gyakran nyolc vagy kilenc órakor
– írja Donald Kraybill az amish háztartásokat bemutató The Riddle of Amish Culture című könyvében.
Az amishok csak az úgynevezett rumspringa részeként kapnak „kimenőt“ a Ordnungból. Ez az az időszak, amikor a tizenévesekre sokkal enyhébb szabályok vonatkoznak. Ekkor mehetnek ki a „tiltott“ világba szórakozni és felfedezni azt. Ez addig tart, amíg a tinédzser úgy nem dönt, hogy csatlakozik a gyülekezethez, és nem keresztelkedik meg a közösség felnőtt tagjaként. A legtöbb fiatal ezt 23 éves korára teszi meg.
Egy deszkával az ágyban
A Ordnung azonban nemcsak a közösség működését szabályozza, hanem azt is, hogy mi zajlik a háztartások zárt ajtaja mögött. Más szabályok vonatkoznak a férfiakra és más szabályok vonatkoznak a nőkre.
Az amish nőknek elsősorban alárendeltnek kell lenniük a férjükkel, apjukkal vagy testvéreikkel való kapcsolatukban. Ez az Amish Baskets szerint „nem jelenti azt, hogy a nőkkel másodrendű állampolgárként bánnának, de elvárják tőlük, hogy alávessék magukat férjük döntéseinek és véleményének“. (Nyugi, nem csak te érzed ellentmondásosnak ezt a mondatot.)
A nők közösségben betöltött szerepe tehát leegyszerűsítve a férjükről és gyermekeikről való gondoskodás. Ez nem egyszerű feladat, ezt bizonyítja a tény, hogy a legtöbb amish családban átlagosan hét-nyolc gyermek van. A nők általában otthon szülnek, de komplikációk esetén kórházba is vihetik őket, mivel az Ordnung nem kifejezetten tiltja a modern orvosi ellátást.
Az első terhesség röviddel az esküvő után következik be, mivel tilos a szexuális kapcsolat nem házasok között. A szerelmespárnak egy ágyban aludni megengedett, de van néhány buktató: mindkettőjüknek ruhában kell lennie, és csak beszélgethetnek, nem érinthetik meg egymást. Ebben egyébként is megakadályozza őket a köztük lévő deszka. Részben ezek lehetnek az okai annak, hogy az amish fiúk-lányok fiatalon, 15 és 20 év között házasodnak.
A szabályok szerint az amish férfiak és nők nem járhatnak középiskolába és főiskolára sem. Az itteni gyerekek hatéves korukban kezdik meg tanulmányaikat egy kis osztályteremben, 14 évesen pedig abbahagyják. Többnyire fiatal, csak néhány évvel idősebb amish nők tanítják őket. A tinédzserek végül tanoncmunkát vállalnak, hogy megtanuljanak egy szakmát, és felnőttként hasznosak legyenek a közösségük számára.
Mivel az amish hit egyik alaptétele a szerénység, a közösség tagjai ehhez igazítják öltözködésüket. Olyannyira, hogy még gombokat sem viselhetnek. Ennek oka, hogy extravagáns kiegészítőknek tartják őket, amelyek elvezethetnek a hittől. A ruhák is visszafogott színűek kell legyenek, amik lehetőleg természetes anyagokból készültek.
A nők általában félvállas szoknyát, kötényt és blúzt, vagy hosszú ujjú inget viselnek.
Emellett mindig sapka van a fejükön. A Biblia-értelmezésük szerint „minden nő, aki fedetlen fejjel imádkozik vagy prófétál, meggyalázza a fejét“. Ha egy nő házas, fehér sapkát visel, ha egyedülálló, akkor feketét. A szabályok a frizurájukra is vonatkoznak, tehát nem vághatják le vagy festhetik be a hajukat.
Az amish férfiakat általában ingben, egyenes nadrágban, nadrágtartóval és szalmakalapban látni. Míg a nők fejfedőjének mélyebb jelentése van, addig a férfiaké funkcionális: elsősorban a hőgutától való védelmet szolgálja a szabadban végzett munka során. Míg a nőkre hajviseletre vonatkozó szabályok vonatkoznak, a házas amish férfiaknak szakállat kell növeszteniük.
„Szexuális ragadozók paradicsoma“
Könnyen lehet, hogy az amish közösség merev elszigeteltsége és a nők alárendeltsége az alapja azoknak a vádaknak, amelyek szerint ez a közösség „a szexuális ragadozók paradicsoma“. Ezt tükrözi a Sins of the Amish című rövid televíziós dokusorozat 2022-ből. A sorozat főszereplője egy Mary Byler nevű fiatal nő, akit biológiai apja kisgyermekként szexuálisan zaklatott az amish közösségen belül.
Ez a ragadozók paradicsoma. Emlékszem, hogy még a szobámban sem voltam biztonságban a saját bátyámtól
– mondta Byler. De a szenvedés és a kiszolgáltatottság nem ért véget azzal, hogy elhagyta a közösséget. Ezért úgy döntött, hogy beszélni fog sok amish nő fájdalmas tapasztalatairól.
A szexuális erőszak túlélője a People magazinnak adott interjújában elmondta, távozása után megtudta, hogy testvére, David állítólag talált egy másik áldozatot, a fiatalabbik húgukat, és hogy az anyjuk semmit sem tesz ellene. „Anyám azt mondta a kishúgomnak: »meg kell bocsátanod«, és ez azt jelenti, hogy nem beszélhetsz róla, nem beszélhetsz róla senkinek. Én pedig úgy gondoltam, ha nem teszek semmit, a húgom felnő, és ugyanolyan poklot él át, mint én“ – mondta Byler.
Sarah McClure oknyomozó újságíró is hozzájárult a kérdés megvilágításához az Amish Keep to Themselves című riportjával. Az amishok egy éven át tartó megfigyelését követően ezt írta: „Sadie azt állítja, hogy kilencéves korában az egyik idősebb testvére megerőszakolta. Tizenkét évesen csontkovácsként dolgozó apja bántalmazta: ugyanazon az asztalon, ahol a betegeit kezelte, az ujjaival beléhatolt, és azt mondta neki, hogy »megfordítja a méhét«, hogy biztosítsa a termékenységét. Elmondása szerint 14 éves korában három másik testvére is megerőszakolta, és hetente többször bántalmazták a szénapadláson vagy a saját ágyában. Utána szégyellte magát, és összezavarodott. A nővérek, akik egy szobán (sőt ágyon) osztoztak Sadie-vel, soha nem ébredtek fel – ha igen, akkor sem szóltak semmit, bár néhányan később beismerték, hogy őket is megerőszakolták.“
Minden szerénység és erény mögött tehát ott vannak a nők fájdalmas tapasztalatai, amelyekről ritkábban hallunk, ugyanis a rend arra kötelezi őket, hogy hallgassanak, és éljék életüket alárendelve a férfiaknak.