New Music Friday REFRESHER-módra: a Playback Péntekben ezúttal is a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze. Ezen a héten Szécsi Krisztián szemlézett öt albumot, és válogatott mellé pár friss dalt.
Albumok
Travis Scott: Utopia
Még a hónap elején, a Live Nationnel karöltve jelentette be Travis Scott menedzsmentje, hogy a rapper július végén koncertet ad a gízai piramisoknál, mely – micsoda véletlen – pont egybeesik negyedik stúdióalbumjának megjelenésével. Hiába a grandiózus elképzelés és Travis Scott biztosítékúl szolgáló neve, az egyiptomi hatóságok gyorsan elgáncsolták a performanszot arra hivatkozva, hogy az „szembemegy az egyiptomi nép kulturális identitásával“. Így a brand nagy sivatagi launch-buli nélkül maradt, de attól még az Utopia kint van, létezik és streamelhető. Egyébként az album Scott negyedik nagylemeze a 2018-ben megjelent Astroworld óta.
Egy illusztris munkához illusztrisan megszerkesztett lemez dukál, így az Utopia többek között olyan neveket vonultat fel produkciós szinten, mint Kanye West, Wheezy, Bon Iver, Playboi Carti, Beyoncé, Rob49, 21 Savage, The Weeknd, James Blake, Kid Cudi, Bad Bunny, Future és SZA. Ám nyugodjunk meg, egy darab feat sem található az albumon, az A-listás művészek mind „csak“ vokáloznak. Egyébként hamarosan droppol Scott saját kisfilmje is, a Circus Maximus, mely címében egybeesik a lemez egyik dalával is.
Carly Rae Jepsen: The Loveliest Time
Tudjuk, a Call Me Maybe után teljesen jogos, ha szkeptikusan állsz az énekesnő munkásságához, de hidd el, Carly neve bizony ténylegesen egybeforrt az önfeledt popzenével. Jepsen legnagyobb erőssége művészként az, hogy olyan popzenét csinál, amely közvetlen, anélkül, hogy túlságosan bugyuta lenne. Kerüli azt az elképzelést, hogy a művészetnek sötétnek vagy bonyolultnak kell lennie ahhoz, hogy kifejező legyen. Bár dalszövegei nem mindig önéletrajzi ihletésűek, a dalai mégis egyfajta sebezhetőséget közvetítenek, ami így egészen személyesnek hat. A Side B sorozatának harmadik része, a The Loveliest Time kvázi reflektál tavaly ősszel megjelent The Loneliest Time című lemezére. Hangzásában pedig még diszkósabb, még pszichedelikusabb, bár itt-ott már fellelni a felemelkedőben lévő 2000-es évek trendjeinek megfelelő vibe-okat, ergó készülj fel a töménytelen popzenére.
AKC Kretta: A Tél Katonája
Nem egy Marvel-spinoff, hanem AKC Kretta régóta várt második szólóalbumja esett le ránk, melyen fiatalkori traumáit dolgozta fel a lehető legszínesebb featekkel. A Tél Katonáját hallgatva megismerhetjük Kretta valódi arcát, és a rapper megmutatja, hogy van élet a csajozós számokon túl.
„Mivel ez az első olyan lemezem, amin bemutatkozok, szerettem volna az érem másik oldaláról is beszélni. A Tél Katonája eleve egy olyan képregényhős, aki nyugtalanul bolyong abban a világban, ahová akarata ellenére csöppent, keresi az útját. Nagyjából az összes dal ezekkel a témákkal foglalkozik, de csak utólag jöttem rá, mennyire tudok azonosulni vele“ – nyilatkozta friss és ropogós albumjáról a rapper. Míg a Babaház egyetlen lánynak szólt, A Tél Katonájának központi tematikája a magány: bár különböző módokon, de minden dalban megjelenik az egyedüllét és az az érzés, hogy nem találjuk a helyünket a világban. A végeredmény pedig egy, a korábbinál kitárulkozóbb és őszintébb anyag lett, amelyen helyet kaptak kifejezetten sötét trackek is, ez pedig valóban igencsak új horinzontokat nyit meg Kretta művészi fejlődésében.
A közreműködők listája is igen izgalmas, így AKC Misin és AKC Damigón túl olyan ismert zenészekkel hallhatunk közös szerzeményeket, mint Rubenbaby, plo Persici, Atka és YoungBoy Rallo.
Post Malone: AUSTIN
Egy évvel a Twelve Carat Toothache után droppolt Posty legújabb, s egyben ötödik albumja, mely a slágergyanús dalgyártásról ezúttal az introspektivitásra tette a hangsúlyt.
Az AUSTIN nem akar több lenni, mint szerzője, maga Austin Richard Post. Az intim hangzásvilágot egy sor akusztikus dallal kapjuk meg, mely akár az Ed Sheeran-rajongóknak még kedvezhetne is, ám érdemes elgondolkodni, hogy mennyire is kiemelkedő az énekes diszkográfiájából. Talán ezen a ponton jobb higgadtabban ítélkezni az AUSTIN felett, mely közel sem a legjobb Post Malone-produktum, de mintha nem is akarna az lenni. Tény, hogy egy idő után akár túl lassúnak, túl kiszámíthatónak tűnhet, azonban arra tökéletes, hogy elgondolkozzunk rajta, ki is az a Post Malone.
Szinte biztos, hogy most minden figyelem Scott Utopiájára irányul, ám azt ajánljuk, hogy a hétvégi lejátszási listádra azért csúsztasd be Austint is.
YONAKA: Welcome To My House
Két évvel a Seize The Power mixtape után Yonaka úgy döntött, hogy ezúttal egy konzisztensebb, de mégsem túl következetes zenei anyaggal jelentkezik. Az első hallgatásra talán túl rádióbarátnak tűnő Welcome To My House-ban a brit rockbanda frontembere, Therese ismételten megcsillogtatja ravasz líricizmusát, s az ütős szövegekkel, meg a lendületes electro-rock hangzással olyan kiemelkedő számok születtek, mint az I Don't Care, vagy a Hand Off My Money, mely talán alapjában véve is az EP egyik legizgalmasabb pontja.
Erős 2000-es évek érzületek jöhetnek át ezzel az anyaggal, így ha netán fullon tolnád az önbizalmat növelő girlboss-energiákat, mindenképpen ezt csapd be a fülesbe. Mindenesetre meg kell említenünk, hogy a szexi riffeken és vokálokon túl a Welcome To My House egy teljesen életigenlő anyag. A PANIC című számuk, mely egyértelműen a pánikrohamra utal, például Budapesten debütált először, s még mielőtt eljátszotta volna a zenészpáros, Theresa a közönséghez fordulva csak annyit kérdezett: „Kinek volt már valaha pánikrohama?“. Traumák, traumafeldolgozás, béka, lelki béke – ezek is mind a Welcome To My House.
Dalok
Drake, Central Cee: On The Radar Freestyle
Talán mostanában túlságosan is menő Drake-et utálni, pedig világzenei hatása a trendekre vitathatatlan. Az On The Radar Freestyle-ban Drake és Central Cee egyaránt egy energikus, off-kilter (nem mindennapi hangzású), néhol mégis a 2010-es éveket idéző trackre ugrottak rá s keverték azt szövegileg különböző popkulturális, sőt irodalmi utalásokkal. Szóval van itt Jézus Krisztus, Julius Caesar, meg Dido is.
Drake úgy tűnik rácsúszott az antikvitásra – erre az atmoszférára készüljünk a következő Drake-album kapcsán?
Grimes, Illangelo: I Wanna Be Software
„Annyira next level, amit csinálok“ – tweetelte még áprilisban mindenki kedvenc IT-anyja, Grimes, aki már nem tudni pontosan, hanyadik albumját fejezte be és készül kiadni. Elon Musk exe a jól ismert Grimes-os kiszámíthatatlan elektropop hangzásba burkolódzik, s – mily meglepő – tematikáját ismételten a robotika megdicsőülésében látja. Az I Wanna Be Software erősen modifikált, néhol mégis angyali s túlstilizáltan emberi vokáljaival tök király előfutára lehet egy új korongnak, ám mint említettük, senki nem tudja, hogy mikor is zuhan ránk a lemez.
young B!TE, Oxy Beat$: Vác
Bölcsész olvasóink, ez most nektek szól! Ha már hiányoltad a 90-es évek szintis alapjait, akkor young B!TE és Oxy Beat$ szerzeménye fixen beránt egy jó kis baszatáskára, mely már korábban SoundCloud-sláger volt. Szinte már látjuk is, ahogy a következő Bölcsész Napokon mindenki erre rázza haját a legmenőbb Humana Vintage-susogósában. Egyébként a szubkulturális kliséken túl a repetitív szöveggel és beattel tényleg minden adott lett ahhoz, hogy a Vác egy közönségkedvenc dal lehessen hazánk fiatal irodalmárai és nyelvészei között.
nameatmark, DZSINDZSER: belefalusodom
A The Prove zenekar egykori énekese, Németh Márk most DZSINDZSERREL adott ki egy új dalt. A szójátékra támaszkodó belefalusodom kicsit ilyen alter trip-hoppal dolgozik, s könnyen beillene egy Budapesten játszódó Eufória-szerű sorozat betétdalának a Labrinthre hajazó dropjaival. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy hajnalban ez szól füledben, miközben szalonspiccesen temeted az estét, hogy miért is vagy még mindig szingli.
Horányi Juli: Hajnalcsillag
Horányi Juli Hajnalcsillag című legújabb dalát még a TikTok-on lengette be először, s kvázi mondhatni, hogy egy rajongókkal közösen megalkotott projektről van szó: nem csupán a dal címét, de még a single borítóját is közösségi médiás szavazáson keresztül lehetett kiválasztani.
A népies hangzással Juli a mostanában igen közkedvelt folklórt keveri a poppal, szövegileg pedig utálóinak üzen: „Én odaadtam mindenem, de nem kellett neked, hát leszarom nekem se kell senki sem“.