A cukiság témáját járja körül a Ludwig Múzeum új kiállítása, "A cukiság faktor". A nemzetközi válogatásban tizennégy ország összesen harminckét művésze vesz részt. Ha odáig vagy a cukiért, imádni fogod ezt a budapesti tárlatot.
A kortárs képzőművészetben jelenlévő, aktuális és egyre nagyobb szakmai érdeklődést kiváltó jelenség, a cukiság (cuteness) témáját járja körül a Ludwig Múzeum új időszaki kiállítása, A cukiság faktor, amelyet november 12-ig lehet megtekinteni.
A pénteken nyíló tárlat a téma első nagyszabású magyarországi, valamint régiós bemutatója. A kiállítás nem akar értékítéletet közvetíteni, inkább egy globálisan jelen lévő vizuális, elméleti jelenséget kíván feltárni, illetve nemzetközi és hazai alkotók művein keresztül megérteni.
A cukiság faktor azt vizsgálja, milyen módon emelték be az egyes alkotók saját művészeti gyakorlatukba a cukiságfaktort, milyen elméletekre támaszkodtak, és milyen formai vagy hangulati reprezentációt választottak a közvetíteni kívánt üzenet megfogalmazásához.
A nemzetközi válogatásban tizennégy ország összesen harminckét művésze vesz részt, olyan nemzetközileg elismert kortárs alkotók munkái láthatók, mint Cosima von Bonin, Eddie Martinez, Annette Messager, Austin Lee, Murakami Takasi, Katherine Bernhardt, mellettük a fiatal hazai (Bozó Szabolcs, Makai Mira) és régióbeli (Maja Djordjevic, Martin Lukác) alkotók műveivel is megismerkedhet a nagyközönség.
Bármerre nézel, cukit látsz (már a Ludwigban is)
A cukiság jegyei Japánban az Edo korszak (17-19. század) idején jelentek meg először festményeken és nyomatokon. Ezt követően az 1970-es években az élet minden területét átszövő kulturális jelenségnek, a kawaii (a japán szó jelentése: aranyos) térnyerésének köszönhetően vált népszerűvé, majd fokozatosan elterjedt az egész világon.
Ma már a cukiság globális vizuális trendként is értelmezhető. Jellegzetes elemei a popkultúra (például a manga és az anime, a rajzfilmek és a videójátékok) vizuális világából erednek. „Napjainkban a cuki (cute) univerzalitásának, széleskörű jelenlétének lehetünk tanúi. A közösségimédia-bejegyzések, az emojik és a gifek mellett a logók, a reklámok, antropomorfizált tárgyak sokaságán köszön vissza ez a fajta esztétika“ – magyarázza a Ludwig Múzeum közleménye.
A cukiság esztétikája a folyamatos körforgásban lévő, nagyszámú vizuális, főként digitális tartalmaknak köszönhetően a kortárs képzőművészekre is hatással van.
A közösségi média kínálta, a technikai szükségszerűség kényszere által teremtett feltételek (négyzet alapú esztétika) azt eredményezik, hogy a műtárgy és az árucikk, illetve az önkifejezés és az anyagi haszonszerzés (például influenszerek) közötti határok elmosódnak, ezáltal a köz- és a magánélet sokszor szétválaszthatatlanul egymásba csúszik.
A Ludwig Múzeum szerint: annak köszönhetően, hogy a cukiság a kortárs művészetben inspirációja jelentős részét a nem magas művészethez tartozó vizuális kifejezőeszközökből, képregényekből, rajzfilmekből és videójátékokból nyeri, jelenségként még inkább felerősíti a kortárs kultúra decentralizált állapotát.
A Ludwigban kiállított művek könnyed, játékos módon, humorral és (ön)iróniával közelítenek a társadalmakat súlyosan érintő globális vagy mindennapi problémákhoz.