Az egyik legtöbbet használt, és talán a legtöbbször indokolatlanul használt kifejezések a 'pszichopata' és a 'szociopata'. De hogy mit is jelent ez igazából? Kezelhető? Csak árnyoldala van? Erről kérdeztük Magi Anna pszichológus kutatót.
„James vagyok. 17 éves. És majdnem biztos, hogy pszichopata.” – szól a már-már Z-generációs klasszikussá váló sorozat, az End of The F**king World emblematikussá vált első mondata. Olyan szó ez, amelyet a 'szociopata' kifejezéssel egyetemben előszeretettel használ mindenki, és az esetek zömében valamilyen felszínes, laikus vagy zavaros „diagnózisra“ hivatkozva. Való igaz, léteznek pszichopaták és szociopaták, a pszichológia pedig foglalkozik velük, úgyhogy úgy éreztük, itt az ideje, hogy beszéljünk róla, mit is jelent ez valójában, milyenek a pszichopaták, milyen általános vélekedések igazak, és mik a trendi tévhitek a témában. A pszichopátiáról Magi Annát kérdeztük, aki az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének oktatója, a téma kutatója.
Van pszichopátia, de nem egy hivatalos diagnózis
A pszichopátia alapvetően a személyiségzavarok körébe tartozik, de hivatalos diagnózisként nem alkalmazzák. Hivatalos diagnózisok közül az antiszociális személyiségzavar áll közel hozzá, a pszichopátia nem része a diagnosztikai kézikönyveknek, de vannak mérőeszközök, amelyekkel megállapítható, ha valaki ezzel a személyiségzavarral él. Hozzá kell tenni, hogy nehéz szigorú kategóriákba helyezni az embereket, ez általánosan elmondható a mentális zavarokkal kapcsolatban. Ha a pszichopátiát vesszük alapul, lényegében mindenkinek vannak ilyen vonásai, viszont meghúzni a határt, ami felett ráaggathatja valakire a címkét egy szakember, az mindig nehéz, kulturális különbségek is vannak szép számmal.
A különböző mentális zavarok között számon tartunk hangulatzavarokat (pl. depresszió), pszichotikus zavarokat (pl. skizofrénia), illetve személyiségzavarokat, ahova a pszichopátiát is sorolni szokás. Ez azt jelenti, hogy az ember egész lényére vonatkozóan fellelhető egy tartós viselkedésmintázat, amely minden szituációban megjelenik, és nagyon nehéz rajta változtatni.
A pszichopátia erősen stigmatizált személyiségzavar (nem mintha ne lenne sok mentális zavar ilyen), mert „predátoros agressziót társítunk hozzá“ Magi Anna szerint, ami nem magától értetődő jellemzője a pszichopátiának, de része lehet. Amikor a témáról beszélünk, mindig eszünkbe jutnak a durva sorozatgyilkosok, ami részben érvényes alapokon nyugszik, hiszen több hírhedt bűnözőt felcímkézhetünk pszichopátiával, de vannak olyanok is, akiknek közük nincs hozzá. Igaz, magasabb az aránya a pszichopatáknak sorozatgyilkosok körében, mint a nem sorozatgyilkosok körében, de szó sincs róla, hogy a két dolog okvetlenül egybevágna.
„Az érintettek szabadsága eldönteni, hogy állapot, zavar, vagy szupererő” – A neurodivergencia identitásképző szerepe
2024.12.7 9:56
A másik oka, hogy jobban stigmatizáljuk a pszichopátiát, hogy maga a kifejezés összecseng a pszichózis és pszichó szavakkal, ami szintén nem segít a megítélésén. Elég, ha a Psycho című filmre gondolunk, amelyben a főhős elveszíti a kapcsolatot a valósággal: ő nem elsősorban pszichopata, hanem pszichotikus epizódjai vannak, mégis sokan összekeverik a kettőt a szavak hasonlósága miatt. A pszichopátia teljesen más, nem vész el a kapcsolat a valósággal, sőt, egyfajta hiperrealitásról beszélhetünk, amely során az ember az érzelmek befolyásoló hatása nélkül képes döntéseket hozni.
A pszichopátia teljesen más, nem vész el a kapcsolat a valósággal, sőt, egyfajta hiperrealitásról beszélhetünk, amely során az ember az érzelmek befolyásoló hatása nélkül képes döntéseket hozni.
Ha pénzre van szüksége, akkor neki ugyanolyan odamenni hozzád, és kitépni a kezedből a húszezrest, mint neked találni egyet az utcán
– fogalmazott Magi utalva arra, hogy a pszichopata nem igazán képes/hajlandó empatizálni, ténylegesen érdeklődni aziránt, hogy a másik mit él át.
Az intelligencia már másik kérdés, hiszen pszichopaták lehetnek intelligensek és tájékozottak, még ha nem is mindegyikük az, ellentétben a közvélekedéssel. Sokan közülük ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy morálisan mi a helyes, de csak akkor cselekszenek aszerint, ha az racionálisan „megéri nekik“. A pénzrablós példánál maradva: van olyan pszichopata, aki azt mondja, „nem tépem ki a kezéből a húszezrest“, mert tudatában van, hogy az büntetőeljárást vonhat maga után, és az neki nem lesz jó. Intelligenciából, racionális érvek mentén tehát képes „morálisan helyes“ vagy „önzetlen“ döntést hozni, de nem az fogja erre motiválni, hogy nem akar ártani másoknak.
Mi a különbség a pszichopata és szociopata között?
A mindennapi nyelvhasználatban nagyon gyakran egymás szinonimájaként használjuk a szociopata és a pszichopata szót, ami nem csak laikusokra, hanem sok szakértőre is igaz Magi Anna szerint.
Mi alapján válasszunk pszichológust?
2024.11.16 9:41
Azok, akik különbséget tesznek a kettő között, elsősorban azért teszik, mert másfajta okokat feltételeznek a szociopátia és a pszichopátia viselkedésmintázata mögött. A pszichopátia szóhasználatból általában az következik, hogy az egyén esetében öröklött, előre meghatározott viselkedésmintázatról beszélhetünk, míg a szociopaták életében bántalmazó, traumákkal tarkított gyerekkor lehet a minták mögött. A kutatások szerint van ilyen is, olyan is.
Viszont fontos azt is látni, hogy ez jóval komplexebb, mert a két dolog állandó interakcióban áll egymással. Például, ha valaki a pszichopátia biológiai hajlamával születik, tökéletes családi körülmények között felnőhet egy olyan személlyé, aki hatékony tagja a társadalomna. „Ugyanakkor nagyon nehéz egy olyan gyerek szülőjének lenni, aki nem mosolyog vissza“ – fogalmazott Magi utalva arra, hogy ha egy szülő nem kap érzelmi visszajelzést a gyermekétől, akkor nehezen tud ugyanazzal az érzelmi intenzitással fordulni hozzá, ebből kifolyólag nehéz olyan környezetet biztosítani, amelyben egy ezzel a hajlammal születő gyermek ne szedne fel újabb sérüléseket.
A két viselkedésmintázatban tehát az ok a különböző elsősorban, és nem az, ahogy felületes találkozások során tapasztaljuk. Az genetikailag meghatározott minták, illetve a traumák interakcióban vannak egymással, így nagyon nehéz elválasztani a kettőt, de szociopátiáról inkább akkor beszélnek szakemberek, ha nagyon egyértelműen és dominánsan megélt sérüléseket látnak a mintázat mögött.
„Nem arról van szó, hogy a kutya lefekszik a kanapéra és elmondja, mi a baj” – De akkor mivel foglalkozik egy kutyapszichológus?
2024.10.20 10:12
Persze, fontos tudni, hogy nem minden bántalmazott gyermekből, sőt, a bántalmazott gyermekek nagy részéből nem lesz szociopata. De sokszor állhat ez is a viselkedésminták mögött.
„Pszichopata vagyok. Mit csináljak?“
Az önreflexió arról szól, mennyire vagyunk képesek azonosítani a bennünk történő folyamatokat. Képesek vagyunk-e felismerni, egy-egy érzelmi reakciónk miért született. A pszichopatáknak ezek a reakciói felületesek, így nem igazán képesek befelé fordulni, és okokat keresni. Ebben segítségükre lehet a magas intelligenciaszint. Utóbbira jó példa M.E. Thomas, aki a Confessions of a Sociopath („Egy szociopata vallomásai“) című könyvében mesélt a nyilvánosságnak arról, hogyan ismert rá a saját viselkedésmintázatára. A témáról, hogyan jutott el a felismerésig, illetve hogyan kezdett el dolgozni rajta, több YouTube-videóban is nyilatkozott.
Általában akkor kérünk segítséget, ha úgy érezzük, hogy nem érezzük jól magunkat, illetve, esetleg ritkábban akkor, ha mások nem érzik jól magukat körülöttünk és ez hatással van ránk. A pszichopaták zöménél egyik sem jellemző, hiszen általában nem olyan rossz a bőrükben lenni, míg az, hogy valaki másért kezdjenek bele a munkába, szinte elképzelhetetlen, mert nem bírnak az empátia képességével.
Napfogyatkozás, 9/11, Kacsamesék: miért emlékszünk ennyire részletesen bizonyos dolgokra?
2024.10.20 10:10
M.E. Thomas motivációja abból eredt, hogy folyamatosan újra kellett kezdenie a karrierjét, mert a munkahelyein nem tudták tolerálni a pszichopátiás viselkedésmintáit. Alapvetően karrierkérdések miatt döntött úgy, hogy segítséget kér. Ő azon ritka példák egyike, akik úgy döntöttek, szeretnék feltárni a viselkedésük okait.
Eleve nehezen kérnek segítséget az emberek, akkor is, ha nem pszichopaták. Ha meg a helyzet nem rossz nekik, úgy vannak vele, hogy kérjen segítséget a másik.
Összességében tehát arról van szó, hogy egy pszichopata akkor kér segítséget, ha abból neki valamilyen előnye származik. Szemléletes példák erre a bűnözők, akik börtönben vannak, és, ha eljárnak terápiára, akkor különböző javak illetik őket.
Nehéz kezelni
Mivel a pszichopatáknak csak nagyon elenyésző százaléka hajlik a kezelésre, kevés adata van a tudománynak, amely segítheti a terápiás munkát. Egyes esetek, anekdoták, börtönökben lévő emberekkel végzett kutatások, elemzések tudnak informálni a pszichopátia kezelhetőségéről.
Arról vannak adatok, hogy a fiatalkorban elkezdett terápiával szép eredményeket lehet elérni. Magi Anna szerint az empátia bizonyos aspektusai is tanulhatók és taníthatók: azt nem igazán lehet megtanítani, hogyan érezzen valaki, azt viszont, hogy értse és felismerje, hogy a másik mit érez, hogy mindez miért fontos, könnyebben át lehet adni bárkinek. Igaz, minél magasabb pszichopátiás vonásai vannak valakinek, ez annál nehezebb feladat.
Így találd meg az életcélod: Ikigai, a japán módszer, ami segít, ha el vagy veszve
2024.8.30 13:13
Hogy mi a kezelés konkrét célja? Erre nehéz választ adni, ugyanis a legtöbb feljegyzésünk a témában bűnelkövetőkről készült, akik esetében elsősorban az, hogy megakadályozák az újabb bűncselekményeket. Ez azért is fontos, mert a visszaesésnek, illetve az ismételt bűnelkövetésnek a legjobb pszichológiai előrejelzői a magas pszichopátiás vonások. Tehát a pszichopaták esetében elég gyakori a visszaesés. A cél tehát az esetek többségében az, hogy a visszaeséseket, az ismételt bűnelkövetést csökkentsék, ha teljesen megszűntetni nem is lehet.
Egy kicsit kevésbé kellene démonizálni
Nyilván van annak alapja, hogy miért félünk a pszichopátiától, hiszen a bűnelkövetők körében alapvetően magasabb az arányuk, mint a teljes lakosságban. Tény az is, hogy akik magas pszichopátiás vonással rendelkeznek, azok szeretik a pénzt, a hatalmat, a mások feletti dominanciát Magi Anna szerint, ugyanakkor, ha külön kiemelünk egyes pszichopátiás vonásokat, azok a társadalom számára olykor kifejezetten hasznosak.
Az alacsony empátiás képességet mindig őrült negatívumként említjük, közben vannak olyan szituációk, amikor jó, ha egy ilyen ember ül ott.
– mondja Magi Anna, aki szerint például egy orvostól nem azt várjuk el, hogy azon agonizáljon, mennyire félti a beteget, hanem azt akarjuk, hogy műtsön meg. Nagyon sok ilyen first responder állásban, mint a rendőr, mentős vagy a tűzoltó, rendkívül fontos a félelem nélküliség magas szintje, ami egyébként egy tipikus pszichopátiás vonás.
Persze, ha sok ilyen mintával bír egy ember, az már problémásabb, ugyanakkor fontos látnunk, hogy akármennyire stigmatizált személyiségzavar a pszichopátia, sokkal bonyolultabb jelenség a valóságban, mint ahogy sokszor a közvélekedés vagy a popkultúra tálalja számunkra.
