Most megtudhatod, hogyan hatott Tarantino kedvenc filmje a popkultúrára.
Az Éhezők viadala-sorozat 2023 novemberében újabb darabbal, a Ballad of Songbirds and Snakes előzményfilmmel gazdagodik, amely Suzanne Collins 2020-ban megjelent, azonos című könyvén alapul. A kultikus franchise tovább borzolja a kedélyeket, viszont koránt sem aratott volna ekkora sikert, ha nincs Koushun Takami, az író, akinek Battle Royale című regénye megteremtette az egyik legellentmondásosabb, de legtanulságosabb műfajt.
A gyávákat nem lehet hibáztatni, ha félénkek. Semmiért sem lehet őket felelőssé tenni.
Koushun regénye megalapozta, a filmadaptáció pedig népszerűsítette a szadista játékok narratíváját, ami az emberi természet legsötétebb oldalát mutatja be. Adott egy alternatív világ, jellemzően disztópia, ahol a zsarnoki totalitárius rendszer – a valósággal való bármilyen szoros egyezés csak véletlen műve! – megtehet bármit, bárhol, bármikor bárkivel. Elrettentés vagy szórakozás céljából megrendezésre kerül egy életre szóló verseny, amiben szélsőséges körülmények között addig küzdenek a kiválasztottak, amíg csak egy marad életben. A Battle Royale esetében, miután 800 ezer diák fellázadt az oktatási rendszer ellen, a kormány összeomlott, majd az újonnan kialakult rendszerben életbe lépett a BR-reformtörvény. Minden évben egy „szerencsés” osztály vehet részt a Programban; egy lakatlan szigeten folyó véres harcban, aminek csak egyetlen győztese lehet. A fegyverarzenálban minden szerepel, ami gyerek kezébe nem való: kés, villa, olló… sarló, golyószóró.
– Te tisztára individualistának tűntél, már akkor, amikor az osztályunkba jöttél.
– Ne használj ilyen bonyolult szavakat. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van
Tekinthető egy modern metaforának a tinédzserek életét meghatározó kegyetlen klikkekről és hierarchiáról; az idősebb generációk közötti szakadékról. Kíméletlen, már horrorba hajló akciófilm, amiben a 15 évesek brutális kegyetlenséggel gyilkolják egymást, menthetetlenül beteg „szórakozásnak” hangzik. Pedig a legkegyetlenebbek sokszor pont a gyerekek, nem szeretjük beismerni, de a serdülés minden testi, lelki vetülete instabilizálja az énkeresés útján lévő személyiségeket, és saját belső frusztrációjukat, családi „örökségüket” kortársaikon vezetik le.
Mindannyiótoknak megvan a maga sajátos személyes háttere. Természetesen néhányan közületek gazdag családból, mások szegény családból származnak. De az ilyen, rajtatok kívül álló körülmények nem határozhatják meg, hogy kik vagytok. Mindannyiótoknak magatoknak kell felismernetek, hogy mennyit is értek.
A könyv már a megjelenés előtt aggályokat keltett, egy irodalomi versenyen a zsűri túl megrázónak és ellentmondásosnak találta, hogy középiskolások versenyszerűen ölik egymást, a politikusok pedig tartottak attól, hogy a tinédzserekre rossz hatással lesz a film, meg is kapta a 16-os karikát. A rendező, Fukuszaku Kindzsi azonban bátorította fiatalokat, hogy szökjenek be megnézni a mozikba, elvégre róluk és nekik szól. Ugyebár, ami tilos, az vonzóbb – pláne tinikorban –, így még erősebb lett a film menőségfaktora, amit vétek lenne kihagyni. Viszont a pánik újra eluralkodott az országban, amikor egy 11 éves lány, aki köztudottan olvasta a Battle Royale-t, megölte osztálytársát, látszólag minden ok nélkül.
Éhezők Viadala, Fortnite, DayZ: Battle Royale, Squid Game, Alice in Borderland. Csak néhány példa Tarantino egyik kedvenc filmje által inspirálta művekre. Bizony a kultikus film rabul ejtette a Ponyvaregény rendezőjét is. Minden idők húsz legjobb filmje között tartja számon, rajongása odáig terjed, hogy a Kill Bill: Volume 1-ben a Battle Royale egyik legkegyetlenebb karakterét alakító, Kurijama Csiakit kérte fel az szintén erősen pszichopata tendenciákkal rendelkező Gogo Jubari szerepére. A film iránti szeretete még mindig lángol, tavaly a Jimmy Kimmel Showban azt nyilatkozta, bárcsak ő rendezte volna, hiszen még az Éhezők Viadala is lenyúlta a sztorit, bár az írónő ezt továbbra is tagadja. „Nagy rajongója vagyok a Battle Royale című japán filmnek, amely alapján az Éhezők viadala készült. Nos, az Éhezők viadala egyszerűen lenyúlta. Félelmetes lett volna megrendezni.“ Bár a rendezésről lecsúszott, de kis híján ő alakította a Battle Royale 2-ben az Egyesült Államok elnökének szerepét. Tarantino a Fehér Házban, ennél disztópikusabb disztópiát elképzelni se lehet.
A battle royale műfaja olyan alapvető a szórakoztatóiparban, mint a liszt, cukor és az olaj (az infláció előtt) a háztartásokban. A Purge széria, Assassination Nation, Aki bújt, és A vadászat, csak pár az újabb battle royale-filmek közül. Újabb mérföldkő lehet a Squid Game, a koncepció abszolút reformere. Az alternatív Dél-Koreában a játékosok, szembesülve a szabályokkal és a véres valósággal, önszántukból vehettek részt játékban. Ráadásul a mélylélektani ábrázolásnak a sorozatformátum is kedvez, így kicsit mindenkit megértünk, utálva szeretünk, szeretve gyűlölünk. Ezen felül a popkultúrában rengeteg utalást találhatunk magára filmre is. A Shaun of the Dead zombivígjátékban Shaun nappalijában ott virít egy Battle Royale. De a Thank You for Smoking és a Juno című filmekbe, és olyan sorozatokba, mint a LOST, szintén illesztett be utalásokat a rendező. A Flaming Lips a Battle Royale ikonikus jeleneteit vetítette a háttérben a Yoshimi Battles The Pink Robots turnéján.
Méltán népszerű, hiszen szeretünk megbotránkozni, rettegni, de a horrorral szemben, itt a „velem ez nem történhet meg” gondolatok mellett az „én erre sosem lennék képes”-jellegűek is cikáznak az agyunkban. Görbetüköröt tart elénk, tudatosan ellentmondásos érzéseket keltve bennünk; meggyőződésünk, hogy jó emberek vagyunk, de valóban képtelenek lennénk a végsőkig elmenni a túlélés érdekében? Ugyanakkor a szadista játékok nézőként izgalmat keltenek bennünk, ilyen módon mi is szereplőkké válunk. A mások szenvedésén szórakozó közönséggé.