A progresszív építészek egyre inkább a sarokba állítják a flancolást és a fenntartható, környezetbarát (és sokszor izgisebb) megoldásokat választják, például úgy, hogy régi anyagokból (de nem szemétből!) hoznak létre egészen új funkciókkal bíró elemeket.
A flancolás már a múlté
Míg a 2000-es évek elején minden arról szólt, hogy az otthonunk legyen minél nagyobb, merészebb, forradalmibb (és persze drága!), de az újgazdag stílus csillaga 2023-ra leáldozóban van. Az újrahasznosítás és újragondolás egészen más szellemiségben történik, és nemcsak az anyagiakat tekintve: kulturálisan is fontos változásokat hozott, és az emberek kezdik belátni, hogy a építőipar és a gazdaság helyzete miatt hamarosan az újrafelhaszálás nem választás kérdése lesz, hanem szükségszerű. Egyébként a körforgáson alapuló építészet mély gyökerekkel rendelkezik, a régi épületek anyagainak újrapozicionálása egyáltalán nem újkeletű dolog: már a római városokban is simán átvonszolták a köveket A városból B-be, hogy új épületeket hozzanak létre.
Farmerből szigetelőanyag
A modern építészek és belsőépítészek számára egyre szimpatikusabb ez a körforgásos, fentarthatóbb és gazdaságosabb irány. A folyamatnál a matériák némi energiáért és erőfeszítésért cserébe teljesen újjászületnek, a tervezők pedig egyre több termék és technika közül válogathatnak, és némi kreativitással a régi anyagokat sokszor teljesen más funkcióval ruházzák fel. Ezek az eljárások lehetővé teszik, hogy nem építőipari hulladékanyagokat is beforgassunk az építészetbe, legyen szó régi farmeranyagból készült szigetelésről, vágódeszkából készült padról vagy bögréből készült járólapról.
A templom, amely Istent és a természetet ötvözi: több mint 140 év után végre megépülhet a Sagrada Familía
2024.4.17 19:16
Martin Skoček szlovák építész például egy pozsonyi ház darabkáit menekítette ki: a 20. századi épület annyira rossz állapotba került, hogy le kellett bontani, de ahelyett, hogy az újraépítkezésnél mindent a nulláról kezdett volna, a téglákat megtisztította, és felhasználta őket a belső falakhoz, így ezek a téglák borítják most a nyeregtetős ingatlan szobáit.
Ez egyébként látványt tekintve is izgalmas, hiszen Skoček kvázi azzal, hogy bevitte a külső téglákat egy belső térbe, becsempészte a vidéki, rusztikus életérzést a saját nappalijába.
Fenntarthatóság ≠ giganagy kompromisszum
A BBC hozta fel példának a dél-londoni, Mountain Viewra keresztelt épületet: az Eduárd-korszakból fennmaradt házat szó szerint hulladékból építették újjá. Itt aztán nincsenek luxy márvány- vagy gránitlapok, cserébe régi szekrényajtók és vágódeszkák lettek ötletesen újragondolva és beépítve. A ház tervezője és tulajdonosa, Barnes arra törekedett, hogy a felújításnál minimalizálja a kidobandó építőanyagot és törmeléket. A lépcsőn a zero waste szlogen, a waste not want not is megjelenik, ami magyarul kábé annyit tesz, hogy ne pazarolj és nem fogsz szűkösködni.
Az újrafelhasználás szó hallatán talán nem a stílusos, dizájnos jelzőkre asszociálunk, de ez a – popkultúrából is sokat merített – ház remek példa rá, hogy csak azért, mert valami fenntartható, közel sem biztos, hogy csúnya vagy ízléstelen. A tulajdonosok próbálták a környezetvédelmi szempontokat az esztétikával vegyíteni, és úgy megálmodni a családi házat, hogy ne kelljen nagy kompromisszumokba belemenniük.
