Mindenhonnan azt halljuk, hogy kemény munkával és motivációval lehet belőlünk bármi. Mindenkiben ott van a potenciál, csak ki kell hoznunk magunkból a maximumot. De mi van akkor, ha én nem akarom?
„Legjobb verziója önmagamnak én vagyok” – énekli a Carson Coma, én pedig arra gondolok, hogy milyen jó lehet ennyire biztosnak lenni önmagadban. Én olyan könnyen elbizonytalanodom abban, hogy vajon tényleg úgy csinálom-e a dolgokat, ahogyan kéne, hogy évekkel ezelőtt nem kellett-e volna másik szakra jelentkeznem és hogy úgy egyáltalán: nem lennék-e sokkal boldogabb, ha valami teljesen mást csinálnék, mint amit.
Persze ezzel nem vagyok egyedül. Fiatal felnőttként teljesen természetes, hogy még keresem az utamat és egyik nap ezt akarom, másik nap azt. Néha felkelek és arra gondolok, hogy itt az ideje keresni egy unalmas 9 to 5 állást, ami biztos megélhetést nyújt, ahol van fejlődési lehetőség és ami mellett nyugodtan telhetnének az ugyanolyan hétköznapok. Máskor – és inkább ez a jellemző – azt érzem, hogy soha nem akarok egy multinak dolgozni és inkább tanulok, ameddig csak lehet, elvállalok mellette háromféle munkát, hogy valahogy fenn tudjam tartani magamat és próbálom minél későbbre halasztani azt a pillanatot, amikor nekem is bele kell szoknom a mókuskerékbe.
Így lépjetek tovább egy veszekedésen – a kibékülés legfontosabb lépései
2 nappal ezelőtt
Z generációs fiatalnak lenni egyáltalán nem egyszerű. A világ, amiben élünk szabadabb, mint valaha, és tele van lehetőségekkel. 50 évvel ezelőtt a legtöbb ember egy előre megírt forgatókönyvet követett és nem volt meg a lehetőségük arra, hogy egyik napról a másikra másik városba vagy országba költözzenek. Ma folyamatosan csak a lehetőségeket látjuk magunk előtt, azt, hogy mennyi mindent csinálhatnánk.
A csapból is az folyik, hogy a saját sorsunk kovácsai vagyunk és kitartó munkával bárkiből lehet sztár vagy multimilliárdos. Ha ez esetleg mégsem jön össze, akkor az természetesen a te hibád, hiszen nem dolgoztál elég keményen, nem használtad ki a lehetőségeidet, nem hoztad ki magadból a maximumot.
Számtalan újságcikk és TikTok-videó szól arról, hogy hogyan legyél önmagad legjobb verziója és hogyan éld a 'legjobb életed'. Motivációs előadók és sikeres üzletemberek beszélnek arról, hogy hogyan kellene kihoznod magadból a maximumot. Ezek a tippek bár jóindulatúak, nagyon nyomasztóak lehetnek. Tényleg edzenem kell reggelenként és kapcsolatokat kell építenem ahhoz, hogy kihozzam magamból a legtöbbet, ahogy azt a Time magazin ajánlja? Vagy, ahogy @Darcie Ratcliff tiktokjában láttam, nekem is hajnalban kell kelnem és félre kéne dobnom a csokiszeletet, amit épp eszek, mert szerinte a „legszexibb, legsikeresebb és leggazdagabb” verziója így cselekedne?
@darcieratcliff Okay I might have to do this!! It was from @Kaylin Mally videos! #success#successful#hottestversionofmyself#healthy#fit#bestversionofmyself#bestversionofme♬ Morning Routine - Tollan Kim
Ahogy olvasgattam ezeket a cikkeket a legjobb verziómról, azt vettem észre, hogy számomra egyáltalán nem szimpatikus az a 'sikeres én', amiért elvileg dolgoznom kéne. Olyan, mintha minden a sikerességről szólna, arról, hogy hogyan tudsz a legjobban teljesíteni a munkahelyeden, miként tudsz a legjobb szülő, a legjobb barát vagy barátnő, a legjobban kinéző változatod lenni. Arról, hogy ez az éned mennyire boldog és elégedett az életével kevés szó esik. A sikeresség tényleg azt jelenti, hogy jól nézünk ki és király karriert tudhatunk a hátunk mögött? Én szeretném azt gondolni, hogy nem.
Mi alapján válasszunk pszichológust?
2024.11.16 9:41
Az idén Oscar-díjat nyert Minden, mindenhol, mindenkor valahol pont erről szól. Talán nem spoilerezek azzal túl nagyot, ha elárulom, hogy a film alapkoncepciója szerint párhuzamos univerzumok léteznek és mindegyik univerzumban él egy olyan éned, aki az élete egy pontján mást döntést hozott, mint te. A filmet nézve elgondolkoztam azon, hogy mi van akkor, ha van egy univerzum, ahol sokkal jobb döntéseket hozok, ahol én is sikeres, saját magam legjobb verziója leszek. Sőt! Mi van akkor, ha eddigi életem során a lehető legrosszabb döntéseket hoztam és a párhuzamos univerzumok a sokkal sikeresebb énjeimet rejtik?
Rájöttem, hogy valószínűleg semmi. Lehet, hogy nem minden döntésem volt tökéletes, lehet, hogy néha nem úgy csinálom a dolgaimat, ahogyan azt a legjobb verzióm tenné, de nem a sikereimben szeretném mérni a saját értékemet. Sokkal fontosabb lenne elfogadnunk azt, hogy vannak hibáink és nem lehetünk mindenben a legjobbak. Nem baj, hogyha nem kelünk fel hajnalban edzeni, még akkor sem, ha a legjobb verziónk így tenné. Nem kell mindig produktívnak lennünk és nem kell, hogy folyamatosan a sikeresség lebegjen a szemünk előtt. Persze jó, ha az ember kihozza magából a maximumot, de én a legjobb verzióm helyett szeretnék inkább egy boldog és kiegyensúlyozott verzióm lenni.
