Ugyan miért ne lehetne egy nő szőrös, és miért ne hordhatna egy fiú sminket, esetleg szoknyát? Csak rajtunk múlik, mit teszünk elfogadottá.
A közösségi médián olyan könnyűnek tűnik, a valóságban mégis gyakran félünk tőle, hogy mit gondolnak mások. A nemi sztereotípiák megtörése nem egyszerű feladat, de mindenkinek jobb lenne, ha a nemük helyett valódi tulajdonságaik alapján ítélnénk meg a másikat.
Hatodik osztályos voltam, amikor borotválni kezdtem a lábamat. Iskolából hazafelé menet, a buszon ülve vettem észre, hogy a lábamon lévő szőr látványosan erősebb és sötétebb lett. Úgy éreztem mindenki engem bámul és borzasztó igénytelennek tart a lábszőröm miatt. Elhatároztam, hogy otthon megszabadulok tőle. Ekkor még nem tudtam, hogy egészséges felnőtt nem foglalkozik egy 12 éves lány szőrzetével és hogy a kiskoromtól kezdve belsővé tett szépségideál mondogatja a fejemben, hogy a lányok nem szőrösek.
Nyolcadikban összesúgtunk a tesiöltözőben, ha egy osztálytársnőnknek szőrős volt a hónalja, és menőnek számítottak azok a lányok, akik reggelente felraktak egy kis sminket. Középiskolában történt valami és ami még néhány éve ciki volt, viccessé vált. Már nem vettük olyan komolyan a szőrtelenítést és a tornaterem előtti folyosón borzoltuk a kedélyeket a szőrős lábunkkal.
Persze a szőr ekkor is megamaradt a téli hónapok igénytelenségének, a hosszú nadrág alatti titoknak. Tavasszal előkerültek a szoknyák meg a rövidnadrágok és velük együtt a borotva és a gyanta is. Azt már senki nem merte bevállalni, hogy szőrős hónaljjal hordja az ujjatlan topot. Gimnázium után azt gondoltam feministaként “kötelező” szőrösnek lenni.
Ma egyszerűen már csak nem érdekel a szőrzetem. Ha úgy tartja kedvem szőrtelenítek, ha viszont nincs kedvem hozzá, akkor egyáltalán nem érdekel, hogy ki mit gondol a testszőrömről.
A nemi sztereotípiák a kultúránkba mélyen beágyazottak, hatással vannak a társadalmi struktúrákra és meghatározzák, hogy miként tekintünk a nőkre és a férfiakra.
Már gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy mit jelent “igazi” férfinak vagy nőnek lenni. Tudjuk jól, hogy a fiúk színe a kék és a zöld, és ők kocsikkal, dínókkal játszanak, míg a lányok rózsaszínbe öltöznek és babáznak.
Nagyon hamar elkezdődik a különböző nemi szerepekre való nevelés, a gyerekek pedig internalizálják az annyiszor hallott mondatokat. A fiúk nem sírnak. Kemények és erősek. A lányok kedvesek és szelídek, foci helyett inkább rajzolnak.
Ezek az elvárások és előítéletek mindenhol szembejönnek velünk az iskolától kezdve a reklámokon át a mesekönyvekig. Észrevétlenül sajátítjuk el és visszük tovább mi is ezeket a mintákat, anélkül, hogy elgondolkoznánk azon vajon miért tesszük azt, amit teszünk?
6 tipp, hogy a turizás valóban fenntartható legyen
2024.10.24 16:34
Az elmúlt évtizedek során a világ sokat lépett előre az elfogadás és az egyenlőség terén. 2001-ben Hollandia volt az első ország, ahol legalizálták az azonos nemű párok házasságát. Azóta 22 év telt el és további 33 országban kelhetnek egybe meleg emberek. A hagyományos nemi szerepek is lazulni látszanak, egyre inkább elfogadott, ha egy nő a karrierjét választja gyereknevelés helyett, a férfiak pedig egyre több országban kaphatnak több hónapos apasági szabadságot. De nem csupán a család és a munka világában lazultak a korábban olyan szigorú szabályok. A popkultúra legismertebb előadói és a közösségi médiában népszerű tartalomgyártók is folyamatosan újraírják a kőbe vésett szabályokat.
A férfisztárok szoknyában vonulnak a vörös szőnyegen, Harry Styles folyamatosan csillogó szettekben lép fel és Magyarország legkövetettebb tiktokkere, @whisperton minden videójában gyönyörű sminket visel. Sok nő dobja el a borotvát, a melltartó hordás szinte teljesen kiment a divatból és az is sokkal inkább rendben van, ha egy női híresség nem hagyományosan “szexi”.
@whisperton ALKOSSUK UJRA A HIRES FILTERT SMINKEKKEL 😱💄💋
♬ original sound - Ton
Ezeknek, a sokak számára “polgárpukkasztónak” tűnő trendeknek, valójában rengeteg pozitív hatása van. A hagyományos nemi szerepek és a nemi sztereotípiák megtörése segít abban, hogy a nemekről ne egy bináris rendszerben gondolkodjunk. Át kell írnunk a nemekről alkotott szabályokat és el kell engednünk az elgondolást, hogy csak azért mert valaki férfi ilyen lesz, a nő pedig olyan. A gendernek, vagyis társadalmi nemnek valójában nagyon kevés köze van a biológiai nemhez.
Attól még, hogy valaki biológiailag férfi, rendelkezhet hagyományosan femininum tulajdonságokkal, érdeklődési körrel és fordítva. Ez pedig nem jelenti azt, hogy bárkivel bármi gond lenne. Épp ellenkezőleg.
Ha képesek vagyunk felvállalni azokat a tulajdonságainkat, amelyek a társadalom szemében nőiesek vagy férfiasak, ha hagyjuk lányként, hogy megnőjön a lábszőrünk és fiúként kisminkeljük magunkat, mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy egy elfogadóbb világban élhessünk.
