A legtöbb követővel rendelkező sztárok is eltűnnek időről időre a social média platformokról. Nemrég Selena Gomez tartott egy pár hetes szünetet, hogy távol maradjon az őt körülvevő drámától. Ezért érdemes kipróbálni egy kis időt social média nélkül.
Tizenegy éves voltam, amikor letöltöttem a Facebookot, hogy FarmVille-t játszhassak rajta. Hivatalosan még nem is lehetett volna saját fiókom, de Zuckerberg elhitte nekem, hogy 1900-ban és nem 99-ben születtem. Két évvel később Instagramra is felregisztráltam, hogy én is feltölthessem a szétfilterezett képeimet. Azóta tíz év telt el és a különböző közösségi média platformok jöttek-mentek az életemben. Csináltam Twitter-fiókot, amit sosem használtam, gimiben pár hónapig nekem is volt tumblr-korszakom és persze a Snapchat és a Vine sem maradhattak ki az életemből.
A TikTokot csak tavaly töltöttem le és a BeRealnek még mindig nem adtam be a derekamat, cserébe viszont lelkes Redditező vagyok. Sokat szoktam gondolkozni azon, hogy milyen jó lenne minden social média felületről letörölni magam, aztán sosem tudom rávenni magamat a dologra. A közösségi média az életem szerves része, többet éltem úgy, hogy fenn voltam valamilyen platformon, mint nélküle. 2019 nyarán mégis letöröltem magamat az Instagramról és a mai napig nem bántam meg, hogy így tettem.
Általános iskolás koromban még a Facebook lájkok mennyisége és az ismerősök száma voltak a menőség fokmérői. Ez az Instagram berobbanásával gyorsan megváltozott és rövid idő alatt már senkit nem érdekelt mit csinálsz a Facebookon, sokkal fontosabbak voltak az Insta követőid és szívecskéid. Én sosem voltam igazán jó a fotózásban és főleg abban nem, hogy egy stílust vagy trendet követve egy egységes, esztétikus feedet hozzak létre. Hamar elkezdett zavarni, hogy nem tudok olyan jól kinéző képeket lőni, mint mások és irigykedtem a barátnőimre akiknek volt érzékük a képek elrendezéséhez. De leginkább akkor kezdtem rosszul érezni magamat az Instagramtól, amikor megjelentek a sztorik és vele együtt az állandó kényszer arra, hogy megmutassam: nekem is izgalmasak és megosztásra méltók a hétköznapjaim.
Women In Male Fields: a nők a toxikus férfiaknak, a férfiak meg a toxikus nőknek mennek neki a TikTokon
3 nappal ezelőtt
Az Instagram sztorik meghatározták a gimis éveimet és számomra leginkább két dolgot jelentettek: 1. láttam, hogy mások mennyivel menőbbek és izgalmasabb, mint én, 2. tudtam, hogy nekem is muszáj rendszeresen posztolnom azért, hogy ne legyek totál béna arc. Arra ekkor még egyáltalán nem gondoltam, hogy az ismerőseim élete sem non-stop bulikból, baráti kávézásokból és utazásokból áll, csak sokkal jobban tudják megválasztani a megosztásra érdemes pillanatokat. Én viszont mániákusan kezdtem keresni azokat a dolgokat az életemben, amiről lőhettem egy képet csak azért, hogy párszáz ismerősöm 24 órán keresztül láthassa. Nekem az Instagram nem arról szólt, hogy létrehozzak egy saját online fotóalbumot, sokkal inkább a szorongásaim színtere volt.
2019-ben nyarán egy hétig Erdélyben vadkempingeztem teljesen nomád körülmények között. A tisztáson, ahol táboroztunk nem volt se víz, se áram, de még térerő se. Patakban fürödtünk és gázfőzőn készítettük az ételeket, internetezni és telefonálni pedig egyáltalán nem tudtunk. Az első napokban észrevettem magamon, hogy a kirándulás közben lőtt képeket elsősorban azért készítem, hogy később meg tudjam osztani őket Instagramon, erre viszont internet hiányában nem volt lehetőségem.
Néhány napig nagyon zavart, hogy nem tudom megmutatni a követőimnek, hogy milyen szép helyeken járok, de egy idő után egyre inkább elkezdtem a környezetemre figyelni. A social média megvonás egy rövid hét alatt változásokat hozott az életemben. Nem kattogtam megállás nélkül azon, hogy mit csinálnak mások, nem volt folyamatos fomóm a bulikat és lógásokat látva és nem akartam kényszeresen megmutatni, hogy én mit csinálok. Este lefekvés előtt könyvet olvastam a facebook görgetése helyett és reggel sem az volt az első dolgom, hogy megnyissam valamelyik közösségi platform appját.
A túra után elhatároztam, hogy egy ideig nem megyek vissza Instagramra és további három hétig nem használtam az appot - ezúttal önszántamból. Legnagyobb meglepetésemre cseppet sem hiányzott az Instagram, de egy hónap elteltével mégis visszaléptem a fiókomba. A visszatérés viszont egyáltalán nem okozott örömet, sőt kimondottan csalódottnak éreztem magamat. Végre megint up to date voltam az ismerőseim mindennapjaival, de az egy hónap alatt rájöttem, hogy igazából teljesen jól megvagyok ezek nélkül a félinformációk nélkül. A nyomás, amit amiatt éreztem, hogy posztolnom kell visszatért és ez egyáltalán nem tetszett. Így történt, hogy nyár végén nem csupán kiléptem az Instagramból, de fel is függesztettem a fiókomat.
Autotune és gátlástalanság végtelen mennyiségben: A stand-up éppen átalakul, és Morgan Jay lehet a műfaj egyik új csillaga
2024.11.10 8:38
Sokáig nagyon nehéz volt Instagram nélkül létezni, de ma már teljesen természetes számomra, hogy nem vagyok fenn ezen a platformon. Most az tűnik elképzelhetetlennek, hogy Facebookról töröljem le magamat vagy leszokjak a TikTok-ról, pedig biztos vagyok benne, hogy nem bánnám, ha az a napi néhány óra, amit pár másodperces videók és posztok nézésével töltök felszabadulna.
A 21. században szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy social média nélkül létezzünk és a teljes absztinencia azt is jelentené, hogy fontos hírekről, eseményekről és trendekről maradunk le. Szerintem nem is kell, hogy az legyen a célunk, hogy minden platformról töröljük magunkat. Sokkal fontosabb, hogy megtaláljuk a számunkra jól működő felületeket és el tudjuk engedni azokat, amik negatív hatással vannak ránk legyen szó az örökké tartó görgetésről vagy lájkvadászatról. Ahhoz, hogy jobban értsük a közösségi média szerepét az életünkben, egy nagyon jó kiindulópont egy néhány hétig tartó Instagram-, Facebook- vagy TikTok- detox.
