Július 16-án érkezett meg a hazai mozikba Christopher Nolan-féle Odüsszeia, amit már a bemutató előtt sokan leírtak és komoly kritikával illettek. Teljesen alaptalanul, hiszen az alkotás méltó feldolgozása lett Homérosz alapművének. Kritika.
Christopher Nolan korunk egyik legnagyobb filmrendezője, Homérosz Odüsszeiája pedig a világirodalom egyik legmeghatározóbb alkotása, sőt alapműve. Ebből következik, hogyha nem is volt elkerülhetetlen kettőjük találkozása, a folyamatos kihívásokat kereső Nolan méltó kihívóra akadt az európai kultúra alapkövének tekinthető gigantikus görög eposz formájában.
Talán kevesebben hallottak róla, de Nolannek egyszer már majdnem volt lehetősége egy homéroszi alapműből, az Iliászból rendezni. A 2004-es, Brad Pitt főszereplésével készült Tróját ugyanis ott hagyta az arra felkért rendezője, Wolfgang Petersen, és Nolant kérték meg, hogy ugorjon be a helyére, aki neki is állt a film munkálatainak.
Végül Petersen visszatért a rendezői székbe, így Nolannak kárpótlásul a Batman: Kezdődik! direktori székét ajánlotta fel a Warner Bros. A fiatal, akkor harmincas éveiben járó rendező a denevérember történetével kétségtelenül jobban járt, mint a hollywoodi akciófilmmé silányított Trójával. Később ő maga is megjegyezte, hogy utólag szerencsésnek tartja a Trója körül kialakult rendezői kavarodást, és hogy Homérosszal végül az ötvenes éveiben kezdhetett el igazán foglalkozni, amikor már sokkal érettebben tud az alapanyagra koncentrálni.
Az Odüsszeia egy, a rendezőhöz hasonlóan középkorú férfi hazatéréstörténete, és a film fő mozgatórugóját is ez a hazatérés-toposz adja, vagyis hogy valóban haza lehet-e térni húsz év után, és hogy otthon-e még az a hely, amire nem ismerünk rá?
Toy Story 5.- kritika: Buzz és Woody ismét játékháborúznak, de volt értelme újabb bőrt lehúzni a franchise-ról?
2026.6.18 12:02
Ameddig a Trója csak nyomokban tartalmazza az Iliászt, a Nolan-féle Odüsszeia összehasonlíthatatlanul hűségesebb a Homérosz-féle eposzhoz, és néhány kisebb-nagyobb torzítás, összevonás vagy egyszerűsítés ellenére is egy jól kivitelezett, hiteles alkotást kapunk, ami az eddig legtökéletesebb feldolgozása az eposznak.
Az Odüsszeia az alapanyaghoz hasonlóan több szálon fut. Egyrészt a film jelentős részében azt látjuk, hogy Odüsszeusz a múzsája, Kalüpszó bíztatásra idézi fel, hogy mi történt vele a trójai háborúban, és az azt követő hosszú út során, ahol embereivel együtt megjárták az emberevő küklopsz, Polüphémosz barlangját, a mohó férfiakat disznóvá változtató Kirké istennő szigetét, az alvilágot, a szirének szigetét, a tengeri szörny Szkülla szigetét és Kharübdisz tengeri örvényét, majd a Napisten szigetét, ahol végül az összes embere odaveszett.
Másrészt a filmben a felidézés mellett zajlanak a jelen eseményei is, Ithaka szigetén Odüsszeusz hátrahagyott felesége, Pénelopé királyné és fia, Télemakhosz várja hosszú évek óta reménytelenül a főhős hazatértét. A szigeten káosz uralkodik, a királyi palota kérőkkel van tele, akik Pénelopé keze és a királyi cím után sóvárognak, miközben merényletet terveznek Télemakhosz ellen is, aki apja után kutatva keresi fel az ő régi harcostársait.
A legnagyobb eltérés talán az eposz és a film között a cselekmény sűrítésén túl abban érhető tetten, ahogyan Homérosz és Nolan Odüsszeusz szerepfelfogásáról gondolkodik. Az eredeti műben a főhős egy sokkal ellentmondásosabb, gyarlóbb karakter, aki hosszú távolléte alatt három nőt is elcsábít, majd mit sem törődve az érzéseikkel faképnél hagyja őket.
A leleplezés napja-kritika: Spielberg ufóinváziós thrillere ámulat helyett B-filmes autósüldözésekkel traktál
2026.6.11 12:59
A filmben Odüsszeusz az árnyalt karakterábrázolás ellenére is egy ennél sokkal „tisztább”, hűségesebb, és a visszatéréshez naivan ragaszkodó főhős, aki már-már egy erkölcsi iránytűként szolgál. Matt Damon karaktere önreflexívebben látja a múltat, és Trója ostromát is, ami annak ellenére, hogy egy nagyon sikeres taktikai döntés, a trójai faló és egy azt követő győztes háborúként vonult be az emlékezetbe, érvelése szerint véget vetett a törvények tiszteletére alapuló régi világnak, és egy olyan új világot hozott létre, ami a bosszúban és a dühben gyökeredzik.
Egyébként az alkotás főbb szereplői Odüsszeuszhoz hasonlóan klasszikus, nagybetűs karakterek, akik vagy legalább olyan tiszta motivációkkal, és határozott erkölcsi mércével rendelkeznek, mint Pénelopé, Télemakhosz vagy a főhős korábbi szolgálója, Eumaiosz, akik rendíthetetlenül bíznak abban, hogy Odüsszeusz visszatér, és megtisztítja házát a kérőktől, vagy olyan klasszikusan negatív karakterek, mint Robert Pattinson Antinoosza, akinek minden erőfeszítését a trón megszerzése motiválja. Az alkotást az a dinamika jellemzi tehát, ahol a régi világ értékeinek őrzői és az új világ anarchikus működésének kiélvezői és kihasználói kerülnek szembe egymással.
Persze ebben lehetne mindenféle utalást, meg a 21. századra passzoló sorok közötti megfejtéseket keresni, de igazából felesleges, mert a film sem teszi. Néha egy-egy erősebb félmondattal utalnak a korabeli nők helyzetére, és arra, hogy milyen iszonyatosan ki voltak szolgáltatva a férfiak által kontrollált világnak és a férfiak érzelmektől fűtött döntéseinek, ennél messzebbre mégsem merészkedik Nolan.
Hússzaggatóan debil az új Horrorra akadva-film, de most pont erre volt szüksége a világnak – Kritika
2026.6.4 10:47
De talán nem is kell neki, és az sem biztos, hogy korrekt lenne számon kérni a rendezőt a nagy világmegváltó gondolatok hiányáról, hiszen éppen eléggé hatalmas teljesítmény az tőle és az egész alkotói csapattól, hogy ilyen monumentális alapművet egy ahhoz méltó módon vigyen vászonra.
A film látványvilága, a kosztümök, a díszletek, a helyszínek és a vizuális effektek elképesztően izgalmas és valósághű elegyet alkotnak, a színészi játék kiváló, és ennek az érzelmileg is nagyon intenzív és megható filmélménynek tökéletes keretet ad a zseniális Ludwig Göransson zenéje, ezért a háromórás filmmonstrumnak még azt is megbocsájtjuk, hogy az első 15-20 perc a gyors vágások és a kapkodós tempója miatt szinte nézhetetlen.
Kiégető cringefesztivál lett Sacha Baron Cohen és Rosamund Pike új vígjátéka – Megnéztük a Netflix listavezető filmjét
2026.5.30 9:13
Az Odüsszeusz nem a legmélyebb vagy legkomplexebb alkotása Christopher Nolannek, viszont egy olyan, közel tökéletesre polírozott, minden tekintetben gazdag filmélmény, amihez hasonlóban olyan ritkán részesül csak az ember, hogy ezt nem szabad kihagyni.
