Új év, új premier: a mai naptól csípheted el a mozikban Russell Crowe és Rami Malek főszereplésével a Nürnberg című filmet, amely Hermann Göring pszichoanalízisén keresztül mutatja be a nürnbergi per eseményeit.
A Nürnberg felvételei az utóbbi egy év folyamán, 2025 nyaráig bezárólag zajlottak le a magyar fővárosban. A film rendezője az a James Vanderbilt, aki David Fincher Zodiákusát producerelte, a A függetlenség napja: Feltámadásban azonban már íróként vállalt szerepet – akárcsak a Nürnberg esetében, Jack El-Hai-val karöltve. Teszünk egy rövidke történelmi kitérőt, hogy világossá váljon a film apropója abban az esetben is, ha az évek során még nem merültél el a 20. századdal foglalkozó történelemkönyvek tengerében.
A második világháború után a szövetséges hatalmak elfogták a náci Németország életben maradt vezetőit, hogy bíróság elé állítsák őket háborús bűneik miatt. Ez volt a nürnbergi per. Szimbolikus okok miatt tartották Nürnbergben – a németországi város volt a náci ideológia központja, ahol a hatalmas pártgyűléseket és felvonulásaikat szervezték, és ahol többek közt az 1935-ös nürnbergi törvényeket is elfogadták, amelyek jogilag megalapozták a zsidó származású polgárok szisztematikus kirekesztését, üldözését. Huszonnégy katonai, politikai és gazdasági vezetőt vontak felelősségre a percben – tizenkettőt közülük halálra is ítéltek –, élükön az 53 éves Hermann Göringgel, Adolf Hitler birodalmának második emberével.
Az első világháború lakossági köztiszteletben álló „ászpilótája”, Hermann Göring a korai 1920-as évektől kezdve Adolf Hitler kedvenc embere és a náci Németország egyik legmagasabb rangú vezetője volt. 1932-től a Reichstag elnöke volt, 1933-tól Poroszország birodalmi kormányzójaként tevékenykedett, 1935-től a Luftwaffe, vagyis a német légierő főparancsnoka lett, valamint az úgynevezett Reichsmarschall, amely titulust csakis a kedvéért hozták létre, és a legmagasabb katonai rangot jelentette. És nem utolsósorban: Hitler helyettese és kijelölt utódja volt. 1936-tól Göring kulcsszerepet vállalt a háborús offenzíva előkészítésében, továbbá ő bízta meg Reinhard Heydrichet a holokauszt logisztikai szervezésével, amely feladat végül Heinrich Himmler kezébe került.
10+5 film otthonülős szilveszterre, ha skippelnéd a Bagi-Nacsát, és már látni sem bírod Piedonét
3 nappal ezelőtt
Az 1945. november 20-ától 1946. október elsejéig tartó nürnbergi perben Göring volt a szövetséges erők legnagyobb fogása, hiszen az egyetlen magas rangú náci politikus volt, aki életben maradt. Háborús bűnök, világbéke elleni összeesküvés és emberiesség elleni bűntetteiért kötél általi halálra ítélték, de néhány órával a kivégzése előtt öngyilkosságot követett el. A filmben Russel Crowe alakítja őt, Rami Malek pedig azt a Douglas Kelley-t formálja meg, aki a tárgyalások alatt börtönpszichiáterként dolgozott. Kelley végezte el a vádlottak pszichoanalízisét és kompetenciamérését, különböző tesztvizsgálatok és hosszú beszélgetések során.
Az amerikai szakember több száz órán át beszélgetett Göringgel: valósággal a megszállottjává vált, és rendkívül érdekfeszítőnek tartotta a vele való társalgást. Kooperatívnak, műveltnek, intellektuálisan dominánsnak, manipulatívnak és nárcisztikusnak írta le a náci politikust. Kelley könyvet írt a tapasztalatairól, de megbukott íróként. A nürnbergi események megviselték, depresszióba süllyedt, és 1958-ben végül öngyilkos lett, méghozzá ciánkapszula segítségével – ugyanazzal a metódussal, amellyel Göring oltotta ki a saját életét. A Nürnberg című film kettejük eszmefuttatásaira fókuszál, miközben nagy ívben bemutatja Göring tárgyalótermi kihallgatásának kulcspillanatait. Az előzetes után elmeséljük, hogyan sikerült a film.
Kezdjük a pozitívumokkal, mert abból kevesebb van
Az autentikus második világháborús miliő beszippant; Budapest dohos, komor utcái remek táptalajt nyújtanak a depresszív sztorinak, és összességében korhű a film atmoszférája. A díszletek, lokációk, jelmezek mind-mind elsőrangúak, és elrepítik a nézőt a viharvert 1940-es évek tájékára. A fényelés különösen elegáns: a komor színpalettának és a sötét küllemnek köszönhetően enyhe noir-hangulata is van a Nürnbergnek. Pozitív csalódás, hogy a 2,5 órás játékidővel sincs probléma. Ügyesen vezeti Vanderbilt a tempót, és nincsenek üresjáratok – a rendezői kvalitás mellett ez részben a kollektív történelmi tudásunkra (és persze traumáinkra) építkező alapanyagnak is köszönhető.
A Grincs nélkül nincs karácsony: 10 fun fact a filmről, aminek a zöld mukija amúgy nem is zöld volt
2025.12.24 9:28
Ami a nívós szereplőgárdát illeti, Michael Shannon jó szokásához híven Robert H. Jacksont, a nürnbergi per főügyészét is profin hozza. Leo Woodall Howard Triest német származású amerikai őrmestert játssza, szintén ügyesen, és Rami Malekre sem lehet egy rossz szavunk sem: lendülettel, intenzitással és rétegzetten viszi vászonra Douglas Kelley komplex karakterét.
Russell Crowe esetében viszont ambivalens érzéseim voltak. A német akcentusa kiváló, és az átütő karizmája is tökéletesen passzol Göringhez, de bizonyos jelenetekben olyan, mintha színjátszás helyett inkább karikírozná, parodizálná a náci vezetőt. Felemás, egyenetlen az alakítása; olykor előbújik Crowe valódi személyisége az álarc mögül, ami kicsit sem szerencsés a film szempontjából. A két Oscar-díjas főszereplő közti feszültség egyébként zseniális – kettejük kémiája a Nürnberg mérföldekkel legizgalmasabb aspektusa. Kár, hogy meglepően kevés időt töltenek együtt a képernyőn.
7 karácsonyi film, aminek egyébként nem sok köze van a karácsonyhoz
2025.12.20 10:52
Ami még előnyére válik a történet struktúrájának, hogy bár röviden, de említi, az első háború győztes felei miként szabtak ki teljesíthetetlen feltételeket a vesztesekre, így Németországra is. Felbőszítve a németeket olyannyira, hogy a lakosság bizalmat szavazott a szélsőjobboldali-radikális Hitlernek és pártjának, akik 1936-tól kezdve már nagy erőkkel tervezték az Európa elleni bosszúhadjáratot. Ezért is volt kiemelten fontos a nürnbergi per során, hogy meghagyják a vádlottak emberi méltóságát, és fair legyen a tárgyalás menete, hiszen ahogy a főügyész fogalmazott: „harmadjára már nem biztos, hogy le tudjuk győzni őket”. A második világháború tanulságainak alultárgyalt aspektusa ez, amelyet futólag felvázol a film – amely mindezek ellenére nem sikerült kifejezetten jól. Mondjuk is, miért.
A műfaji klisék korlátjai
A legerősebb pillanatokat Göring és Kelley dinamikája eredményezi, amelyből vajmi keveset kapunk. Ahelyett a történet magvának szempontjából érdektelen mellékszereplőkkel, például az ügyésszel és Douglas Kelley érdektelen szerelmi szálával homályosítja el a fókuszt. A per bürokratikus háttere bár érdekes, de csak felületesen tárja fel a cselekményt, így gyakorlatilag okafogyottá válik a bemutatása, amelynek tükrében jóval kevesebb idő jut Göring pszichoanalízisére. Itt említeném meg az író-rendező másik filmjét, a rettentően gyenge A függetlenség napja: Feltámadást, amelynek klisés, erőltetetten hatásvadász akciófilmes dialógjai visszaköszönnek a Nürnbergben is.
Göring és Kelley összetett jellemét és érzelemvilágát is sekélyesen, egysíkúan illusztrálja a film. Ezerszer látott, bevett trópokat durrogtat, és húsbavágó párbeszédek helyett forszírozott indulatokat jelenít meg. A legfájóbb pont egyébként az, hogy nem tárja fel a holokauszt morális aspektusait, és kizárólag azáltal képes bárminemű emóciót kiváltani, hogy eredeti felvételeken mutatja be a haláltáborok horrorát. Az lett volna az igazi, ha a két fél közti intellektuális csatározás is csontig hatol, és kimondott szavakon keresztül tárja fel „a gonosz" lelki világát, belső mozgatórugóit, motivációit, sötét jellemének lényegbeli elemeit.
Végigültük az Avatar: Tűz és hamut – Ilyen, amikor orrvérzésig gyűrik egymást a CGI-effektek
2025.12.17 9:51
Ehelyett, mintha csak a Gladiátorba csöppentünk volna, Crowe frappáns egysorosokat pattogtat, ravasz, hamar elcsépeltté váló mosollyal a szája szélén. Semmiféle mélységet nem tartalmaz a narratíva, csupán egy élettelen, steril, szirupos töriórát tart.
Ha egyszernézős, kommersz tömegfilm helyett a készítők mertek volna a Kamaszok harmadik epizódjára hajazó, javarészt Hermann Göring cellájában játszódó, párbeszédalapú drámát készíteni, amely egy pattanásig feszülő pszichoanalízis-terápiát mutat be, maradandóbb alkotás kerekedhetett volna a projektből. A második világháborús éra fanatikusainak ennek ellenére is érdemes lehet egyszer megnézni, hiszen a hozott tudással kiegészítve, a világklasszis színészek játékát mustrálva korrekt történelmi kitérő, azonban nem közöl újat Göring pszichéjéről vagy az utolsó hónapjainak körülményeiről, sem pedig az emberiség történetének talán legfontosabb perének pszichológiai, emberi aspektusairól.
