A Literálisan legújabb epizódjában Simon Márton Polaroidok című könyvének hatását vizsgálja Szécsi Krisztián az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének oktatójával, Veres Balázzsal.
2013 van. Dübörög a Tumblr-mánia, az iPod nanókból üvölt Lana Del Rey, Marina (akkor még Marina and the Diamonds), az Arctic Monkeys, a The 1975, a The Neighbourhood, és suli után délutánonként minden tinédzser elsődleges elfoglaltsága az volt, hogy minél esztetikusabbra kódolja blogjának vizualitását. Közben feszt reblogoltuk a hangulatképeket, próbáltunk minél vibe-osabb Tumbli-kompatibilisebb szettekben fotósorozatokat készíteni, melyekhez a tökéletes captiont egyértelműen Simon Márton Polaroidok verseskötete adta.
A költő pofátlanul sikeres, de egyben nagy port kavaró könyve egy füst alatt került fel 2013-ban a könyvesboltok polcaira, és megannyi magyar tinédzser magánkönyvtárába. A számozott gondolatok, haikuk összessége, vagyis kis polaroidok egy teljes generációt lőttek szíven, rezonált velük, Simon fejére pedig olyan babérkoszorú került fel, amit a fiatalok kötöttek.
13 év telt el a könyv megjelenése óta, a Tumblr kérdésköre újra és újra előkerül, és a Literálisan irodalmi műsorunk legújabb epizódjának témáját is pont ez adja. A műsor házigazdája, Szécsi Krisztián ezúttal ebbe a korba tekint vissza a köteten keresztül Veres Balázzsal, az ELTE BTK Média és Kommunikáció Tanszékének oktatójával, akinek szakterülete a digitális nyelvészet és nyelvpolitika, az internetes nyelv változásai és az online közösségek nyelvhasználata.
Irodalmi utalások Lana Del Rey dalaiban, amikről sanszos, hogy még sosem hallottál
2 nappal ezelőtt
Az adásban beszélnek a Tumblr-mániáról, arról, hogyan segítette a platform a Polaroidok felemelkedését, miért talált be annyira egy teljes generációnál, és azt is vizsgálják, hogy hogyan öregedett az irodalmi projekt az elmúlt 13 évben, illetve jót tett-e neki az idő múlása.
