Bármiféle zenei előképzettség nélkül, úgy, hogy soha nem is énekelt, egyszer csak kitalálta, hogy ő zenész szeretne lenni, és meg is csinálta. Mindeközben meg a 2010-es évek alternatív popzenéjének egyik legmeghatározóbb alakja lett.
Gyakorlatilag már se szeri, se száma azoknak a cikkeknek, amelyekben beletenyereltünk a 2010-es évek Tumblr-érájába, vagy hogy olyan előadók karrierútját jártuk körbe, akiket a platform nevelt ki. És bár minden egyes ilyen írásunk kicsit a vidéki retrodiszkók vagy a nosztalgiabulik hangulatát kelthetik, valóban nem tudjuk eleget hangsúlyozni, milyen fontos szerepet játszott a mai A-listás előadók vagy későbbi művészeti esztétikák kialakulásában – nosztalgia ide vagy oda. Mondhatjuk úgy is, hogy a Tumblr bloghálózata egy prototípusa volt annak a tartalomfogyasztási keretnek, amit végül is teljesen más formában, de a későbbi Vine, Musical.ly és a TikTok átvett és betöltött. Mivel a múlt évtized elején egy-egy sláger vagy előadó sikere szinte csak televíziós, rádiós, videóplatformos jelenlétükön múlott, a Tumblr tökéletes helyszínként szolgált arra, hogy egy kis hátszelet biztosítson művészeknek. Állandó kontaktot alakíthattak ki rajta rajongóikkal, elmélyíthették perszónájukat és erősítették így a paraszociális kapcsolati hálókat. Ilyen volt Marina is, vagy ahogy sokáig a világ ismerte: Marina and the Diamonds.
Egy utolsó búcsúlevél 2024-hez: bebizonyítjuk, hogy semmit sem változott a világ 2014-hez képest
2025.1.4 9:11
A görög származású walesi énekesnő elengedhetetlen résztvevője volt a Tumblr-dominanciának. A szintén Tumblr-királynő Lana Del Rey-jel való barátsága popkulturálisan is ismeretes volt, lemezeinek esztétikája letarolta a tinidepiben szenvedő fiatal tumblizókat, egymaga divatba hozta a 70-es évekbeli, A stepfordi feleségek film vizualitásával játszó amerikai háziasszony imázsát csipkeharisnyákkal, masnikkal, utána meg a neon testhezálló bodykat és sminkeket. Marina – hogy éljünk egy egészen béna szóviccel – valóban egy csiszolatlan gyémánt, a mai alternatív popzene ékköve, aki bár ért már el komolyabb mainstream sikereket is, de még mindig nem kapja meg azt a figyelmet, ami teljességében kijárna neki egyedi énekhangjának és semmivel össze nem téveszthető zeneiségének köszönhetően. Zenei munkásságának legkohezívebb és legérettebb lemeze, a Froot pont ma, március 13-án jelent meg 10 éve, így legújabb művészeti portrénkban az ő karrierútját járjuk körbe.
Egy brit benzinkútról Kanye Westig
Marina, született Marina Lambrini Diamandis egy kis walesi faluban nevelkedett nővérével. Szülei négyéves korában váltak el, görög édesapja utána vissza is költözött Athénba, de gyakran látogatta lányait. Az énekesnő gyermekkorát „egyszerűnek, idillinek, békésnek, nagyon normálisnak”, de ugyanakkor „szegénynek” írta le. Rengeteget utazott, főleg apja miatt, aki sokáig Japánban dolgozott, de saját bevallása szerint nyarakat töltött el Oroszországban és Ukrajnában is. Tizenhat éves volt, amikor két évre kiköltözött Athénba, hogy megtanuljon görögül, és hogy „kapcsolódhasson családi gyökereivel” – állítása szerint élete legjobb két évét töltötte el a görög fővárosban. Szorgalmas diák volt, hajnali kettőkor kelt, hogy még iskola előtt reggel hétig tanulhasson, majd hazaérve megint csak a könyveket bújta. Csupa jelessel is zárta GCSE-vizsgáit (General Certificate of Secondary Education – kvázi a magyar gimnáziumok érettségijének feleltethető meg) az athéni St. Catherine's British Embassy Schoolban, ami után visszament az Egyesült Királyságba és dolgozni kezdett, hogy félretett pénzéből Londonba költözhessen. Volt pincérnő, de még benzinkutas is. Tizennyolc éves volt, amikor előállt az ötlettel, hogy zenével akar foglalkozni.
Az egyetemen médiát akartam tanulni, de aztán végül bejelentettem a szüleimnek, hogy énekléssel és dalszerzéssel szeretnék foglalkozni. Eléggé meg is lepődtek, mert előtte soha nem énekeltem, és addig még egy dalt sem írtam
– mesélte 2019-ben Diamandis a Channel 4 News interjújában, ahol azért cizellálta a képet. Bár igazi zenei előképzettséggel valóban nem rendelkezett, kiskorában azért tanult valameddig furulyán és hegedűn játszani, továbbá énekkarozott is. Saját bevallása szerint mélyen belül mindig is érezte, hogy zenével kell foglalkoznia, mert képes rá. Nem is feltétlenül azért, mert úgy gondolja, hogy egy fontos üzenetet szeretne átadni, hanem könnyebbnek gondolta az őt körülvevő világ megismerését a zenén, főleg a dalszövegíráson keresztül.
Londonba érve négy különböző egyetemi képzést kezdett el, de mindegyikből vagy kivágták, vagy maga hagyta ott. Ezt ő egyébként nem is bánta, mivel úgy érezte, hogy a legjobb tapasztalatokat a zenei szakmáról első kézből lehet szerezni, vagyis folyamatosan meghallgatásokra járt, open mic esteken vett részt. Jelentkezett például a West End Az oroszlánkirály produkciójába is, de onnan is elküldték. Tulajdonképpen mindenhonnan. Végül azért pár hónapot lenyomott egy londoni színházi iskolában, meg egy évet a University of East Londonon, de azt megunta és átment a Middlesex Universityre zeneszerzést tanulni.
A Marina and the Diamonds színpadi nevet 2005-ben találta ki, de a félreértésekkel ellentétben nem egy bandát vagy egy formációt jelölt: a projektcímben szereplő „gyémántok” tulajdonképpen a rajongók, vagyis inkább azok az emberek, akik hasonlóan látják a világot, mint ő. Miután a név már megvolt, és írt is pár dalt, meg el is hajtotta egy rakat kiadó, volt egy sikertelen próbálkozása egy producerrel, akinek viszont nem tetszett a Marina által vizionalizált hangzásvilág, így az énekesnő saját kezébe vette sorsát és 2006-ban megcsinálta MySpace-profilját, ahova a saját maga hangszerelt dalokat kezdte feltölteni. Első EP-jét, a Mermaid vs. Sailort egyedül készítette, sőt maga nyomtatta a borítókat, írta a lemezeket, amiket oldalán lehetett megvásárolni – állítása szerint mintegy 70 darabot adott el. 2008-ban végül felfigyeltek rá a Neon Gold Recordsnál, akik teljesen odavoltak egyedi énekstílusáért, és azonnal szerződtették is Gotye előzenekaraként, majd átkerült a Warner Music Group leányvállalatához, a 679 Recordings (azóta 679 Artists) kiadóhoz, akik 2009-ben már felléptették a Reading and Leeds és a Glastonbury Fesztiválokon.
Első dala ebből az időszakból a kis kedvesnek hangzó, de líricizmusában rendkívül nyomasztó Obsessions volt, amit végül a Mowgli's Road követtett. Ez utóbbit Marina úgy írta le, mint ami „nem alkalmas kereskedelmi rádióba”, mindenesetre eléggé bepörgött, miután Kanye West rátalált és meg is osztotta közösségi médiás felületein. 2010-ben jelent meg első lemeze, az azóta klasszikusnak számító The Family Jewels, amiről Billie Eilish korábban azt nyilatkozta, mint az egyik legfontosabb album, ami meghatározta tinédzseréveit. A UK Albums Chart zenei lista ötödik helyén debütált, a kritikusok pedig dicsérték. A lemezen kaptak helyet a rádiókedvenc I Am Not a Robot, Oh No!, Shampain és a Hollywood is, ami az ikonikus, és azóta mémetizált „He said, »Oh, my God, you look just like Shakira!/ No, no, you're Catherine Zeta.«/ »Actually, my name's Marina«” sorokat adta a világnak. A lemez egyébként a kapitalizmus, a modern társadalmi értékek, a család és a női szexualitás témáit járja körbe.
2023 nyomokban 2013-at tartalmaz – Mutatjuk, mennyire nem változott semmit a világ 10 év alatt
2023.10.28 10:12
Érdemes még megjegyezni, hogy ebben az időszakban indította el karrierjét Ellie Goulding is, akit kvázi Marina ellenlábasaként szántak, és aki szépen „el is happolt” minden zenei díjat az énekesnő elől. Mindenesetre Diamandis még így is megkapta 2010-ben az MTV Europe Music Awards legjobb brit és ír fellépőjének járó díjat.
@kittycatdang #duet with @marinas.poison i mean… i can kinda see it. #marinadiamandis #catherinezetajones #shakira #lookalike ♬ Originalton - marinas.poison
„Holtan találták Electra Heartot”
A The Family Jewels további népszerűsítése érdekében Diamandis elindult a The Family Jewels Tour nevezetű turnéra, amely alatt 2010 és 2011 között koncertezett Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is. Ebben az időszakban beszélt egyszer egy rádióinterjújában, hogy igen csalódott, amiért nem tudta megfelelően megfogni az amerikaiakat, de ez szerinte többek között azzal magyarázható, hogy teljesen más melódiák voltak akkoriban kurrensek az Államokban – pedig 2011-ben Katy Perry California Dreams Tour több amerikai állomásán is ő volt a nyitóelőadó. Ezt szem előtt tartva, és inspirálódva a kommersziális és popkulturális amerikai életérzésből, amibe beletartozott a fiatalokat teljesen bekebelező Tumblr-kultúra, kezdett el dolgozni következő albumán, ami végül 2012-ben az Electra Heart lett.
Igazából az Electra Heartot, ami talán a 2010-es évek egyik legfontosabb konceptuális lemeze lett, Diamandis nem is önálló opusznak szánta, hanem egy külön művészeti alteregó alatt egyfajta side project lett volna, de ezt kiadója nem hagyta jóvá. A végeredmény: Marina platinaszőke lett egy jó húsz centinyi lenövéssel és maga vált Electra Hearttá.
Ebben a művészeti érájában Diamandis továbbmélyítette az első lemezén érintett tematikákat, és keverte ezzel a játékos, túlszexualizált, mégis filozofikus perszónával, Tumblrre posztolgatott dalszöveg- és versrészleteket, meg random pixeles szelfiket. A platform mikrosztárjainak anonimitását utánozta, az USA különböző pontjain fotózta és fotóztatta magát. Összekapcsolta az amerikai álom koncepcióját a görög tragédiai elemek különböző vizuális elemeivel, így pedig, hogy a karakter összeért az esztétikával, koherens gondolattá állt össze Electra Heart személye. Szóval az album Electra Heart perszónájával készült, viszont négy archetípust dolgozik fel – mondja Marina: Housewife (háziasszony), Beauty Queen (szépségkirálynő), Homewrecker (szajha), Idle Teen (az ideális tini). A projektre zeneileg nagy hatással volt Madonna és Britney Spears, de ezt értse mindenki a lehető legsötétebb, néha pedig inkább horrorisztikus értelemben, látványelemeiben pedig Marilyn Monroe és Marie Antoinette. Marina esztétikája annyira egybevágott Lana Del Rey imázsával, hogy az énekesnők rajongói azonnal egy kalap alá kezdték őket venni, és valóban barátok lettek – 2013-ban gyakorlatilag nem lehetett nem Marina és Lana közös képkollázsokkal találkozni a platformon.
@marina_teenidle ELECTRA HEART 🖤 MARINA ERA 1/5 #marinaandthediamonds #electraheart #ADIAML #MARINA #MARINATOK #marinadiamandis #viral ♬ original sound - kimberly jimenez
Megjelenésekor a UK Albums Chart 1. helyén debütált, a Billboard 200-on pedig a 31. helyig jutott. A kritikai recepciója igen vegyes volt, és a legtöbb magazin úgy értékelte, hogy bár Marina egy nagyon is ígéretes popsztár, Electra Heart perszónája egyszerűen behatárolja azt, hogy hova is tudna művészete fejlődni – a legtöbb esetben egyébként pont ez a probléma a konceptuális művészettel. Mindenesetre az album azonnal Marina-klasszikus lett, sőt tényleg túlzás nélkül állítható, hogy a 2010-es évek nagyon meghatározó alternatív popalbuma, az archetipizálással pedig igen masszívan rezonáltak Diamandis rajongói.
Újra kedvünkre meztelenkedhetünk Tumblren
2022.11.4 15:00
A lemezen hallható Primadonna idehaza is folyamatosan pörgött a rádiókban, akárcsak a How to Be a Heartbreaker vagy a Radioactive, az album nyitódala, a Bubblegum Bitch pedig már évek óta az egyik legnagyobb TikTok-sláger. Ezenfelül a Sex Yeah-ben a nemek közötti beteg társadalmi különbségekről énekel, a Power & Control szinte BDSM-szerű víziókat kelt hallgatóiban, a Homewrecker az egy párkapcsolatba tudatosan belerontó harmadik személy érzéseit boncolgatja, a Teen Idle fő tematikája meg a 2010-es évek azon tinédzsere, akinek folyamatosan szuicid gondolatai vannak és csak szexelni akar – ez utóbbit egyébként egyszer előadta egy rakás brit általános iskolásnak, ami után mindenki csak nézett, hogy Marinának meg mi baja van. Sajnos az albumon nem kapott helyet, de pont ebben a művészeti érában született egy nagyon király Marina és Charli XCX-kollab, a Just Desserts, amit mindenképpen ajánlunk azoknak, akik tavaly nyakig merültek a brat summer-életérzésbe. És egy kis érdekesség: majd negyvenen dolgoztak a lemezen, közülük producerként volt jelen Diplo és Dr. Luke is, akit azóta többek között Kesha fel is jelentett szexuális erőszak miatt.
@frootlooksfamiliar Marina singing Teen Idle to little children #fyp #marinadiamandis #marinaandthediamonds ♬ original sound - That Froot Looks Familiar
Aztán Tumblrön 2013. augusztus 8-án megjelent egy gyászjelentés Electra Heart haláláról:
Háziasszony, szépségkirálynő, egy szajha, egy ideális tinédzser volt. Electra Heartot holtan találták meg reggel lakásában. Feltehetőleg öngyilkosságot követett el, 27 éves volt, és nagyon aktív tagja a Lonely Hearts Clubnak [az album egyik dala – a szerk.]. Váratlan hirtelenséggel távozott el, egyedül hagyva így rajongóit, Marilyn nevű pudliját és egy sornyi szeretőt
– olvasható a posztban, ami végleg lezárta az Electra Heart éráját.
7 years ago, Electra Heart Died. pic.twitter.com/aAEdjKStXa
— Marquesa de Selva Nevada (@Roco96) August 9, 2020
„Minden nyaramat neked tartogattam”
Diamandis még 2013 februárjában, bőven az Electra Heart-érában jelentette be, hogy harmadik albumának anyaga, gyakorlatilag cikkünk fő témája már stúdiós munkálatok alatt áll. A The Line of Best Fit című lapnak adott interjúban elmondta, hogy amint befejezte az Electra Heartot, már tudta, hogy milyen irányt szeretne majd venni harmadik lemezével. Egyetlenegy producerrel akart együtt dolgozni, ez végül David Kosten lett, de Marina is tisztességesen kivette a munkát a hangszerelésből. Úgy nyilatkozott, hogy második albuma alatt annyit tanult a producerektől, hogy javult dalszerzői önbizalma, és képes volt hallgatni ösztöneire és hitt a saját képességeiben.
@frootlooksfamiliar FROOT era #foryou #marinadiamandis #marinaandthediamonds #froot ♬ original sound - That Froot Looks Familiar
Egyébként az albumnak egy nagyon kedves marketingkampányt találtak ki. Marina és csapata úgy döntött, hogy a lemez megjelenéséig kihirdetik „a hónap gyümölcsét”, ami igazából annyit jelentett, hogy a 12 dalból hatot kislemezként kiadnak. Novemberben a címadó Froot lett a hónap gyümölcse, decemberben a Happy, januárban az Immortal, februárban az I'm a Ruin, márciusban a Forget, és egy hónappal a megjelenés után, áprilisban a Goldba haraphattunk bele.
A kritikusok, és vele együtt az énekesnő rajongói is zabálták a lemezt főként kohezivitása miatt. „Éleseszű, nihilista beszélgetések antológiájaként” írták le, a 2010-es évek egyik legösszetettebb popalbumának nevezték. A producerek számán túl az album tematikája is igen nagy szakításnak számított a korábbi lemezekhez képest. A Froot, ahogy Marina mondta, „szinte ünnepli a boldogságot”. Előtérbe kerül az introspektív gondolkodás, az érett párkapcsolati kríziskezelés. A halandóság kérdését feszegeti a már fentebb említett Immortalon, először, de karrierje alatt nem utoljára énekelt az emberiségbe vetett reményének vesztéséről, teszi azt a Savagesben, de fricskát mutat a szexizmusnak is a Can't Pin Me Downon, amiben élcelődve énekli: „Komolyan azt akarjátok, hogy egy feminista himnuszt írjak? De hát én annyira boldog vagyok, hogy a konyhában vacsorát főzhetek a férjemnek”. A Better Than That a rajongói spekulációk alapján Ellie Gouldinghoz íródott, és tulajdonképpen Marina azt mondja rajta, hogy nem zavarja, hogy mindenkivel szexel Goulding, az már inkább, hogy egy rossz ember – van egy olyan elmélet is, hogy Electra Heart alteregójáról szól a dal. A Froot a brit zenei listák 10., míg a Billboard 200-on már a 8. helyen nyitott.
@aurora.diamandis How it feels to listen to Froot in order 🍇 FROOOOOT LALALALLALALA #marinameme #marinadiamandis #marinaandthediamonds #marinadiamandismeme #diamonds #spotify #froot #frootalbum #theweeknd ♬ suono originale - ☆ AURA ☆
Hogy miért is lett „froot” az angol „fruit” szóból, ami egyértelműen az énekesnő érett világszemléletére utal, a válasz igen egyszerű: mert neki így tetszik. Hangzásában egyébként határozottan nagy ugrás volt az Electra Heart hyperpop hangszereléséhez képest, de a Froot, ha talán halkabbnak is tűnhet, mégis nagyon játékos rengeteg szintetizátorral, egyedien újrateremtve a 80-as évek vibe-jait. Kis érdekesség, hogy a harmadik lemez érája alatt hazánkban kétszer is koncertezett az énekesnő. Először 2015 augusztusában a Sziget Fesztiválon, majd 2016 márciusában, már a Neon Nature Tour alatt az Akvárium Klubban, ahol egyébként a cikk szerzője is jelen volt és remekül érezte magát.
Marina a világ védelmében
A Froot megjelenése után Marina visszavonult, egészen pontosan négy évre. Ő maga úgy fogalmazott, hogy a búcsú nem örökre szól, csupán egy kis időre. Ez idő alatt sokat utazott, szerelmes lett, összejött a brit elektronikus zenei formációból, a Clean Banditból ismert Jack Pattersonnal, akivel öt évig alkottak egy párt, és aki következő lemezén producerként is dolgozott. Az énekesnő még a Froot promotálási időszakában elvesztette nagynénjét és nagymamáját, az ebből adódó stressz és depresszió pedig annyira felemésztette mindennapjait, hogy írói blokk alakult ki nála. Új inspirációs források után nézett, színészórákra járt, majd beiratkozott a Londoni Egyetemre (University of London), ahol hat hónapig pszichológiát tanult.
Több mint egy évbe telt, mire rájöttem, hogy az identitásom nagy része ahhoz kötődik, hogy ki vagyok művészként... és nem sok maradt abból, aki vagyok
– karrierje új szakaszának jeleként Diamandis 2018-ban a Twitteren keresztül jelentette be, hogy elhagyja művésznevéből az „and the Diamonds” részt, és csak „Marinaként” folytatja zenei útját, majd elárulta legújabb albuma címét is: Love + Fear.
Marina szerint az emberi érzelmi skála két alappillére a szeretet és a félelem, és ezeknek keveredéséből árnyalhatjuk hangulatunkat, gondolatainkat. Mindkettő motivációs erő: a félelem szükséges a túléléshez – ezt evolúciós okokkal magyarázza –, de elengedhetetlen a szeretet, hogy emberileg működőképesek maradhassunk. Az album elkészítésekor egy sor producerrel dolgozott együtt, de kiválasztásukban fontos szempont volt, hogy korban közel álljanak hozzá – nem úgy, mint az Electra Heart alatt, ahol szinte mindenki idősebb volt nála. A dupla koncepció dupla lemezért kiállt, így az első korongon hallható dalok mind a szerelem és a szeretet, míg a második a félelem különböző aspektusait mutatja be.
A 2019-es album kapcsán a kritikai visszhang vajmi kevés volt, de a briteknél így is az 5. helyen debütált. Összesen hat kislemez jelent meg róla, köztük a Despacito énekesével, Luis Fonsival közösen írt Baby. És bár egyszerű lenne az egész albumkoncepciót annyival lezárni, hogy létezik szeretet és létezik félelem, pedig ez Marina univerzumában egy sokkal összetettebb kérdés. Az érzelmileg introspektív számokon túl ismét megjelenik az univerzalitás, hogy tulajdonképpen mi is az emberi lét alapja, hogyan is lehetne azt definiálni. Röviden: mitől ember az ember? Marina a témában valószínűleg egy dalban megírta a tökéletes szintézist, amire a Coldplay egy teljes zenei karriert húzott fel. Mindenesetre ez a fajta univerzalitás, ami már korábban érezhető volt akár a Sex Yeah vagy a Savages című dalokon, a To Be Humanen új szintekre hágott, és örök érvényű emberi popkinyilatkoztatásként maradt az utókorra.
Aztán eltelt három év, és Marina társadalmi érzékenysége még inkább mélyült. Donald Trump kormányzása véget ért, de beköszöntött a Covid19-világjárvány, az USA-ban a Black Lives Matter-mozgalom új szintekre lépett, az énekesnő pedig legújabb opuszán mindenre reflektálni akart.
A 2021-es Ancient Dreams in a Modern Land egyszerre egy társadalmi, politikai és ideológiai kinyilatkoztatás. Tulajdonképpen Marina itt is a dualitással játszik: míg az album első fele szociopolitikai témákat dolgoz fel, ahogy egyre közeledünk az utolsó dalhoz, az érzelmi stabilitás lesz a dalok univerzális tárgyköre. A címadó Ancient Dreams in a Modern Land az ember természetben elfoglalt szerepét szemlézi, a Venus Fly Trap a közösségen belüli individualitást, a Man's World tételmondata: „Ne büntesd a nőket azért, mert nem férfiak”. A Purge The Poison, ami aztán kapott egy Pussy Riot-remixet is, egyszerre beszél a koronavírusról, a Me Too-mozgalomról, és arról, ahogy társadalmilag nem tudtunk mit kezdeni azzal, hogy Britney Spears leborotválta a fejét. A New America az átrendeződő amerikai társadalom himnusza, a Pandora's Boxban pedig a mitologikus karaktert a női erő szimbólumaként használja: Pandora pusztít, de életet is ad. A briteknél 17., a Billboard 200-on 92., viszont Magyarországon a 30. helyen debütált.
@electrasdarkparadise #marina #marinaandthediamonds #marinatok #venusflytrap #adiaml #foryou #fyp #fy #viral #trending ♬ original sound - ★ sophie ★
Az Ancient Dreams in a Modern Land, és tulajdonképpen ez Marina összes lemezéről, és magáról a művészi perszónájáról is elmondható, hogy azért működik, mert nem akar notóriusan megoldást adni. Egyszerűen nem kell. Marina egy krónikás: figyel, feljegyez, és értelmezni próbálja környezetét. Ez a 2010-es években is igazán egyedinek hatott a popszcénában, és ez mit sem változott a 2020-as évek derekán.
Még 2024 őszén jelent meg az énekesnő első verseskötete Eat The World címmel, amelynek londoni bemutatóján egy kedves barátnőm is részt vett. Sajnos, ami nagyon jól működik Marina zenéjében, kevéssé funkcionális irodalmában, de tulajdonképpen ezt is el lehet neki nézni. Viszont nagyon bennem maradt, milyen szeretettel írt barátnőm a felolvasóest után. Azt a szót használta, hogy „méltóságteljes”. Azt írta: „Marina annyira méltóságteljes”. Ezt a méltóságteljességet igényes zenével, igényes líricizmussal, önreflexióval és társadalmi érzékenységgel érhetjük el. Nem tudom, hogy kijelenthető-e, hogy a hosszú élet titka az, ha Marinát hallgatunk, de hogy boldogabb ember leszel tőle, az biztos.
