A tömeghisztéria, amit Sabrina Carpenter új albumának borítója kiváltott, tökéletesen igazolja, hogy a slut‑shaming még mindig mérgezi társadalmunkat, és a női összetartás pont olyan gyenge, mint a magyar ellenzék. Krajnyák Petra véleménycikke.
Lassan huszonhét éves földi pályafutásom során rájöttem, hogy a társadalom három dologtól retteg igazán: az atomfegyverektől, a dühös nőktől és a szexualitásukat büszkén megélő nőktől. A megrökönyödés, amit Sabrina Carpenter hamarosan megjelenő új albumának borítója kiváltott, tökéletesen alátámasztja, hogy az utóbbi nőalakra továbbra is morális veszélyként tekint a társadalom. Az ominózus albumfotón az énekesnő kutyapózban szinte félreérthetetlenül nyúl az előtte álló férfi lábai felé, aki a haját húzza. A második képen egy kutya szőrös mellkasa látható, nyakán egy Man's Best Friend feliratú medálos nyakörvvel.
A látszólag új koncepció pedig két táborra szakította elsősorban nőkből álló rajongótáborát, és tovább kritikusai ellenszenvét. Vannak, akik megvesznek az új, túlfűtött, de változatlanul szatirikus éráért, és vannak, akik szerint Sabrina nem egyszerűen túltolta a biciklit, hanem visszatolta azt a szexista a 2000-es évekbe, amikor a férfiak elvárásai dominálták a társadalom nőiességről és szépségről alkotott elképzelését.

Nonsense
A megrökönyödés azonban kifejezetten ironikus, hiszen Carpenter munkássága sok mindennek nevezhető, de szűziesnek és szolidnak aligha. Emlékezzünk vissza az ikonikus Nonsense című dal rögtönzött outróira, melyekkel 2023-ban először hívta fel magára a figyelmet.
- „Elég kicsi, nem is érdekel. Cupido biztosan meglőtt az egyik íjával, mert szerelmes vagyok Rio de Janeiróba!” (It’s kinda small, but I don’t even care though/ Cupid must have hit me with an arrow/ ‘Cause I’m in love with Rio de Janeiro!)
- „F-A-S-Z Jó vagyok a betűzésben. Finom, kell egy második adag. Hát nem örültök neki, hogy tudom, hogyan kell kiejteni azt, hogy Melbourne?” (D-I-C-K I am good at spelling/ Tastes so good, I need a second helping/ Aren’t you glad I know how to say Melbourne.)
- „30 éves és kőkemény, mert köszöntem neki. A humorom száraz, de én nem. SNL ma jöttem először (utalás az orgazmusra)” (He is 30 rock hard ’cause I said ‘hi’/My sense of humor is but I am not dry/SNL I just came for the first time.)
- „Nem a víz az egyetlen dolog, amit lenyeltem ma, Bárcsak felléphetnék itt holnap is. A kedvenc városom Chicago.” (Water ain't the only thing I swallow. I wish I could play right here tomorrow. My favorite city is Chicago)
- „Meg akarom lovagolni, mint a rodeón. De előtte meg kell növeszteni, mint Pinocchiót. Bocsi, hogy ilyen vulgáris vagyok, San Antonio.” (I just wanna ride him like a rodeo. But first, he gotta grow it like Pinocchio. Sorry I'm so vulgar, San Antonio.)
- „Olyan nedves lettem tőle, hogy esőkabát kellett neki. Kérlek, írjátok majd a síromra, hogy ‚A csajos tökéletes volt‘. Csak elegánsan, San Diego.” (He got me so wet, he need a raincoat. Please put "she was perfect" on my gravestone. Way to keep it classy, San Diego.)
A továbbra is kényes témaként kezelt szexualitás a legjobb marketingfogás, tetszik, vagy sem. Megosztó természetéből fakadóan pedig ingerküszöb függvénye, kinél mikor telik be a pohár. Sabrina erre már igen korán rájött, ráadásul több interjúban is kifejtette, hogy a szemtelen és szemérmetlen művészi énje nem egy egy fabrikált figura, hanem saját személyiségének eltúlzott alakja. Tehát úgy tűnik, nagyon is természetes számára, hogy éles nyelvét úgy köszörülje a férfiakon, hogy azzal saját szexuális vágyairól is nyíltan beszéljen.
I'm so horny
Ahogy azt ebben a cikkben bővebben kifejtette, Sabrina 2024-ben mindent felölelő arculatváltáson esett át, ennek eredményeként született meg a szexi komika, aki kristályos fehérneműben és harisnyakötőben áll színpadra, hogy még erősebben hangot adjon annak, mennyire nincs szerencséje a férfiakkal. Ahogy annak is, hogy nem veti meg, sőt, igényli a testi élvezeteket.

Ha csak minimálisan is odafigyelünk a 2024-es Short & Sweet dalaira, akkor egyértelműen kirajzolódik a pajzán humor dominanciája. A Bed chemben túlméretezett péniszt manifesztál (And now the next thing I know, I'm like, manifest that you're oversized), a 15 minutesben abszolút többértelműen kijelenti, hogy 15 perc alatt sok mindenre képes, például arra, hogy partnere 2 perc alatt elélvezzen (I can do a lot with fifteen minutes, only gonna take two to make you finish), míg a Busy Womanben arról énekel, hogy rendkívül rugalmas, és bármilyen tantrikus jógapózt képes felvenni (I'm flexible, so just tell me what you like, tantric yoga, baby, namaste).

A közönségkedvenc Junóban, ami omázs a 2007-es romantikus vígjáték előtt, pedig incselkedve felteszi a nagy kérdést: akarod látni a szőrős bilincseimet? Majd egy újabb költői kérdéssel folytatja: ki akarsz próbálni pár beteg pózt? Sőt, a TikTok-favorit Nonsense karácsonyi verziójában a Mikulás hatalmas puttonyaként utal a herékre, a megszólított péniszére pedig egy túlméretezett ajándékként, amit méretéből fakadóan nem lehet becsomagolni (Look at all those presents, that's a big sack. Boy, that package is too big to gift wrap.)
Csak néhány példa, mely alátámasztja, hogy Carpenter diszkográfiájában a szex mindig is visszatérő téma volt, melyről olykor metaforikusan, máskor köntörfalazás nélkül beszél. A Man's Best Friend borítója, s feltehetően majd maga az album is, ezt nyersebben teszi, s ugyan provokatív, de eget rengető újdonságnak aligha nevezhető. Csupán vizuálisan jobban tükrözi a dalszövegek humoros erotikáját.
Prüdéria
Az erőteljes negatív visszhang csak megerősíti, hogy a konzervativizmus újult erővel tért vissza, a tisztaságkultúrával együtt, amit a tradwife-ok népszerűsége a közösségi médiában már sejtetett. Meglátásom szerint nem Sabrinában tombol az internalizált nőgyűlölet, hanem a politika és a gazdaság szeszélyes változása miatt leporoltuk a biztonságot nyújtó konzervatív értékeket; a prüdériát és a tisztaság eszményét. A ingerküszöb kollektív lejjebb ereszkedése miatt megkockáztatom, hogy ha a borító cunnilingust ábrázol sejtelmesen, akkor is pontosan ekkora port kavart volna.

A társadalom szemérmességét mindig a nők fizetik meg, akiknek csak annyi a bűnük, hogy szabadon szeretnék megélni a szexualitásukat. Ez a konzervatív fordulat azért is borzasztóan elkeserítő, mert sokkal veszélyesebb dolgok vannak a világon egy szexre vágyó nőnél. Például a jelenleg zajló forró háborúk és a szélsőjobboldal erősödése.
Ave male gaze?
Egy skót nőjogi szervezet szerint a képek regresszívek és Sabrina olyan tárgyiasító toposzokhoz nyúl vissza, melyek a nőket kisállatok, kiegészítők és tárgyak szintjére degradálják. Egyes kommentelők szerint Sabrina nem elég okos és tehetséges dalszerző ahhoz, hogy ilyen rizikósan kifigurázza a nők lenézését, szexualizálását, tárgyiasítását, és valójában a (fehér ciszheteró) férfiak vágyálmait teljesíti be. Sokan a hajhúzás gesztusát nemcsak a rövid pórázon tartás és a degradáló kutya-metafora erősítéseként értelmezték, hanem a családon belüli erőszak kifigurázásaként.

Bár nyilvánvalóan nem vettem részt a háttérmunkálatokban, de megelőlegezem a férfiakat verbálisan kiherélő Carpenternek, hogy ez nem állt szándékában. Az én olvasatomban ez a mozdulat egy egyszerű és gyakori erotikus gesztus, aminek élvezeti faktora abszolút egyénfüggő.

Gyakran elhangzott a kritika, miszerint a borító egyszerűen túl sok, ami azért is érthetetlen számomra, mert a különböző szexpózok már egy évvel ezelőtt az énekesnő védjegyévé váltak. Akárcsak a fűzők, combfixek és babydoll fehérneműk, melyeket vintage Playboy magazinok és régi hollywoodi filmek inspiráltak.

A Short&Sweet turné koncertjeit mindig nagy izgalom övezte, ugyanis a közönség alig várta, hogy lássa, milyen pózt mutat be majd Sabrina a Juno című dal átkötésekor. Nem is olyan rég két férfi táncosa között állt terpeszben, egyszerre imitálva penetrációt és fellációt, így kissé ironikus, hogy az újabb, egyébként enyhébb vizuális utalás az orális szexre mennyire kiverte a biztosítékot. A felháborodás oka talán abban keresendő, hogy önmagában a férfiak szájjal történő kielégítését lealacsonyítónak és megalázónak tartják. Holott nincsen abban semmi szégyenletes, hogy örömöt akarunk okozni a másiknak, ha az közös beleegyezéssel történik.
Az ominózus édes hármas pózt 2:30-nál tudod megtekinteni:
Girls' girl
A feminizmus a nemek közötti és a nemeken belüli összetartást és egyenlőséget hivatott elérni. S mégis, a mai társadalomban elterjedt az a tévhit, hogy csak az lehet girls' girl, amolyan csajos csaj, aki a női kapcsolatait és értékeit helyezi előtérbe a férfiak helyett, akinek a külseje véletlenül sem tükrözi a férfiakat is vonzó nőiességet. A konzervativizmus térnyerése pedig épp az ítélkezés hagyományának kedvez.

Nem lehet, hogy pusztán csak saját kedvtelésére hord valaki tűsarkút és miniszoknyát, mert magabiztosnak érzi magát benne? Üdvözítendő a male gaze (férfi nézőpont) elnyomó hatalma elleni lázadás, de a forradalmi hevületben olykor elfelejtjük, hogy egy tradicionálisan szexi nő nem feltétlenül az internalizált szexizmustól vezérelve alakítja külsejét olyannak, amilyen. Mintha elfelejtettük volna, hogy a szexualitás és a nőiesség megélésének nincs egyetlen megkérdőjelezhetetlen gyakorlata.

Kettős mérce
Többen azt is megfogalmazták, hogy nagy felelőtlenség volt Sabrinától, hogy a fiatal rajongóinak rossz példát mutat önmaga tárgyiasításával, a toxikus kapcsolatok és a szexuális abúzus romantizálásával. Egyébként hasonlóan felhördültek a feministák Lana Del Rey Ultraviolence című dala hallatán, melyben az énekesnő búgó hangon úgy szól:
Megütött, és ez olyan érzés volt, mintha megcsókolt volna.
(He hit me and it felt like a kiss.)
S ha már ennyit emlegettem a szexizmust, nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy a férfi előadókat nem kéri olyan vehemenciával számon a nyilvánosság, amikor gangbangekről, szexuális erőszakról, a nők háziasításáról, fegyver-, vagy droghasználatról énekelnek vagy rappelnek. Hova tűnt a hallgatók és kritikusok igazságérzete, amikor Robin Thicke háziasított állatként utalt a nőkre (Tried to domesticate ya, But you're an animal, baby, it's in your nature)? Amikor Chris Brown a nőket gyűjthető porcelánokhoz hasonlította (You're irreplaceable; collectible- Just like fine China)? Az Idol című sorozatot méltán érte heves kritika minőségi és morális szempontból is, de a sorozatban elhangzó One Of The Girls bántalmazást és egészségtelen erőviszonyokat romantizáló sorai feleannyira sem feszélyezték a közönséget:
Ne mondd el senkinek, hogy én irányítalak, betörtelek, csak hogy birtokolhassalak. Nem sejthetik, hogy szeretlek, mert hűséges vagy. Baby, imádom, amikor szubmisszív vagy, imádom, amikor összehorzsolom a bőröd, összerándulás nélkül tűröd a fájdalmat.
(Tell nobody I control you. I broke you just to own you, they can't tell but I love you cause you're loyal, baby. I love when you're submissive. You love it when I break skin, You feel pain without flinchin').
Bár sokat javult a nők helyzete, minden feminista törekvés ellenére is sokkal toleránsabb a társadalom a férfiakkal szemben. Általánosságban elmondható, hogy a női zenészeken sokkal nagyobb a nyomás, hogy jó példát mutassanak a fiataloknak, különösen, ha szexről van szó. Madonnát többször is meghurcolták korát megelőző dalaiért, különösen 1992-es Erotica című albuma miatt, akárcsak Christina Aguilerát a Dirrtyért, Rihannát az S&M klipje miatt és Miley Cyrust a latextől fénylő, fűszagú lázadó korszakáért.
Felajzott hiperfeminin pophercegnőként Sabrina már rég maga mögött hagyta Disney-sztár múltját. Így senkit sem kellene, hogy meglepetésként érjen, hogy a 26 éves énekesnő, akinek munkásságát teljes egészében áthatja a szexualitás, folytatja azt, amit eddig is csinált.