Egy 23 éves egyetemista áll „A közéleti átláthatóságról” szóló törvényjavaslat elfogadása ellen szervezett vasárnapi tüntetés mögött, amire több ezren gyűltek össze a budapesti Kossuth téren, a Parlament előtt.
Vasárnap fél hattól tüntetés kezdődött a Kossuth téren a Halász János által benyújtott átláthatósági törvény ellen. „Álljunk ki közösen az igazságért, álljunk ki közösen a szólásszabadságért!” – írják a szervezők, akik nem kötődnek egyetlen politikai párthoz sem.
Puzsér bejelentkezett
A 444 élő közvetítésében Puzsér Róbert élesen bírálta a jelenlegi politikai helyzetet, szerinte ugyanis egyfajta „fehérorosz átmenet” zajlik Magyarországon. A Kossuth térre videós közvetítésében megszólaltatott Puzsér úgy fogalmazott: „Orbán Viktor elkezdte a tavaszi nagytakarítást”, ami szerinte a hatalom bizonytalanságára utal. A publicista úgy véli, a Fidesz nagy mintákon végzett mérései pánikot jeleznek, amit a központi kommunikációban is érzékelni lehet. A Harcosok Klubja című kampányrendezvényről azt mondta, olyan, mintha egy „motivációs tréning és karizmatikus keresztény, gyülekezeti, szektás élmény” keveréke lenne.
Puzsér szerint a kormánypárt kétségbeesése paradox módon akár reményt is kelthetne az ellenzék számára, ugyanakkor figyelmeztet: egy sarokba szorított, a hatalomhoz végletekig ragaszkodó rendszer kiszámíthatatlanul viselkedhet.
„Tartok attól, hogy egy Tisza-kétharmad után mit fognak lépni: átadják a hatalmat és elmenekülnek, vagy gyorsított ütemben kiléptetik Magyarországot az EU-ból, és akkor nem marad más, mint az emigráció.”
Úgy látja, egy mérsékeltebb ellenzéki győzelem biztonságosabb lenne, mert az nem szorítaná sarokba a jelenlegi hatalmat, amelyet „pártmaffiának” nevezett.
Egy szülő is megszólalt a demonstráción – pontosabban az egyik szervezőé –, aki kemény kritikát fogalmazott meg a hatalom működéséről.
Szerinte a kormány nem a nép érdekeit képviseli, ráadásul „sok a hazugság”, de hozzátette: „nem félünk és nem hallgatunk”. A korábban felszólaló Hadházy Ákos a fiatal nemzedéket szólította meg, és hasonló hangot ütött meg az édesanya is, amikor a tömeghez fordulva úgy fogalmazott: „ti, fiataloknak”. Ezt követően a sajtó helyzetére terelte a szót:
„Hogyan lesznek itt szabad sajtó nélkül választások?”
– tette fel a kérdést, majd arra figyelmeztetett, hogy senki ne ringassa magát abba a hitbe, hogy a törvény csak átmeneti, és „fél lábon ki lehet bírni a törvény érvényességének néhány hónapját”.
Szabó Márton: Ki kell állnunk a demokráciánkért
Szabó Márton, a Jólvanezígy egyik youtubere, a demonstráló tömeghez képest is visszafogott hangnemben fogalmazta meg aggodalmait: szerinte a készülő törvény a szabad sajtóhoz való jog korlátozását célozza. Felszólalásában – amelyet fejből mondott el – hangsúlyozta, hogy nem pusztán a sajtó működésének átalakításáról van szó, hanem arról, hogy
„mindenki szólásszabadsága sérül, ha nem jut információhoz”.
Úgy látja, a tiltakozásnak hallható visszhangja van, és valódi tétje a kiállásnak: „elérhető, hogy ne így fogadják el a törvényt, vagy ha igen, ne alkalmazzák”.
Pankotai Lili: „A rendőreitek többször gumibottal vertek” – kemény üzenetek a hatalom felé
Pankotai Lili ismét élesen bírálta a hatalmat egy nyilvános felszólalásában. Az aktivista, akinek ismertté válását egy iskolai kirúgás indította el, arról beszélt: a vele történtek csak tovább erősítették az elszántságát. Úgy fogalmazott: „Listázzatok nyugodtan, ez is csak olaj a tűzre.” Kijelentette, hogy már nincs mit veszítenie, hiszen barátai külföldön élnek, családtagjai közül van, aki ellátatlan, és úgy érzi, az oktatási rendszer tönkretette az ő generációját.
Beszédében hangsúlyozta, hogy hazaszeretetből szerethető országot szeretne, majd ezzel szembeállítva említette a Szuverenitásvédelmi Hivatalt, amelyet sokan az ÁVH utódjaként emlegetnek. Véleménye szerint a törvényjavaslat valódi célja a „listázás, a kontroll, az elhallgattatás”, és nem a nemzeti szuverenitás védelme, hanem a hatalomé:
„átláthatóság helyett sötétséget teremt. Ez nem védelem: ez uralom.”
Pankotai élesen bírálta az autoriter vezetést is, azt állítva, hogy „az erős vezetők erős nemzeteket építenek, a gyengék meg diktatúrát”, és szerinte Orbán Viktor érzi, hogy közeleg a vég.
A beszéd végén arról is szó esett, hogy vannak, akik itthon maradnak, mert valakiknek újjá kell építeniük az országot: „és ezek mi leszünk.” A felszólalás a tüntetés leghangosabb skandálását váltotta ki: „Mocskos Fidesz!” – harsogta a tömeg.
Mérő Vera: Ki kell nyújtanunk a kezünket
Mérő Vera felszólalásában arról beszél, hogy a Fideszből mostanában kiábrándulók felé empátiával kell fordulni, nem pedig elutasítással. Hangsúlyozza, hogy ez egy lassú, lépésenkénti folyamat, amit ő a „rossz álomból zihálva ébredés” metaforájával ír le.
„Amíg az ember él, sohasem lehet késő”
– mondja zárásként. Azt ugyan nem tudni, hány frissen kiábrándult szavazó érzeteit enyhítette ezzel a téren, de a gesztus nyitottságot mutat.
Ezt követően Iványi Gábor üzenetét tolmácsolja, amely a „kedves fiatalok” megszólítással indul, és egy egész nemzedék nevében kér bocsánatot.
Osváth Zsolt szerint a független újságírás életmentő lehet
„Elképesztően jól néztek ki” – ezzel a lelkes beköszönéssel kezdte előadását Osváth Zsolt, aki a Harcosok Klubja házigazdájaként jól ismert stílusában szólította meg a közönséget. Mint mondta, a BOK csarnokban gyakran hangzott el ez a mondat, és most is úgy érzi, a hallgatóság képviseli leginkább a Harcosok Klubját. Arra buzdított mindenkit, hogy idézze fel a film lényegét.
Osváth messze az egyik leglendületesebb előadóként állt színpadra: sziporkázó humorral és őszinte öniróniával mesélt a médiában megjelent történeteiről.
„Címlapra kerültem, csak nem a Vogue-ra”
– mondta a róla szóló hecckampányra utalva. Elárulta, hogy a támadások megviselték, de végül a független sajtó is megkereste, és lehetőséget kapott, hogy elmondja az igazát a lezárult pereiről. Példája szerinte azt bizonyítja, hogy a független újságírás „életet menthet”.
„Ti vagytok a jövő, ti vagytok a remény” – Hodász András kiállása és bátorítása a tüntetőknek
Hodász András, aki korábban katolikus papként, ma pedig coachként ismert, szenvedélyes beszéddel fordult a demonstrálókhoz, és megerősítette: „Ti vagytok a jövő, ti vagytok a remény”. Szavait saját családtörténetére is felfűzte, megemlékezve nagyapjáról, akit nyolcvan évvel ezelőtt félholtra vertek – és akinek példája ma is cselekvésre ösztönzi.
Hodászt egyházi körökben is kérdőre vonták: „Miért lettél ellenzéki?” Ő úgy látja, nem ő változott meg, hanem azok, akik egykor a szeretet és az összefogás értékeit hirdették, de ma már – állítása szerint – inkább a megosztásban és a gyűlöletkeltésben hisznek. A most tárgyalt törvénytervezetről határozottan így fogalmazott:
„Ez a törvénytervezet a fekete autó.”
Beszédében Jézus szavait is idézte: „Ne féljetek” – figyelmeztetve arra, hogy a félelem haraggá, majd gyűlöletté alakulhat, amit nem szabad hagyni. Végül „coaching házi feladatként” azt tanácsolta, hogy a düh és a tehetetlenség érzését aktív cselekvéssel ellensúlyozzuk: keressük a hasonló gondolkodásúak közösségét, támogassuk a független sajtót, ajánljuk fel az adónk 1%-át – de „nem stadionra”. A haladó szelleműeknek pedig azt javasolta: folytassanak párbeszédet kormánypártiakkal – de „nem caps lockkal kommentelve”.
A színpadra lépett Takács Lara az Adom Diákmozgalomtól. Szavai arról tanúskodnak, hogy nem először áll tömeg elé: beszédében gyakoriak a többes szám első személyű megfogalmazások, amelyek közösségi élményként jelenítik meg a tiltakozást. A jelenlévők látják, mi zajlik körülöttük, és világossá teszik, mit nem hajlandók eltűrni. Egy ponton Lara felteszi a kérdést:
„Mikor fogják a gondolatainkat is cenzúrázni?”
A válasz nem késik: „Három nap múlva” – hangzik el a tömegből.
Egy dühös Lengyel Tamás számolt be a NER éveiről
Lengyel Tamás színész új szerepében dühösen, lendületesen és könyörtelen pontossággal sorolja a Fidesz-kormány bűnlajstromát. Rögtön azzal kezdi: mindez azért történhetett meg, „mert hagytuk”. A felütés akár zavart is kelthetne, de az előadás sodró lendülete nem hagy időt a töprengésre. Néven nevezi a hatalom alatt meggyengült vagy bekebelezett médiumokat – a Népszabadságot, az Indexet, a TV2-t, a megyei lapokat –, és szó esik a szoftpornóba rejtett propagandáról, valamint a reggeli műsoridőben kötelezően adagolt Bayer Zsoltról is.
A folytatásban a NER luxuscikkei – autók, táskák – kerülnek terítékre, amelyek árát Lengyel dühösen számolja át hétköznapi fizetésekre. Közben a színész rendre felteszi a kérdést:
„Hol van a határ? Mikor értjük meg végre, hogy az olyan mondatok, mint a »mittudomén« után a rendszer működik tovább? Hogy azért ez a valóság, mert hagytuk?”
A mondandója világos:
„Fidesz vagy rendszerváltás: ez a kérdés”
– szögezi le, majd hangja maradékával megrajzolja, milyennek képzeli el a működő Magyarországot: tisztességes igazságszolgáltatás, itthon maradó orvosok, jogállamiság.
Ezt az elkeseredett, de cselekvésre ösztönző hangot ellenpontozza a jelenet másik szereplője, Hodász András, aki asszertív kommunikációs gyorstalpalót tart. Végül Lengyel a közönségnek is kínál egy jól skandálható zárómondatot:
„2026-ban vége van, Viki.”
„Nevetséges, hogy ezt listázzák” – civilek tiltakoznak a feketelistázás ellen
Kovács Vera, az Utcáról lakásba egyesület képviseletében felszólalva szenvedélyes hangon állt ki a civil szervezetek munkája mellett. Beszédében hangsúlyozta: „Mindenki civil, mi vagyunk az emberek”, majd egy mantraszerű zárómondattal nyomatékosította üzenetét: „Érted lettünk, veled vagyunk, miattad maradunk.”
A stafétát tőle átvevő Móra Veronika, az Ökotárs Alapítvány képviseletében, hasonló hangvételben folytatta a felszólalást, amelyben élesen bírálta a civil és sajtószervezetek listázását. Szerinte nemcsak a külföldi támogatásokat próbálják elvágni ezek elől a szervezetek elől, hanem mindenfajta segítségtől meg akarják őket fosztani.
„Mondják, az ördög a részletekben rejlik, de nem: ez a törvény velejéig romlott”
– fogalmazott.
Rámutatott: a külföldi források azért váltak nélkülözhetetlenné, mert hazai támogatásból egyszerűen nincs elég. „Én egy olyan szervezetnél dolgozom, amely a magyar civil szektor erősítését tűzte a zászlajára. Mindig is büszke voltam rá, hogy nemzetközi versenyben tudunk olyan pénzeket hazahozni, amire a magyar kormány nem akar vagy nem tud áldozni. Kifizetni a roma gyerekek tanárait, az igazságtalanul kirúgottakat védő ügyvédeket, a vízméréseket az akkumulátorgyárak környékén, és legyen, aki megírja az eredményt.”
Ezek azok a célok, amelyekre ma Magyarországon a külföldi támogatások szükségesek – hangsúlyozta, majd keserű iróniával zárta gondolatait: „Hát nem nevetséges? Ezt teszik listára.”
Felszólalásának végén arra is figyelmeztetett, milyen súlyos társadalmi következményekkel járhat a civilek megbélyegzése:
„Feketelistákból még nem épült ország, gyanakvást kelt, megmérgez mindannyiunkat. Ha álmatlan éjszakáink lesznek: ők győztek. Ha nem szólalsz meg: ők győztek.”
„Nincs olyan, hogy túlzott szabadság” – tüntetés zárásaként szólalt fel Vizzer Mátyás
A felszólalók sorát Vizzer Mátyás zárta, aki egyetemi hallgatóként és korábbi hallgatói önkormányzati képviselőként kapott szót. Ha jól követhető az események menete, egy korábbi felszólalása miatt váltották le pozíciójából.
„Nincs olyan, hogy túlzott szabadság” – hangsúlyozta nagy lendülettel, amit a közönség hangos tapssal fogadott. Beszéde után ugyanolyan lelkes üdvrivalgással búcsúztatták, mint amilyen ováció fogadta színpadra lépésekor.
A program végéhez közeledve a Caps Lock nevű formáció rappelni kezdett, miközben a tömeg lassan oszlani kezdett – a tüntetés ezzel véget ért.
