Orbán Viktorról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy ne lenne egy intellektuálisan kiemelkedő politikus. Ezt bizonyítja a szakdolgozata is.
Bárhogyan is, de el kell ismerni, hogy Orbán Viktor a rendszerváltozás óta mindig is kiemelkedett a mindenkori magyar politikai elit szellemi színvonalából, és az a komplex látásmód, ami őt jellemzi, már huszonévesen, a szakdolgozatából is visszatükröződik. Persze kár, hogy csak abból tükröződik vissza, és nem abból, ahogyan éppen kormányoz, de az megint egy másik történet.
A cikkünknek egyébként pont a májusi hónap ad apropót, hiszen minden szakdolgozó, aki nem a keresztfélévben, télen diplomázik, ilyenkor adja le a szakdolgozatát. Már leadta, vagy majd csak le fogja adni, ez szaktól és intézménytől is függ, de most ez teljesen mindegy is. A lényeg, hogy ezzel a cikkel elsődlegesen nekik szeretnénk kedveskedni.
Ne a saját anyagukon görcsöljenek, ne azt olvasgassák, hanem inkább a miniszterelnök alkotását. Persze, cikkünket mindenki másnak is ajánljuk, hiszen ez a retrospektív visszatekintés alkalmat ad arra, hogy a korabeli orbáni gondolkodásmódból, érdeklődési körökből megértsük a mai működésmódját.
Szakdolgozatgate-cunami
Ha az embernek megadatik a lehetőség arra, hogy egyetemre vagy főiskolára járjon, akkor már érdemes a szakdolgozatát tisztességesen, becsületesen megírnia. Ha másért nem, hát azért, mert ha esetleg egy fontos közéleti pozícióba sodorja őt az élet, akkor könnyen megégetheti magát az ember egy ellinkeskedett szakdolgozattal. Biztos többen ismeritek („Dr.”) Schmitt Pál plágiumügyének a történetét.
A köztársasági elnök még 1992-ben készített egy kisdoktori disszertációt (aminek a szakmai követelményei össze sem hasonlíthatóak a PhD-val) és 2012 elején kiderült, hogy a dolgozat nagy része más, külföldi szerzők munkájának a fordítása. A botrány kirobbanása miatt végül 2012 tavaszán kénytelen volt lemondani pozíciójáról, és a doktori címétől is megfosztották.
A szakdolgozatgate-cunami 2012-ben végigsöpört a magyar politikában. Hasonló furcsaságokat találtak Gyurcsány Ferencnél is, akinél szintén elég gyanús volt, hogy ugyanabban a témában írta a szakdolgozatát (a méltán fontos „Balaton-felvidék szőlészete és borászata” topikban), mint első sógora.
Tovább bonyolította a helyzetet, hogy sem a diplomát kiállító Pécsi Tudományegyetem, sem maga Gyurcsány nem találta meg a dolgozatát. A plágiumbotrány bizonyítása pedig végül elmaradt. (De azt tegyük hozzá, hogy neki akkor éppen nem is volt miről lemondania.)
Orbán Viktor is a bizalmatlansági hullám miatt tette publikussá a dolgozatát 2012-ben, amiről sokat cikkezett a sajtó. Sok mindennel lehet gyanúsítani, illetni Orbánt teljesen jogosan, de azzal nem, hogy a szakdolgozata plágium lenne. Sőt, be kell látni, hogy egy igazán izgalmas munkáról van szó, amiből nem lett kispórolva az energia.
Ez a dolgozat továbbra is elérhető az interneten, így, aki nem éri be ezzel a cikkel, az a teljes verziót elolvashatja a tartalomjegyzéktől a bibliográfiáig.
Hogyan lehet mozgalmakat létrehozni elnyomó rendszerekben?
Ez a kérdés vetődött fel Orbán Viktorban, akit annyira foglalkoztatott a téma, hogy úgy döntött, ebből írja a szakdolgozatát.
Akivel esetleg még nem jött szembe a dolog, Orbán Viktor az ELTE-re járt jogra, a dolgozatát az 1986-1987-es tanév tavaszán adta be, Társadalmi önszerveződés és mozgalom a politikai rendszerben (A lengyel példa) címmel. Bár ’87-et írunk, vagyis a Szovjetunió és a szocialista blokk már omladozik, és a magyar rezsimet is csak az IMF lélegeztetőgépei tartják életben, a dolgozat témája igenis kemény témának számított a korban.
KVÍZ: Jobboldal, baloldal, libsik, nácik, fasiszták, miegymás: Te könnyen eligazodsz a politikai alapfogalmak útvesztőjében?
2025.4.21 9:50
Az opponense – vagyis aki a szakdolgozatot elbírálja –, Dr. Samu Mihály jelesre értékelte Orbán Viktor munkáját. Sőt, a tanszékvezető egyetemi tanár az opponensi bírálatában úgy fogalmazott:
A szakdolgozat szakirodalmi háttere, elméleti fogalomrendszere messze túlhaladja a szokásos szakirodalmi szintet. A társadalmi mozgalmak és a szocialista civil társadalom problematikájának vizsgálata még a szaktudományi magyar irodalmat nézve is újszerű és egyéni.
Nekem az volt az összbenyomásom, hogy a dolgozatot tényleg jó olvasni, könnyen érthetően, nagyon tisztán és strukturáltan írt a fiatal Orbán igen bonyolult folyamatokról, fogalmakról, és akiket egy kicsit is érdekel a politika, meg a történelem, annak tényleg egy meglepően jó olvasmány. Az volt az érzésem, hogy ezt úgy még olvasnám szívesen.
Orbán – ahogyan maga is fogalmazott – a dolgozatában a szocialista társadalmak önszerveződési kísérleteit próbálja jobban megérteni, amihez a lengyel Szolidaritás mozgalom szolgáltatja az esettanulmányt. Orbánnak az volt a hipotézise, hogy a szocialista időszakban válságba jutott politikai rendszerek és azok meggyengült intézményrendszerei ösztönző erőként hathatnak a társadalom önszerveződési motivációira és lehetőségeire.
REFRESHER-TESZT: Te melyik Orbán Viktor lennél a személyiséged alapján?
2025.3.22 10:40
A lengyel példát azért választotta, mert kíváncsi volt arra, hogy ez a hipotézise beigazolódik. (De egyébként valószínűleg az lehetett, hogy mindenképpen egy ilyen provokatív példáról akart írni és ehhez kerítette az elméleti keretet.)
A dolgozat két, egyébként jól elkülöníthető részre oszlik. Az első az elméleti keretről szól, amiben az önszerveződéssel kapcsolatos szakirodalmi keretet foglalja össze, a második pedig egy esettanulmány a lengyel Szolidaritás mozgalomról.
Orbán egyik fontos és a korban valószínűleg újszerű állítása az, hogy a politikai önszerveződés nem egy univerzális, kontextus nélküli fogalom, hiszen koronként és rendszerenként eltérő értelmezési keretek állnak a rendelkezésre. Specifikusan arra volt kíváncsi, hogy a 20. századi szocialista rezsimekben hogyan értelmezhető ez a fogalom.
Röviden ír a feudalizmusból a kapitalizmusba átváltó társadalmakról, majd az állam újra megerősödő szerepéről, de ami igazán fontos, azok Gramsci elméletei, amik az egyik építőkövét képezik Orbán Viktor szakdolgozatának.
Gramsci később nagyon sokszor visszatér Orbán Viktornál, a hatalomról és a hegemóniaépítésről szóló gondolatai nagy hatással voltak Orbán Viktorra, aki 2010 után felépítette a saját hegemón rendszerét.
Persze, a dolgozatban erről még szó sem volt, de az ötlet gyökerei onnan származnak. Gramsci gondolatai leegyszerűsítve úgy foghatók meg, hogy egyrészt a kormányzás, kormányon levés az nem egyenlő a hatalom tényleges birtoklásával, az annak csak a megszilárdításához alkalmas.
Magyarország ismét jobban teljesít: minden szempontból drasztikusan romlott a magyar fiatalok iskolázottsága az elmúlt 10 évben
2025.3.9 8:46
Másrészt pedig elkülöníti a (nyugati demokráciákra kivetített) polgári társadalmat és a politikai államot/politikai társadalmat. Szerinte a hatalom tényleges birtoklásához a polgári társadalom felett is szükséges egyfajta kontroll, vagy konszenzus.
Ez mind a nyugati demokráciákra vonatkozik. Orbán Viktor arra kereste a választ, hogy a szocialista rendszerekben is megtalálható-e a polgári társadalom és a politikai állam egyaránt.
Összefoglalva, Orbán itt arra jut, hogy a szocialista rendszerekre nem érvényesíthető a klasszikus, „nyugati értelemben vett” polgári társadalom, hiszen nincsenek meg a keretfeltételei, struktúrái ahhoz, hogy az kialakulhasson. Sőt azt mondja, hogy a kelet-közép-európai politikai rendszerekből nemcsak a polgári társadalomhoz szükséges rendszerszintű feltételek hiányoznak, hanem sajnos maguk az állampolgárok is.
Ezért érdekes Orbán számára, hogy ennek ellenére mégis hogyan jöhettek létre társadalmi mozgalmak ilyen viszonyok között. „Általános érvényű összefüggésként” írt arról, hogy minden politikai rendszerben vannak (legyenek azok bármilyen minőségűek is) olyan intézményesített csatornák, amiken keresztül a rendszer tagjainak, vagyis a többségnek az igényei, szükségletei eljutnak a döntéshozókhoz, akik vagy tesznek valamit az igények kielégítése érdekében, vagy nem.
A lassan anyák napjává avanzsáló nőnap margójára: diplomás Antikrisztusok a demográfiai válságért
2025.3.8 8:46
Amennyiben nem, és a társadalom többségének olyan igényei, elvárásai lesznek, amik nem tudnak eljutni a döntéshozókhoz, és azok nem tesznek semmit ezek kielégítésére, akkor a törekvések előbb-utóbb az államon kívül kitörési formát keresnek maguknak. Például egy mozgalom, vagy bármilyen más önszerveződési gyakorlat formájában, hogy nyomást gyakorolhassanak az igényeket ki nem elégítő hatalomra.
Egy rendszer összeomlását pedig az utóbbi indíthatja be. Ameddig egy politikai rendszer nem esett szét teljesen, és van esélye a korrekcióra és a megújulásra, addig lappangó válságról beszélünk. Amennyiben ez a folyamat visszafordíthatatlan, akkor azt hívjuk nyílt válságnak.
Mire figyelmeztet a Szolidaritás?
A lengyel példa egyik legfontosabb tanulsága – amit Orbán szinte törvényszerűnek tart –, hogy minden rendszer válságának alapja a gazdasági válság, és a lengyel önszerveződés azért tudott akkorára nőni, mert a szocialista blokk más országainál is nagyobb lejtmenetben volt a gazdaság, köszönhetően az inkompetens gazdaságpolitikának.
REFRESHER-KVÍZ: Felismered a magyar közélet ikonikus alakjait a bajszuk alapján?
2025.3.2 10:36
Természetesen a szocializmusban az állam az egyetlen „foglalkoztató”, az egyetlen, aki megszervezi a munkát, így a rossz gazdasági irányításért kizárólag a politikai hatalom tehető felelőssé. Ha pedig az emberek azt érzik, hogy az életszínvonal drasztikusan csökken, a fizetések értékével és a munkalehetőségekkel együtt, akkor azt az is jelenti, hogy a politikai elit elveszítette az irányítást és azzal saját legitimitását is.
A Szolidaritás független mozgalomként indult a lengyeleknél, de intézményesednie kellett, hogy ki tudjon harcolni változásokat a válságtüneteket produkáló hatalommal szemben, és megakadályozza az oroszok bevonulását. Orbán viszont amellett érvelt, hogy a Szolidaritás mozgalom pont azáltal veszítette el a hitelét a lengyel társadalomban, hogy kiegyezett a hatalommal.
Orbán, miután hosszasan ír még a Szolidaritás döntéseiről, kudarcairól, a dolgozatát többek között ezekkel a következtetésekkel zárja:
- A nyugati értelemben vett, igazi mozgalmak nem jellemzőek Kelet-Európában, és a Szolidaritás sem egy ilyen, hanem egy társadalmi mozgalom volt, ami mögött komoly tömegtámogatottság állt.
- A Szolidaritás annak volt unikális példája, hogy egy társadalmi mozgalomnak sikerülhet megteremteni a civil társadalom alapjait, de valódi hatalomgyakorló pozíciót nem tudott kiharcolni.
- Az egyik legnagyobb sikere a Szolidaritásnak egyértelműen az, hogy megadta a kezdőlökést más civil szerveződések elindulásához, és képes volt védelmet nyújtani nekik a párt támadásaival szemben. De mérete miatt a nézeteivel egyet nem értő mozgalmak nem merték külön úton folytatni, hiszen szükségük volt a Szolidaritás védelmére, ami rájuk nehezedett.
- A kelet-európai régióban a mozgalmak „válsághordozó” szerepet töltenek be – erre példa a Szolidaritás is –, az állam ugyanis nem a megújulás, hanem az elzárkózás és elnémítás eszközét választotta.
Orbán dolgozatának témája nemcsak önmagában vagy 1987-ben aktuális, hanem 2025 Magyarországán is. Aki tud és szeretne, az úgyis olvas a sorok között, hiszen kísértetiesen sok hasonlóság van a dolgozatban felvetett dilemmák és a kortárs viszonyok között. Egyszerre ironikus és keserű az, hogyan vált valaki egy elemző hallgatóból azzá, amit elemez.
