2023.2.12 9:43
Olvasási idő 6:09
Szécsi Krisztián

Noryna Diamondtól a „Mi van a táskámban?“ videókig – interjú a trash kultúráról Dr. Guld Ádám médiakutatóval

Noryna Diamondtól a „Mi van a táskámban?“ videókig – interjú a trash kultúráról Dr. Guld Ádám médiakutatóval
Forrás Richard Bosomworth / Contributor
TÁRSADALOM INFLUENSZER INSTAGRAM KÖZÖSSÉGI MÉDIA TIKTOK YOUTUBE YOUTUBER
Érzékeny tartalom
A cikk tartalmazhat:
  • terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
  • szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
  • erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
Igen, elmúltam 18 éves
És el szeretném olvasni a cikket.
Vissza a nyitóoldalraVissza

Erdélyi Mónika, Kiszel Tünde, Bish Bharbie és Kafka Mercédesz – Dr. Guld Ádám médiakutatóval beszélgettünk a trash-kultúra szerepéről az internetes platformokon, s hogy miért is válhatunk rabjaivá az úgynevezett szeméttartalmaknak.

Szóval egy dolgos REFRESHER-es nap után, amikor munkaidőm alatt csodásabbnál csodásabb cikkeket írok alter bandákról meg magömlésről, meetingelek a legújabb szuper projektjeinkről és még szórakoztató társaságot is biztosítok kollegáimnak, elnyűtten s fáradtan dőlök le ágyamra.

Ilyenkor, azt hiszem, egyáltalában nem igénylem a minőségi, szellemi értéket s félreteszem a zaftos Dosztojevszkij-regényeket, helyettük pedig YouTube-on, TikTokon próbálom kiégetni a maradék három agysejtemet: nézem, ahogy Erdélyi Mónikáék legyártják a 8000. slime-jukat Mollykával; hogy Szilu, minden magyar háztartásbeli védőszentje megint „Mit vettem a Lidlben?“ videót töltött fel; hogy Vekszinek legutóbbi vlogja óta sem sikerült lecsapnia a videóiba berepülő bögölyt; a maholnap 30 éves Csecse Attila még mindig 13 éveseknek való tartalmakat gyárt; TikTok-on pedig Noryna Diamond éppen live-ban elégíti ki orálisan egyik kuncsafját.

A tartalmi illusztrálás végett íme egy kis összefoglaló, hogyan is telnek estéim:

Azt eddig is tudtam, hogy felettébb érzékeny vagyok a popkulturális, azon belül is a trash-tartalmakra, de valóban ennyire fontos lenne egy Z-generációs, fiatal értelmiségi életében Noryna Diamond és Erdélyi Mónika, hogy munkáját letéve csupán erőfeszítések árán képes nyitni a magaskultúra felé?

@2close__ xddd #nekedbelegyen#takarodjonforyouba#pusztuljonforyouba#nekedbe#foryou#nekedbeeeee#nekedbeakaromlatni#nekedb#xyzbca#foryoupage#kiszeltunde♬ eredeti hang - ǝsolɔ

Ám mi az a trash? Mit nevezünk szemétkontentnek? Mitől válnak ennyire hipnotikussá a hasonló tartalmak? – a nem mindennapi téma nem mindennapi, professzionális szakembert igényel.

Kiemelt tartalom
REFRESHER-TESZT: Te ki lennél az Orbán Ráhel-féle influenszerbuliról? REFRESHER-TESZT: Te ki lennél az Orbán Ráhel-féle influenszerbuliról? 2024.6.12 18:21

Ezúttal Dr. Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember, tanácsadó, a PTE habilitált egyetemi docense sietett segítségemre, hogy válaszaival közösen tárjuk fel a trash-kultúra mélységeit. Ádám 2007 óta foglalkozik a populáris tömegmédia jelenségeivel, három önálló kötet szerzője, ezenfelül a legfrissebb, 2022 májusában megjelent A Z generáció médiahasználata: Jelenségek, hatások, kockázatok könyve konkrétan rólunk, a mi nemzedékünkről szól.

In medias res: mi is az a „trash”?

Érdemes abból kiindulni, hogy a trash nem egy objektív kategória, így a fogalomnak még a szakirodalmakban is eltérő meghatározásaival találkozunk, a hétköznapi nyelvhasználatban pedig még inkább széttartóak az értelmezések.

A koncepcióval először az 1980-as években találkozhatunk olyan vitatható minőségű popkulturális és tömegmediális alkotások kapcsán, amelyek annak ellenére is tömegeket vonzanak, hogy a hagyományos sztenderdek szerint nem képviselnek valódi értéket. A trash kategóriájába beletartozhatnak olyan filmek, könyvek, televízióműsorok vagy akár zenei alkotások is, amelyek egyszerűek, könnyen elérhetőek és könnyen fogyaszthatóak, gyakran kifejezetten ízléstelenek vagy vulgárisak.

A trash-re jellemző, hogy agresszíven követel figyelmet magának, s ezt gyakran a legalantasabb eszközökkel éri el, például botrányokkal és leleplezéssel vagy akár az undor kiváltásával is.

Bish Bharbie-ra mindig számíthatunk divattippekért. Forrás @thebishbharbie/ Instagram

Miért fogyasztunk hasonló tartalmakat? Netán valami társadalmi igényt elégítenek ki?

A média közönsége sokszínű, az egyes fogyasztói magatartástípusoknak egészen különböző háttere lehet. A trash esetében minimum három jellegzetes nézői attitűddel szoktunk találkozni:

  • Az első a művelt középosztályhoz köthető, ami viszolygással vegyes kíváncsisággal fordul az ilyen tartalmak felé, és egyfajta voyeurista magatartást gyakorol.
  • A második típus szintén a műveltebb rétegekhez köthető, kritikai attitűddel közelít a trash-hez. Ez a csoport is tisztában van az alacsony minőséggel, de mivel tudatos fogyasztónak tartja magát, úgy érzi, ki tudja vonni magát a trash negatív hatásai alól. Ezek a fogyasztók saját magukat magasan a tartalom fölé pozícionálják, és ebből a kritikai pozícióból lefelé beszélve, azt gyakran kinevetve, kigúnyolva kerülnek kapcsolatba a trash-el.
  • A harmadik típusban pedig mindig találkozunk a fogyasztóknak egy olyan csoportjával is, akik nem az elitre jellemző kulturális értékkonstrukciók mentén ítélik meg a trash tartalmakat, hiszen nincsenek is ezeknek a tudáskészleteknek a birtokában. Őket az önfeledt szórakozással lehet leírni, nem ritkaság, hogy akár azonosulni is tudnak a szereplőkkel, felnéznek rájuk.

 

 

Most már minden trash? Vekszi, Szilu, Dya Mome, Erdélyi Mónika, de még Csecse Attila, Viszkok Fruzsi és Magyar Barbi is – az internet népe nem rest azonnal szemétnek titulálni látszólag kedves, családbarát kontenteket. Mikor válik valami trash-sé?

Ahogyan a fenti meghatározásból kiderül, a trash nem egyszerűen csak értéktelen és mélység nélküli, hanem gyakran megbotránkoztató és undort keltő, bizonyos esetekben veszélyes is.

A trash tartalmak elszaporodásának az egyik oka egyébként az, hogy a kortárs médiakörnyezetben olyan magasra került a fogyasztók ingerküszöbe, amit a hagyományos tartalmak már nehezen tudnak átütni. Így a figyelemért folytatott elkeseredett küzdelemben a piac egyre több szereplője nyúl a trash-hez, mint a figyelem megragadásának hatékony eszközéhez.

Kifejezetten jellemző ez az online térre, de ha őszinték akarunk lenni, a gyakorlat ma már nem áll távol a legnagyobb kereskedelmi tévéktől sem, elég csak a jelenleg is futó ValóVilág 11 szériára gondolni. A kérdésben említett példákat én ezek alapján nem feltétlenül sorolnám a tipikusan trash tartalmak kategóriájába. Az lehet, hogy nem képviselnek magas kulturális értéket, de nem is alkalmaznak szélsőségesen agresszív eszközöket a figyelem megragadására.

Azért mintha úgy tűnne, hogy lehet a műfajt igényesen is csinálni. Személy szerint nekem Tereskova ikonikus Illatos a pinám című dala jutott eszembe. Bár itt zenéről van szó, azon belül is leginkább a polgárpukkasztás a cél, emellett Nagy Kriszta mégiscsak művésznő, de mégis mintha picit trash lenne. Mitől lesz a szemétkontent jó és élvezhető? Erre van bevált recept?

Ezzel a megállapítással kapcsolatban azért óvatosságra intenék, de a kérdés abból a szempontból nagyon jó, hogy leleplezi a trash és a hozzá közel álló kulturális koncepciók közti kapcsolatokat.

Kiemelt tartalom
Maladaptív álmodozás: miért lehet rossz vége, ha túlságosan távol kerülsz a valóságtól? Maladaptív álmodozás: miért lehet rossz vége, ha túlságosan távol kerülsz a valóságtól? 2024.6.11 18:11

Jellegéből adódóan a trash a giccsel (kitsch) vagy az avantgárd irányzatokkal is rokonságban áll, de míg az előbbi a teljes értéktelenség és a mélység nélküliség terepe, addig az utóbbiak komplex művészeti koncepciókat is képviselhetnek. Így pusztán attól, hogy egy dalszövegben elhangzik egy trágár kifejezés, még nem kell rögtön rásütni a trash jelzőt az alkotásra.  

 

Vajon létezik specifikusan magyar trash-kultúra, és ha igen, akkor milyen is az?

Én nem igazán látok ilyet, különösen az online térben nem. Ilyen értelemben a trash területén is trendkövető kultúrának számítunk.

Például azoknak a YouTube-on népszerű trash csatornáknak az előképei, amelyek manapság a közönség idegeit borzolják, már évekkel korábban megjelentek az amerikai közösségi platformokon. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a magyar trash-nek ne lenne speciális hazai színezete, de a mainstream trendek nem nálunk születnek.

Az elmúlt hetekben elképesztően nagy port kavart a hazai interneten, amikor két magyar prostituált, Noryna Diamond és Hamza Alexa orálisan elégítették ki kuncsaftjaikat egy TikTok-liveban. Médiatudományi szempontból ez is trash vagy itt már valami másról van szó?

Először is szeretném leszögezni, hogy az említett tartalom jogsértő, így ezt a konkrét példát el kell emelni a trash kérdésétől, és egészen más kontextusban érdemes beszélni róla. Itt egy olyan veszélyes médiatartalomról van szó, ami törvénybe ütközik, és amivel kapcsolatban a hivatalos feljelentés is megtörtént. Abból a szempontból viszont érdemes beszélünk erről az esetről is, hogy ez is azt bizonyítja, hogy a figyelemért vívott harcban egyre több olyan szereplő tűnik fel, aki konkrétan semmitől sem riad vissza azért, hogy a fogyasztók érdeklődését felébressze. Ezek közül a szexualitás csak az egyik eszköz, és lehet, hogy nem is a legdurvább ahhoz képest, hogy mára eljutottunk odáig, hogy fiatalok élő egyenes adásban fojtogatják magukat a kamera előtt a nagyobb nézettség reményében, s ez nem egy esetben már halálhoz is vezetett. Ezek a problémák messze túlmutatnak a trash jelenségén, és sokkal inkább a közösségi média általános veszélyeire hívják fel a figyelmet.

Noryna egyik TikTok-live-jában egy fekete férfit elégített ki orálisan. A közvetítést több ezren nézték élőben, többek között kiskorú felhasználók is. Forrás @hunhungrytea/ Twitter

Noryna egyébként már akkor is bizonyította TikTokon, hogy bármit hajlandó megtenni nézettségének növelése érdekében, amikor 2021 decemberében pénzért, követőkért gyújtogatta saját haját. Hogy lehet az, hogy ilyen típusú élőzéseket több ezren követnek?

Az előbbi gondolatmenetet folytatva, a szexualitás bemutatása mellett az erőszak a másik olyan csali, amivel hatékonyan be lehet rántani a nézőket. Ilyen szempontból mindegy, hogy az erőszak egy másik személyre irányul, vagy saját magunk ellen követjük el, ahogyan az Noryna esetében is történt. Az a szomorú hírem, hogy az ilyen tartalmaknak mindig volt, van és lesz is közönsége. Kicsit ahhoz tudnám ezt hasonlítani, hogy a középkori akasztásokat és boszorkányégetéseket is nagy kíváncsisággal követte a tömeg. Úgy látszik, hogy ebben az értelemben nem sokat változtunk az elmúlt évszázadok során, máig van egy jelentős számú réteg, akit egy bizarr kíváncsiság terel abba az irányba, hogy mások intim pillanatait vagy szenvedését kövesse. Tartok tőle, hogy ez az emberi természet egy nem túl szimpatikus része.

Norynáék ellen már több civil és közszereplő is felszólalt, sőt, elméletben maga Osváth Zsolti rendőrségi feljelentést tett franciázós live-juk után, melynek köszönhetően a közszereplők ellen a napokban kis is adták az elfogatóparancsot. Hogyan kerülhetjük el a hasonló tartalmakat? Töröljük le egy életre a TikTokot?

A kivonulás is lehet egy megoldás, csak az a baj, hogy a mai világban egyre nehezebben megvalósítható ez a stratégia a lemaradás vagy kimaradás nélkül. A kérdés másik lényeges vetülete, hogy milyen életkorban találkozunk ezekkel a tartalmakkal, hiszen azt már egészen biztosan tudjuk, hogy az itt is tárgyalt veszélyes tartalmak egészen más hatás váltanak ki a kisgyermekekben, a tizenévesekben vagy a felnőttekben. A legnagyobb kockázatnak a legfiatalabbak vannak kitéve, így a legfontosabb feladat az ő digitális biztonságuknak a megteremtése. Ez jelenleg elsősorban szülői kötelesség és feladat, amit nem lehet elég korán elkezdeni.

Noryna (születési nevén Lex Norbert) maga tudatta követőivel, hogy ténylegesen elfogatóparancsot indítottak ellene. Forrás @princessnoryna/ Instagram

Kiszámítható, hogy milyen irányba megy a trash? Meg lehet jósolni, hogy mi lesz a következő trend?

Én egyelőre sajnos az ingerküszöb további emelkedésével számolok, s ezzel összefüggésben további problémás és akár veszélyes trendek megjelenésével. Azt kell mondjam, hogy a tartalom-előállítók fantáziája igen élénk, és a fokozódó versenyben egyre extrémebb ötletek születnek arra vonatkozóan, hogy mivel lehetne a figyelem középpontjába kerülni a leggyorsabban, ha csak pillanatokra is.

Kiemelt tartalom
A haulmánia hozza el az Armageddont? – Ez az oka annak, miért imádunk olcsó kacatokat vásárolni az internetről A haulmánia hozza el az Armageddont? – Ez az oka annak, miért imádunk olcsó kacatokat vásárolni az internetről 2024.6.9 9:50

A trash-el kapcsolatban egyébként a legnagyobb problémát abban látom, hogy még mindig szűkül az a réteg, ahol komoly igény van az igazán mély és összetett tartalmakra, ahol nem a szórakozás iránti igény instant, olcsó kielégítése a cél. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez a réteg teljesen eltűnne, egyáltalán nem erről van szó, de a láthatósága biztosan kisebb, ami aggasztó folyamat.

Noryna egyszer egy százezer követővel rendelkező Instagram-profilt vesztett el, miután live-ban összeveszett VV ZSuzsuval és barátjával, Emílióval. Forrás @szucs_pula/ Instagram