Vasárnap hajnalban megkezdődik a nyári időszámítás, hajnali 2-ről 3 órára kell előreállítani az órákat. De álljon meg a menet, nem úgy volt, hogy eltörlik az óraátállításokat az EU-ban? Egyáltalán, mikor kezdődött ez az egész, és kinek az ötlete volt?
Az óraátállítás koncepcióját nemzetközi vizeken DST-nek, vagyis Daylight Saving Time-nak nevezik. Egyesek várják, hiszen a nyári időszámítás – amely idén március 30-án, most vasárnaptól veszi kezdetét – során egy órával tovább van világos, mások nyűgnek élik meg, csekély értelmét látják, ráadásul megviselheti a szervezetüket is. Bizony, a jelenség valós, nagyjából egy hetet vesz igénybe, amíg az emberi test hozzászokik a változáshoz, és hozzáigazítja a bioritmust.
Az órák tekergetésének története meglehetősen kacifántos, így érdemes egy rövid kanyar erejéig fejest ugrani benne, hiszen van itt minden: Benjamin Franklinen át a világháborúkig. A sztori 2018-ban vett fordulatot, amikor is az Európai Bizottság azt javasolta, hogy szüntessék meg az évi kétszeri óraátállítást. Hat évvel később, mint láthatjuk, a helyzet nem sokat változott a földrészen. Most viszont friss fejleményekről is beszámolhatunk az ügyben, de erről egy kicsit később.
Kinek az ötlete volt ez az egész, és mikor?
Közel sem vagyunk egyedül a slamasztikában, a DST-t nem csupán Európa legtöbb országában, de Észak-Amerika zömében, illetve a déli féltekén is alkalmazzák több mint egymilliárd embert érintve. A története évszázadokra nyúlik vissza. Először Benjamin Franklin amerikai polihisztor fejéből pattant ki az ötlet 1784-ben, egy párizsi reggelen. Azon tűnődött, mennyi gyertyát lehetne megspórolni, ha korábban kelnének fel az emberek, hogy hatékonyabban kihasználhassák a napsütötte órákat. Bár hivatalosan sosem terjesztette elő javaslatát, azt viszont kezdeményezte, tetemes adagnyi szarkazmus kíséretében, hogy minden hajnalban dörrentsenek ágyúlövéseket a városok főterein, hogy felriasszák álmukból a „naplopókat”.
A következő számottevő fejleményhez közel egy évszázaddal szükséges előrelapozni a naptárakat, egészen 1895-ig. George Vernon Hudson, új-zélandi rovarkutató vetette fel elsőként hivatalosabb körülmények közt, hogy nyáron állítsuk előre az órákat. Méghozzá kétórányival, öt hónapon keresztül. A közvélemény egy része érdekfeszítőnek találta az entomológus javaslatát, a legtöbben azonban legyintettek rá. Új-Zéland végül viszonylag későn,1927-től kezdte el alkalmazni a DST-t.
William Willett angol építési vállalkozó szintén a korai szószólók közé tartozott. Az 1900-as évek elején, valamennyi tavaszi és nyári reggelen előszeretettel lovagolt birtoka körül, és lamentált azon, milyen kár, hogy annyian lemaradnak a nap legszebb, kora hajnali pillanatairól. 1907-ben, miután az ötlet megfogant a fejében, kiadott egy röpiratot, melyben felvetette javaslatát. Robert Pierce-nek, egy korabeli parlamenti képviselőnek elnyerte tetszését az ötlet, egy évvel később elő is terjesztette az ügyet, Daylight Saving Bill címszó alatt. Többek közt Winston Churchill is támogatta törekvésében, így fogalmazott a Guildhall épületében tartott beszédében.
Eggyel több ásítás a tavaszi reggeleken, egy extra szundikálással megspékelve őszi éjeken. Mi többet kívánhatnánk? Kölcsönveszünk egy órát áprilisban, majd kamatostul visszavásároljuk öt hónappal később.
Nemcsak a későbbi miniszterelnök, de Sir Arthur Conan Doyle író és Sir Robert Ball csillagász is kiállt az ötlet mellett. Ennek ellenére a farmerek és a tudósok is viszolyogtak az implementálásától. A farmerek addig sem az órát, sokkal inkább a napjárást követték, míg a tudomány az adathiánnyal kapcsolatos megalapozatlanságra hivatkozott. A parlament leszavazta az ügyet, Willett pedig elhunyt 1915-ben, így már nem láthatta ötlete gyümölcsének beérését.
A háborúk még az órajárást is megváltoztatják
A Daylight Saving Time lehetséges előnyeinek gondolata felütötte a fejét szerte Európában. Kaiser Wilhelmnek, a Német Birodalom császárának imponált a gondolat, miszerint tavasszal tovább lehetne világos, ezáltal jókora pénzösszeget spórolhatna meg katonasága számára, amely az első világháború küszöbén kicsit sem volt elhanyagolható szempont. 1916-ban be is vezették az időszámításos rendszert, legelsőként. Ugyanebben az évben az Osztrák-Magyar Monarchia is elkezdte alkalmazni, több európai ország kíséretében. Az USA-ban a háborúba belépést követően, 1918 márciusától vágtak bele. A harcok befejezését követően azonban a DST kisebb-nagyobb megszakításaival éltek a különböző országok, Magyarországon például meglehetősen színes a története.
A legelső etap 1916. május 1-én vette kezdetét hazánkban, melynek értelmében május első napja már április 30-án, este 11 órakor megkezdődött, míg szeptember 30-a egy órával később, azaz éjjel 1-kor végződött. A világháború után a Friedrich István vezette kormány azonban 1919 őszén megszüntette az óraátállításokat. Ismételt bevezetésére 1941-ben került sor, a második világháború során.
A Német Birodalom kérésére, az ország közvéleménye, gazdasági és sporttényezői szorgalmazására, illetve az energiagazdálkodás szempontjait is figyelembe véve döntött a kormányzat arról, hogy 1941. május 5-én az órákat egységesen előre kell állítani. Egészen 1949-ig így is történt, ekkor ismét leszavazták a kommunista hatalomátvételt követően. 1954-57 között újfent bevezették, hiszen a világháborús veszteségeket követően fontos szempont volt az energiamegtakarítás.
1957-ben azonban Kádár Jánosék úgy döntöttek, nem lesz itt semmiféle variálás, a munkavégzés hatékonyságának oltárán feláldozták az óraátállítás koncepcióját, melynek teljes körű bevezetéséig egészen 1980-ig kellett várni. Azóta folyamatosan, évente kétszer tekergetjük az órákat, március és október utolsó vasárnapján. El is érkeztünk napjainkhoz, és az Európai Bizottság 2018-es irányelvjavaslatához, amely végleg eltörölné a DST-t.
Most akkor marad minden ugyanúgy, vagy eltörlik végre az EU-ban?
„Meg kell szüntetni az óraátállítást” – jelentette be az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker programindító beszédében, 2018-ban. Javaslata alapján utoljára 2019 tavaszán, legkésőbb őszén tekergettük volna a mutatókat. Az EB felmérése szerint az Unió lakosainak 80%-a már akkor eltörölte volna az óraátállításokat. Az EP testülete 2019 márciusában el is fogadta saját határozatát, melyet követően az Európai Tanáccsal vágott neki az egyeztetéseknek.
A nemzeti kormányokat képviselő testület azóta sem jutott dűlőre, még úgy sem, hogy az uniós országok legalább 55 százaléka – akik az EU lakosságának legalább 65 százalékát képviselik – az eltörlés mellett tette le a voksát. A Tanács oldala szerint 2019 óta nem történt számottevő fejlemény az ügyben. Megosztja a tagállamokat a kérdéskör, sokan támogatják, de egyesek arra hivatkoznak, hogy nem látnak hiteles bizonyítékot az eltörlés hasznáról, illetve szerintük megfelelő a mostani rendszer.
A napokban futótűzként terjedtek a hírek, miszerint elkaszálták a felterjesztést, visszavonták megegyezés hiányában, és továbbra is folytatjuk a megszokott, bejáratott szisztémát. A Telex tényellenőrző írása azonban rávilágít arra, hogy a lapok által lehivatkozott forrásokat utoljára 2024 januárjában frissítették, és sehol nem említik benne, hogy végleg eltörölték volna a javaslatot. Az EUPortalon megjelent hír, miszerint Anna-Kaisa Itkonen bizottsági szóvivő megerősítette a visszavonás ötletét, nem végleges, csupán egy javaslat. Itkonen később a Telexnek nyilatkozott is, és bebizonyosodott, hogy valóban nem vonták vissza az óraátállítás eltörlésének javaslatát.
Leegyszerűsítve: az EP-nek már 2019-ben sikerült megegyezésre jutnia, a tagállami kormányok azonban továbbra sem képesek közös álláspontra jutni az Európai Tanácsban. A sztori külön pikantériája, hogy a Tanácsot tavaly épp hazánk elnökölte, a képviselet a kérdésben azonban az Európai Bizottságra mutogatott. Az indoklás így hangzott.
Nincs tanácsi álláspont, de mindehhez hozzájárul, hogy szükség lenne a Bizottság részéről a javaslattal kapcsolatos hatástanulmány elkészítésére, azonban ez máig nem történt meg.
Hivatalosan tehát nem halt még el az ügy, és maradt némi elenyésző esély arra, hogy a tagállamok dűlőre jussanak, de egyelőre semmi mozgolódás nem látszik az ügyben. Úgy tűnik tehát, hogy nem csak néhány nap múlva kell újrakalibrálni az óramutatókat, hanem az elkövetkezendő időszakban egyelőre még velünk marad az óraátállítás intézménye.
