Múlt hét pénteken, március 14-én, ötévnyi várakozás után végre valahára megjelent Playboi Carti legújabb, harmadik stúdióalbuma, a Music, amiről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy egy korszakos alkotás lett.
Igen, persze, tisztában vagyunk vele, hogy jelenleg ezer fontosabb dolog van annál, minthogy egy új trapalbumról írjunk kritikát, hiszen történelmi jelentőségű tüntetések zajlanak Belgrádban, a magyar kormány nagy erőkkel dolgozik azon, hogy az LMBTQ+ ember (és mellette sokan mások is) disszidáljon az országból és még Magyar Péter is új barátnőt villantott, de tudjuk, hogy itthon is elég széles rajongótábora van Playboi Cartinak (még ha a többségük nincs is 16 éves), ezért mindenképpen szerettünk volna egy lemezbemutató kritikát írni a trap Antikrisztusának legújabb kinyilatkoztatásáról, hiszen úgyis annyira értünk az ilyenekhez.
(Természetesen itt is kénytelenek vagyunk elmondani, hogy ez az anyag egy erősen szubjektív véleményt tükröz, aminek elsődleges célja a szórakoztatás. Szóval a véresszájú Carti-fanok, akik szerint ez az évszázad lemeze, ne akadjanak ki, mi szóltunk előre.)
STR33TS R34DY
A Music (vagy ahogyan az album borítóján szerepel, „I AM MUSIC”), ha nem is az évszázad lemeze, de az biztos, hogy az évszázad eddigi talán legjobban várt megjelenése.
Ezért volt talán meglepő, hogy második album után már nem sokkal később arról posztolt 2021-ben, hogy egy új projekten dolgozik. Augusztusban még az is kiderült, hogy ez a Narcissist címet kapta és az év szeptemberében debütálhat.
Ebből persze semmi nem lett és a következő hír csak 2022 áprilisában érkezett, miszerint hamarosan jön a harmadik album, Music címmel. 2023 végén már úgy tűnt, hogy 2024-ben tényleg debütálni fog a Music vagy I Am Music. Ezt akkor az is alátámasztotta, hogy 2024-ben új Carti-számok jelentek meg mindenféle random Youtube-csatornán, és az előadó több fellépésén is elnyomott jó néhány kiadatlant. Akkor, a tavalyi év elején mi is 2024 legjobban várt albumai közé soroltuk, de végül hiába vártuk, nem jött.
PREMIER: „Ez a zenekar a miénk, és csak ennyink van a világon” – Hallgasd meg nálunk a Kisbetűs Ünnepnapok új albumát!
2025.2.14 11:00
Annak ellenére, hogy Carti méltatlanul sokáig húzta a rajongók idegeit a megjelenéssel, a hype így is csak folyamatosan nőtt a lemez körül, míg végül március 12-én bejelentette, hogy pénteken (14-én) fog érkezni a nagy mű. A Music az előzetes várakozásokhoz képest is elképesztően nagyot futott a zenei streamingszolgáltatókon. Egészen konkrétan már a megjelenés napján 2025 legtöbbet streamelt lemeze lett a Spotify-on.
Ez még úgy is nagy szó, hogy valószínűleg egyetlen egy rajongó sem várta annyira a lemezt, mint a Spotify, hiszen a cég februárban és márciusban hatalmas óriásplakátokkal hirdette a lemez megjelenését Los Angeles belvárosában, a Times Square-en és a Miami Bayfront Parkban is, ahol a következő feliratok jelentek meg: „MUSIC IS COMING”, „SORRY 4 DA WAIT” valamint „STREETS READY” és „I AM MUSIC”.
A Music tehát berobbant, én pedig péntek óta semmi mást nem hallgattam Carti új albumán kívül, leszámítva persze Orbán Viktor ünnepi beszédét. Nem könnyű eldönteni, hogy a kettő közül melyik a nagyobb agymenés, de szerencsére most elég, ha csak az előbbivel foglalkozunk, hiszen a Music így is egy közel 80 perces, 30 számot felvonultató monstrum lett.
Közreműködők és közre nem működők
Természetesen a megjelenés dátuma után a legtöbben azt várták, hogy milyen közreműködők fognak feltűnni a lemezen. Carti ebből a szempontból nem okozott csalódást, hiszen mindenki része a Musicnak, aki számít.
Na jó, majdnem mindenki. Hiszen pont hogy az a Kanye West maradt ki a névsorból, aki egyébként részt vett a produceri munkálatokban. Ezt persze nem hagyhatta annyiban és jó, eddig is eredményes szokásához híven egy X-posztban reagált a történtekre, elküldve minden featet a picsába. Mellette a másik nagy kimaradó egyértelműen az a Drake, aki amúgy a tervek szerint része lett volna a projektnek – már a felvételek is elkészültek –, csak a Kendrick Lamar elleni rapháborút elvesztő előadó igencsak a perfiériára szorult, így Carti is eltávolodott tőle, akárcsak Ye-től.
Ami viszont szintén meglepő lehet sokaknak, hogy a saját kiadójának, az Opiumnak egyetlen előadója (Ken Carson, Destroy Lonely vagy a Homixide Gang) sem került fel a közreműködők közé és a labelt kizárólag F1lthy képviseli társproducerként olyan arcok mellett, mint például Ojivolta, Cardo, Metro Boomin, Mike Dean vagy Wheezy.
De azért senkinek sem kell szomorkodni, így is egy erős névsor állt össze. Travis Scott négy, Kendrick Lamar három, Future és Lil Uzi Vert kettő-kettő számon is közreműködik, mellettük The Weeknd, Skepta, Young Thug és Ty Dolla Sign is feltűnik.
Bár a névsor erős, szinte az összes közreműködésnél elmondható, hogy a featek nem a legjobb arcukat mutatják, hiszen Lamar és Skepta kivételével egyikük flow-ja vagy szövege sem emelkedik ki a középszerűségből. Ez főleg annál a Travis Scottnál igazán sajnálatos, aki a négy szám közül egyikben sem alkot emlékezeteset.
A Whole Lotta Reden is változatos volt a közreműködők névsora, de azokon a számokon és a lemezen is Carti dominált, a többiek pedig asszisztáltak hozzá, nem pedig fordítva.
Retinaégető lemezborítók, amelyekről képtelenség eldönteni, ironikusnak szánták-e őket
2024.10.4 12:27
Itt viszont a Weeknd-es számnak abszolút Weeknd-es hangzása van, a Kendrick Lamar-osoknak Kendrick Lamar-os, a Travis Scott-osoknak pedig Travis Scott-os, és így tovább. Ezek annyira különböző flow-k, hogy az egész Music azt az érzetet kelti, mintha Carti valójában csak közreműködő lenne a saját lemezén.
Fekete káosz
A Music maga a teljes káosz. A közreműködők nagyon széles hangzásvilágainak palettája miatt teljesen szétesik a lemez. De ennek persze az az oka, hogy nem is látszik bármiféle koncepció vagy gerinc, amire fel szerették volna húzni, máskülönben ez nem történhetett volna meg.
Ha mégis szeretnénk valami keret vagy gondolatiság mögé beszuszakolni a lemezt, akkor azt el lehet mondani, hogy ez egyfajta „Best of”-ként működik, hiszen Carti egészen a 2018-as lemezének, a Die Litnek a dallamosabb, melankolikusabb hangzásvilágáig nyúl vissza. Ezek keverednek a WLR örökségével és az Opiumra jellemző, sötét, basszusnehéz kísérletezésekkel, de ezek is olyan véletlenszerűen váltják egymást, hogy csak elvesznek a lemez élvezhetőségéből.
Hogyha viszont valóban az az igaz, hogy ezt 30 számot egy ilyen Best ofnak szánta Carti (elvileg idén lesz harmincéves a rapper), akkor legalább vehette volna a fáradtságot, hogy valamiféle kronológia szerint rendezi el a számokat.
De amik abszolút pozitívnak tekinthetőek, azok egyértelműen zenei alapok (többsége) és Carti azon unikális képessége, hogy legalább ötféle hangszínen képes rappelni, akár ugyanazon a számon belül is. Ez a fajta játékosság nagy erőssége a lemeznek, még úgy is, hogy sokszor olyan követhetetlennek tűnik, hogy éppen mikor miért hörög rekedten, énekel bébihangon vagy imitálja Future-t.
Öt OTL-album, amit nagyon ajánlunk azoknak, akiket még nem győzött meg a hazai trap
2024.8.27 14:26
A produceri munkára nem lehet kifogásunk, a beatek nagy része baromi erős, viszont az adlibek (vagyis itt az ilyen céltalan bemondások) annyira túl vannak tolva, hogy elképesztően idegesítőek. Ha nem hangzik el legalább ezerszer a számok bármely pontján, hogy SWAMP IZZO, akkor egyszer sem, pedig pont annyiszor lenne rá szükség.
A zeneszövegektől sem kell Beton.Hofi szintű világmegfejtéseket várni, de egy-két szórakoztató sorral azért ez a lemez is szolgál, még úgy is, hogy a viszonylagos zenei progresszivitás ellenére másfajta progresszivitást nem érdemes keresni: a szövegekben a „műfaji sztenderdekhez” képest is elég zavaróan túl van tolva a nőgyűlölet. Szóval pro tipp, a lyricset inkább ne nézzétek meg, mert elég kiábrándító, és annyit úgysem ad hozzá az élményhez.
Az egész Musicból sugárzik, hogy Carti az előző lemez sikere után túlságosan is elbízta magát és úgy érzi, hogy bármit is tesz le az asztalra, a rajongói úgyis kitartanak mellette. Ami egyébként igaz is, hiszen hiába nem tudott nagyot igazán nagyot alkotni most Carti – mondjuk nem is nagyon próbált –, még így is alig van nála izgalmasabb, karakteresebb rapper a szcénában.
Bár a kritikánk alapján úgy tűnhet, hogy ezt a lemezt bűnrossznak tartjuk, de azért közel sem erről van szó. A dalok egy jó része minden hiba ellenére nagyon is élvezhető és szórakoztató, és mindenki megtalálhatja benne azt a Cartit, akit szívesen hallgat, és akit valamiért megszeretett az elmúlt évek alatt. (Mi is összeállítottunk egy listát a szerintünk legjobb számokból.)
