A League of Legends univerzumában játszódó Arcane első évada a valaha volt legsikeresebb animációs sorozat és videójáték-adaptáció lett. A második évad sem hagyott alább, és bár nem tökéletes, kevés ehhez hasonló alkotás van a streaming platformokon.
Nemrég került fel a Netflixre az Arcane második évadának utolsó Actja, ezzel pedig véget ért a valaha volt legsikeresebb videójátékadaptáció – és nem maradtunk hoppon. A League of Legends univerzumában játszódó sorozat lezárása elképesztőre sikerült, méltó lezárása volt a 2021-ben elindult történetnek. Azonban Jinx és Vi sztorijának folytatása nem volt tökéletes (pedig nagyon közel volt hozzá) – viszont a sorozat készítői már bejelentették, hogy lesz folytatás. Ennyire azonban ne szaladjunk előre, egyelőre foglalkozzunk az Arcane második évadával. Mielőtt belevágunk, ki kell emeljem, hogy ez egy erősen spoileres kritika lesz, így mielőtt olvasásba kezdenél, fejezd be a valaha volt legjobb videójátékos sorozatot.
Mintha nem is telt volna el három év
Az Arcane második szezonjának első része onnan indul, ahol az első befejeződött – vagyis jobban mondva pár másodperccel később, ugyanis már az után a robbanás után vagyunk, amit a Jinx által indított rakéta okozott. Ez nem járt áldozatok nélkül: a piltoveri Tanács több tagja életét vesztette, köztük Caitlyn édesanyja, valamint Viktor is, aki Jayce-szel karöltve hozta létre a Hextechet, ami a sorozat bonyodalmait szülte.
Ezt követően Jayce igyekszik a Viktor által kutatott Hextech-emberkísérletekkel feléleszteni barátját, Caitlyn pedig anyja helyébe lép, mint Piltover egyik vezetője – később pedig de facto az egyetlen vezetővé válik. Az Act I a Jinx utáni hajszát, valamint Vi belső harcát dolgozza fel, ugyanis a piltoveri rendőrökkel együtt próbálja felkutatni saját húgát, hogy pontot tegyen az ügy végére. Mindeközben Caitlyn felett egyre jobban átveszi a hatalmat a bosszúvágy, Viktor feléled (de nem teljesen önmagaként), Jayce, Ekko és Heimerdinger pedig felfedezik, hogy a Hextech elkezdte megbontani a valóság anyagát. Ja, és eközben kiderül, hogy Ambessa összetűzésbe került egy ősi kultusszal, és a lányát is elrabolják.
A többi Actba nem mennék bele ennyire, a lényeg az, hogy Caitlyn és Vi szakítottak, Jinx örökbe fogad egy kislányt, majd megtalálják az apjukat, Vandert – aki Singed kísérletei miatt már a League of Legendsből jól ismert Warwickká alakult (majdnem), Ambessa tovább manipulálja Piltover Parancsnokát a saját érdekeihez, Viktor pedig Hextech Jézussá válik, majd meghal, ismét feltámad, de nem jóságosan. A történet végére megoldódnak a nagyobb bonyodalmak, viszont a lezárás keserédes, és sok kérdést megválaszolatlanul hagy – ami egyáltalán nem baj, hisz ahogy fent olvasható, Marc Merill, a League of Legends egyik atyja már megerősítette, hogy jön az LCU (LoL Cinematic Universe) következő fejezete, ahol Demacia, Noxus vagy/és Ionia, három ikonikus lolos régió kerül górcső alá.
Kilenc rész nem elég
Az Arcane második évadának története már jóval nagyobb, mint az elsőé. Bár ott is nagy volt a kockázat, itt gyakorlatilag a világ sorsa forog kockán, amire szükség is volt, ugyanis a testvérharcok már nem állták volna meg a helyüket, amikor Viktor egyértelműen arra haladt, hogy szeretne új fejezetet nyitni az emberiség számára.
Az első Act még teljesen jól vezeti tovább a történetet, és bár van pár kevésbé kifejtett rész – mint például Ambessa és Mel kapcsolata a Fekete Rózsával – ez az első „harmadban” még belefért. A második Act is jól veszi az akadályokat, bár itt már azért lehet érezni, hogy nem maradt mindenre idő. A Caitlynnel való szakítás után Vi a zauni MMA koronázatlan királynőjévé válik, hogy fel tudja dolgozni az Act I-ben történteket. Erre a készítők nagyon nagy hangsúlyt fektettek az előzetesekben is, ráadásul egy League of Legends-skinnel is megkoronázták ezt a szegmensét a sztorinak. Ehhez képest a történetben csak egy pár perces flashback-montázs során találkozunk ezzel a Violettel, ráadásul az Act I-ban bemutatott, Loris nevű karakter kifejtése is csak itt történt meg – vagyis nem történt meg.
Annak ellenére, hogy lehetett volna hosszabb, ez a jelenetsorozat nem hagy hiányérzetet, ráadásul Vander/Warwick visszatérése, Vi és Jinx ebből következő békülése, valamint Mel sztorijának kibontása talán tényleg egy kicsit fontosabb volt, mint az, hogy Vi ne csak sorra üsse ki az ellenfeleket a vegyfertőzött oktogonban, hanem tényleges harcokat animáljanak meg.
A harmadik Actra viszont nyilvánvalóvá válik, hogy kilenc rész nem elég az írók által megálmodott történet elmesélésre. Vander/Warwick gyakorlatilag egy üres plot device-szá változik, amivel a LoL-ban a karaktert kedvelő játékosok, valamint a sorozat rajongói is elégedetlenek voltak, Ambessa karakterét még mindig alig fejtik ki, Mel mágussá válása szinte csak arra szolgál, hogy átvezető kapocs legyen a többi League of Legends sorozatba (bár azért igyekeztek kihasználni minél többször az új képességeit). Persze, az első évadban nagy hangsúlyt fektettek a karakter betegségéből fakadó, kicsit kétes viszonyához a technológiával, de már a második Actba is belefért volna egy-két jelenet, ami többet foglalkozik a kommunával.
Ez a probléma azonban az utolsó két fejezetnél jön elő a legerősebben. Már a nyolcadik epizód is sietősnek érződik, és bár nem maradnak ki részek, az első évad sokkal jobban osztotta el az eseményeket és azok kibontását. A sorozat zárásánál viszont már nehéz mentegetnem az Arcane-t, a kilencedik részt egyszerűen ketté kellene szedni. Az utolsó csatára való felkészülés teljesen kimarad, mindenki megjelenik az extrás fegyvereivel, léghajóival és speckó páncéljával. Ha ez nem lenne elég, akkor az utolsó, nagy csata közepére csöppenünk be az azt megelőző haditervkészítés után, egy olyan vágással, ami egyáltalán nem kielégítő.
The final chapter.
— Arcane (@arcaneshow) November 23, 2024
Tune-in to Act III of the final season of #Arcane now, only on @netflix. pic.twitter.com/9bKxqxofCw
Caitlyn és Ambessa párharca sem érződik megérdemeltnek, a kettős ügynökként szereplő Maddie indítékát is csak kikövetkeztetni lehet, Jinx és Ekko összefogása pedig hasonló hatást kelt: tudjuk, hogy miért fognak össze, de jó lett volna látni azt, amikor ők tákolnak össze különböző hadigépeket, amiket a csata során látunk. A lényeg persze nem lett elsietve, Viktor és Jayce történetének lezárása gyönyörű volt, és bár a gigachad mémre emlékeztető Warwick-kiborgot nem tudom hova tenni, Jinx és Vi sztorijának lezárása is fején találta a szöget.
Még mindig a valaha volt legjobb
Tudom, hogy ebből úgy tűnhet, hogy nem tetszett, vagy nem vagyok elégedett az Arcane-nel, ez nem lehetne távolabb a valóságtól: a sorozat még mindig egy mestermű, és bár lenne hol csiszolni, ez inkább abból az érzésből ered, hogy még lehetett volna ennél is jobb.
A történetvezetésen kívüli elemek azonban ismét hibátlanok: a betétdalok folyamatosan fején találják a szöget, az animáció kiemelkedő, és a sztori elmeséléséhez kapcsolódó vizuális elemek – mint például a 4 FPS-es jelenet, amely arra utal, hogy Ekko csak 4 másodpercig tudja visszatekerni az időt – is nagyon ötletesek.
Sisters, forever. pic.twitter.com/WPWgIJsuzs
— Arcane (@arcaneshow) November 28, 2024
A szinkronszínészek is kitettek magukért. Külön ki kell emelnem Ella Purnellt, ugyanis a Fallout-sorozat után ha nem tudtam volna, hogy ő áll a mikrofon mögött az első évad óta, nem gondoltam volna, hogy nem Jinxet keltették életre a játékból. Ilyen szempontból a „körítésbe” nem tudtam hibát találni, sőt, úgy gondolom, hogy ezen a téren szintet tudott lépni az animációs- és audio csapat.
Összességében – ahogy arra többször utaltam a cikk során – az Arcane-nek még mindig nincsen párja a videójáték-adaptációk világában. Emellett a készítők azt is bizonyították, hogy a többrészes formátum sokkal jobban áll egy ilyen feldolgozásnak, mint az egy filmes megoldások. Bár a Piltoverben és Zaunban megismert karaktereket egy jó darabig nem hiszem, hogy viszont fogjuk látni – kivéve Melt, aki az átvezető szerepét vette fel – a League of Legendsből vett történetek nem érnek véget. Csak az a kérdés, hogy melyik régióba látogatunk el legközelebb!